Legyen ön is LMBTQ-s!

Ki ne tudná: megkezdődött az úgynevezett „LMBT történeti hónap” – délibábos szép hazánkban immár tizenegyedik alkalommal. Vigadjunk! A megnyitót maga Kerpel-Fronius Gábor celebrálta néhány napja. 

Mindez annyiból érdekes, hogy Kerpel-Fronius állítólag valamiféle főpolgármester-helyettes, aki az „átláthatóságért, részvételiségért, innovációért és fenntartható fejlődésért” felel (jelentsenek ezek bármit), ezért nyalja föl hó végén a közpénzt, nem pedig azért, hogy városalvezéri minőségében szexuális magánügyeket népszerűsítsen. Mégis ezt teszi. 

Ráadásul március végén Kerpel-Fronius munkahelyén, a haverjai által kis híján dobra vert Városházán bohóckodik majd az öt balliberális párt (DK, MSZP, Momentum, Párbeszéd, LMP) Sokszínű Magyarországért nevezetű parlamenti „munkacsoportja”, amely – szintén – mi mással foglalkozna, mint az LMBT-jogokkal.

 Megfigyelhető, minél több baloldali gittegylet, hímzőkör és filantróp tukmálja ránk a témát, minél több pénzt égetnek el rá, annál nagyobb elnyomatásról szól a mese, annál távolabbinak mondják az áhított végcélt: a genderkommunizmust; a tökéletes világot, amelyben mindenki „más”. Ki érti ezt?

Szóval „történeti hónap”. Olyasmi ez, mint anno a forradalmi ifjúsági napok. Egy idegen, elnyomó hatalom által a nyakunkba öntött, helyi ágenseik révén egyre erőszakosabban terjesztett, már-már a vallási fanatizmushoz hasonlatos őrület. Akkoriban Kun Béláékat meg a „fölszabadítókat” kellett ünnepelnünk márciustól április 4-ig – most meg olyan szexuális szélsőségeket, amelyeknek szigorúan a négy fal között, nem pedig a közéletben lenne a helyük. 

Anno vörös zászlókat kellett lobogtatni – most meg szivárványosakat. (Egy a fontos: ne a magyart!) Oda jutottunk, oda hitványult a politika, hogy a magyarországi ellenzéknek ez a legfontosabb témája, ez számukra az ország legégetőbb kérdése: pár ezer homoszexuális honfitársunk, illetve magát nőnek képzelő férfi és férfinak képzelő nő állítólag megtiport jogai. 

Miközben senki sem tiporta meg a jogaikat, senki sem bántja, üldözi őket. Utoljára a Gyurcsány-rezsim idején érte támadás a vonulásukat. Az nem jogtiprás, hogy nem kapnak előjogokat, privilégiumokat, nem fogadhatnak örökbe, tudniillik a gyerek anyához és apához való joga a legfontosabb. Az sem jogtiprás, hogy óvodásoknak, kisiskolásoknak nem reklámozható ez az életmód. Látnivaló: az állítólag nem létező genderlobbi már rég nem az elfogadást követeli, vagy hogy ünnepeljük őket (megvalósult), hanem hogy mind legyünk olyanok, mint ők.

Kapcsolódó hír: az említett parlamenti munkacsoport külföldön óhajt kalapozni pénzügyi támogatásért. Gondolom, ugyanolyan „mikroadományokért”, mint legutóbb a választásokkor. (Amikor tizenketten – vagy hányan – dobták össze a négymilliárdot.) Naná! Ahogy mondani szokás: „kell a pénz lóvéra”. Mintha nem kapnának így is eleget. Gyuri bácsi IFA-kkal tolja nekik a dollárt, ám az sem elég.

Mindeközben a korrupciós botrányukból még ki sem vakarózott Cseh Katalin Brüsszelben azért lobbizik, hogy az unió gáncsolja el a magyar gyermekvédelmi törvényt.

 A minap közös fotózásra hívta az Európai Parlament strasbourgi épületébe azokat a balliberális pajtásait, akiknek hozzá hasonlóan nem tetszik a mi gyermekvédelmi törvényünk. Mintha a holland, belga, svéd liberálisoknak bármi közük volna a magyarok gyerekeihez. 

Cseh „érvelése” szerint az a fő baj a törvénnyel, hogy összemossa a pedofilokat az LMBTQ-sokkal. Kár, hogy a fényképezkedésre nem hívta el Daniel Cohn-Benditet, a „gyermekbarát” francia balliberálist vagy B. Zsoltot. Ők például sokat mesélhetnének erről a bizonyos összemosásról.

Borítókép: Kerpel-Fronius Gábor és Cseh Katalin (Forrás: Facebook/Kerpel-Fronius Gábor)