A mai rossz hírekkel, válságokkal, háborúval terhelt világunkban vannak azért pozitív fejlemények is, amelyeket nagyon meg kell becsülnünk. Az egyik ilyen friss örömteli hír az az, amit a Századvég felmérésének köszönhetünk: az európai embereknek immáron a négyötöde Brüsszelt hibáztatja az energiaárak elszabadulásáért. Ezek az adatok pedig erőteljesen arra engednek következtetni, hogy az uniós polgárok nagy többsége kezd ébredezni abból a Disney-utánzatú illúzióból, Csipkerózsika-álomból, ami arról szól, hogy fent majd elrendeződnek a dolgok, és Brüsszelben a nagyfejű elitek tudják, mit kell tenni.

Hát nem, a jelek szerint vége a naivitás korának, hisz aki tisztában van azzal, hogy az EU fura urai gerjesztették mesterségesen az egész energiaár-mizériát, az már világosan lát a legtöbb ezzel kapcsolatos kérdésben is. Például abban, hogy az állítólagosan oroszelleneseknek szánt szankciók okozták a mai nyomorúságuk legnagyobb részét, talán az egészét. Figyelemre méltó egyébként, hogy már tavaly is elhibázottnak tartotta az Európai Bizottság úgynevezett szankciós politikáját a kontinens felnőtt lakosságának többsége, ez az arányszám az év végére tovább emelkedett 79 százalékra. Még néhány hónap, és közelíteni fogja a száz százalékot?

Ki tudja, a nóta vége az lesz, hogy maga az EB magasságos vezetői, élén Ursula von der Leyennel, valamint a korrupciós botrányokban elmerülő uniós elit is azt a választ adja előbb-utóbb a kérdezőbiztosoknak, hogy ők a hibásak az EU dögrovásra kerüléséért? Elismerve, hogy mégsem a bumerángszankciók erdején át visz az európai ember útja? Sajnos erre kevés az esély, ismerve a szélsőbaloldali, anarchista attitűdöt, amellyel elzárkózik ez a csökönyös, Amerikából vezérelt, távirányított társaság mindennemű racionalitás elől.

Fel kell tenni azonban az önmagától kínálkozó kérdést: vajon meddig akarnak a józanságát visszanyerő többség ellen politizálni? Miért nem tartanak attól, hogy csúnya kifutása lehet a jogtipró, minden szabályt, megállapodást félresöprő basáskodásuknak? És úgy, mint Mark ­Twain halhatatlan Huckleberry Finnjében a szélhámosokat, őket is szurokban és tollban hempergeti meg a felháborodott népesség? Persze az európai őslakosok – ezzel a Brüsszelben trónoló kontraszelektált kompániával ellentétben – vannak annyira civilizált európaiak, hogy ilyen látványos, igazságos, ám kétségtelenül kissé radikális megoldáshoz ma még nem folyamodnának. Kéretik azonban a bürokratikus balos rosszindulatba még nem belegárgyult maradék eszükbe vésni, hogy négyötödös többséggel kormányokat lehet buktatni, s nemcsak rendeleteket, törvényeket, hanem alkotmányokat is meg lehet változtatni. Vagyis azért ajánlatos lenne érezniük, hogy a magasságos talpuk alatt felforrósodni méltóztatik a talaj.

És ha ez a négyötödös többség tovább bővül, és úgy dönt, hogy elege van a fejére ültetett hatalmaskodó, megalomán, senki által soha meg nem választott álelitből, akkor talán megvalósulhat egy olyan, nem kívülről irányított, hanem szuverén Európai Unió, amely nem a földrész lerohasztásában érdekelt.