Vallásügyi Likvidáló Hivatal. Még a neve is elborzasztó annak az intézménynek, amelyet a kommunisták közreműködésével hoztak létre a Kun Béla-féle proletárdiktatúra idején 1919-ben az állam úgynevezett vallástalanítására, az egyház vagyonának és befolyásának lenullázására. Az időszak egyesek szerint vitatható, de megdöbbentő epizódja, amikor állítólag az egyik vöröskatona, Reisz Leó, aki népbiztosnak nevezte magát, Úrnapján berontott egy budai templomba, és leköpte az oltáriszentséget.
Ez az eset is kismiska azonban ahhoz képest, ami nemrég Dunavecsén történt, ahol valaki szilveszter hajnalán, éppen a megszentelés előtt szétrombolta egy köztéri Mária-szobor fejét, és még jól meg is taposta az alkotás letört darabjait, akár egy elmebeteg.
Az elkövető tette azért is felülmúlja Reisz Leó ocsmányságát, mert gyáva módon, a sötétség leple alatt, névtelenül követte el, mint egy sátáni árnyék.
Ezt a bűnözőt még az sem menti fel, hogy nem a katolikus templomban hajtotta végre a vallásgyalázást, hiszen egy szentet ábrázoló városi szobor, egy út menti pléhkrisztus vagy egy mezőre emelt kereszt és a környezete is kegyhelynek számít a keresztények számára, mint Isten háza a benne lévő ereklyékkel. Ide tér megpihenni például a vándor egy imára, ha máshol erre nincsen lehetőség, évszázadok óta.
