Akkumulátorgyárak? Nem kellenek! Magyar bankok? Nem kellenek! Magyar távközlési társaság? Nem kell! Hazai tulajdonú földgáztárolók? Nem kellenek! Magyar tulajdonú közműtársaságok? Nem kellenek! Mol-részvények? Nem kellenek! Új atomerőművi blokkok? Nem kellenek! Csak néhány példa a sok közül, amitől az elmúlt időszakban égnek állt a balliberális politikusok haja. Most éppen akkumulátorgyárak magyarországi beruházásai és a Vodafone felvásárlása miatt kaptak sikítófrászt, ami azonban egyáltalán nem jelent semmi újdonságot.

Emlékezzünk csak vissza, hogy mekkora cirkusz kísérte a földgáztározók visszavásárlását! A balliberális oldal totális támadást indított az Orbán-kormány ellen. Százmilliárdok „elégetéséről” és hatalmas károkozásról beszéltek, még hűtlen kezeléssel is vádaskodtak. Ha eddig nem, akkor most a háború és az energiaválság időszakában mindenki meggyőződhetett arról, hogy mekkora nemzetstratégiai jelentősége volt az üzletnek.

A Demokratikus Koalíció jól fésült elnöke láztól fűtött évértékelőjében a többi között arról értekezett, hogy szerinte Orbán Viktor elveszítette önállóságát az orosz elnökkel szemben. Ha pedig az ország vezetője nem szuverén, akkor az ország sem szuverén – fogalmazott Gyurcsány Ferenc, akinek egy korábbi beszédéből azt is tudjuk, hogy reggel, éjjel meg este is hazudott már. Most pedig az ország szuverenitásáért aggódik. Megnyugtatásként már üzenjük is: amíg pártja nem lépi át a saját árnyékát, addig emiatt teljes nyugalomban hátra is dőlhet. 

„Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elvesztette a lakosság támogatását. A több mint húszmilliárd eurós gigantikus válsághitel segíthet ugyan nehéz helyzetbe került országán, karrierjén azonban nem” – írta 2008. október 30-án a Financial Times Deutschland. A cikk azt is megjegyezte, hogy „amióta a pénzügyi válság elérte Magyarországot, egyetlen nap sem telt el vészjelzések nélkül. Hitelek alig állnak rendelkezésre, s drágák, fogynak a beruházók, és ötvenezer munkahely sorsa bizonytalan.”