Gréczy és a magyarok

Gréczy Zsoltnak az jutott eszébe a magyar válogatott minapi diadaláról, hogy – idézem – „Loic Nego egy szót nem beszél magyarul, Callum Styles nem beszél magyarul, Willi Orbán nem beszél magyarul. Ott állnak, hallgatják a Himnuszt, és három évvel ezelőtt azt sem tudták, hogy magyar rokonaik vannak.”

További A Helyzet híreink

Baloldali futball-láz: felsorolta a magyarul nem beszélő játékosaink nevét Gréczy Zsolt

Mielőtt a lényegről beszélnénk, hadd osszam meg olvasóinkkal egy nyugtalanító gondolatomat: szerintem a magyarságversenyben annak sem osztanak dobogós helyezést, aki alsógatyában egyensúlyoz a saját péniszével, majd az erről készült fotót elküldi nőismerősének. Ellenben jeles magyarságismeretre vall, ha Nego Lajos két perccel a lefújás előtt kiegyenlít Izland ellen, és a magyar címert csókolgatja a kamerák keresztüzében. Elsőként tehát ennyit arról, ki mennyire haszontalan perverz vagy éppen jeles hazafi.

Gréczynek nyilván nem tűnt fel, hogy Willi Orbán és Callum Styles részben magyar, így aztán ha Alex Soros vagy Dobrev Klára magyarnak számít, nem tudom, ők, a magyar válogatott magyar származású oszlopai miért nem. Továbbá: ha Gréczy nemcsak szövegelne, de olykor figyelne is, láthatta volna, hogy Nego és Rossi egyébként ismeri a magyar himnusz szövegét, énekelték is mindketten. Ami azért remek dolog, mert Gréczy Zsolt viszont nem tudja a francia és az olasz himnusz szövegét, tehát inkább maradt a péniszfotózásnál.

Akad azonban itt egy ennél is nagyobb ellentmondás, megremeg a kezem, de nem bánom, leírom mégis.

Kedves Zsolt, a DK szavazói közül hányan tudják végigénekelni a magyar himnuszt? Hányan tudják, hol lakott itt Vörösmarty Mihály? Melyikük csókolt arcon legalább egyszer életében egy csíkcsicsói nénit, ivott birspálinkát Magyarkanizsán, komázott a komáromi híd túloldalán? És egyáltalán: képes-e a DK törzsközönségének elsöprő hányada három értelmes, összefüggő magyar mondattal kifejezni, hogy mi tetszik, mi fáj neki, valamint hogy miért szükséges olykor egyeztetni az alanyt az állítmánnyal?

Édes fotós Zsolti, azért legyünk már eszünknél: éppen ti ne nagyon beszéljetek a magyarsághoz tartozásról, mert az hajszálpontosan olyan, mint amikor a róka a salátaevésről töpreng. Nektek ugyanis minden fáj, ami magyar. Ami mindannyiunké, az mindig éget, idegesít titeket. Ti az ellenfélnek szurkoltok, nem nekünk. És ha Szoboszlai két perc alatt fordít, akkor nektek Orbán Viktor jut az eszetekbe, nekünk pedig az, hogy hoppá, fordított, talán megnyerjük a meccset – ennyi, semmi más. Még te sem, ez a szomorú igazság.

Adódnak az életünkben egyértelmű helyzetek. Például az, hogy bőrszínre, nyelvtudásra, előéletre való tekintet nélkül a magyar nemzet tagjának tekintjük azt, aki közénk akar tartozni. Én legalábbis soha nem kérdezgetem, hogy az ismerőseim, kollégáim, barátaim közül kiben van német, szlovák, zsidó, román, szerb vagy cigány vér. Egész egyszerűen nem érdekel. Titeket azonban, ahogyan mestered mondaná – „nagyon is”. Nos, ez itt a baj. Hogy előbb emberségből kellene leckét adni nektek, hogy legyetek valamennyire normálisak, aztán jöhetne a második lecke, hogy miért magyar Styles, Orbán és Nego. És hogy ti miért nem vagytok köztünk már nagyon hosszú-hosszú idő óta. Tudod, Zsolt, ez a szégyen, nem pedig az, ha a magyar válogatott labdarúgó nem óbégat szabadidejében, hogy oktatásegészségügy, hanem kapura tör, gólt szerez.

Ez ilyen egyszerű. Még egy DK-s is felérhetné ésszel. Óvatosan írom persze mindezt, mert magyarul szólt itt minden mondat – mégis remélem, megértitek valamennyire odaát.