Valaha a Lord zenekar dalaként rögzült bennünk: itthon vagy otthon. Olyankor ötlik fel bennünk leginkább a hajdani üzenet, amikor választunk. Mint például most is. Ugyanakkor nem túlzás azt állítani, hogy a mostani kettős választás sorsfordító Európa és hazánk életében. A vasárnapi erőpróba ugyanis sok mindenről dönt, ami régóta ott kavarog bennünk, másokban, mindannyiunkban.
Először is, világosan kiderül majd, hogy a magyar emberek kiket látnak szívesen Brüsszelben és Strasbourgban. Nyilván csakis olyanokról lehet szó, akik egyidejűleg képviselik Európánk és magyar hazánk érdekeit (az igazat megvallva az európai parlamenti képviseletnek semmi más értelme nincs). Nem kell már sokat várni, hogy kiderüljön: a magyar választók többsége bizalmat szavaz-e azoknak, akik azt hirdetik, le kell bontani a hagyományt, a hitet, a családot, a nemet és a nemzetiséget, valamint az Európai Egyesült Államokban szükséges élnünk, központi kormányzás alatt. Vagy esetleg azokat a képviselőket küldjük majd az Európai Parlamentbe, akik a nemzetek Európáját építik, valamint őrzik vallási, kulturális, civilizációs kötelékeiket. A végeredményből mindenkinek le kell majd vonnia a megfelelő következtetéseket, hiszen feketén-fehéren kiderül, miféle felhatalmazást adtunk uniós képviselőinknek.
Talán nem idézzük fel elég sokszor, ezért muszáj újra emlékeztetnünk arra, hogy a helyhatósági választás sem gyűlöletkampány. Ennél sokkal mélyebb, eredetibb a rendeltetése. Az önkormányzati testületek tagjait, vezetőit azért választjuk meg, mert azt szeretnénk, hogy településünket, kerületünket, tereinket, utcáinkat gonddal igazgassuk. Aki azt hiszi, hogy a helyhatósági választáson elegendő a mások elleni perlekedés, harag, hazugságözön, rágalmazás, nem gondolkodik előre. Az ilyen politikusokat, pártokat ugyanis előbb-utóbb kivetik magukból az egészséges közösségek. Polgármesternek, testületi tagnak tehát az való, aki a létező legtöbbet képes tenni a saját közösségéért. Nem számít, ki mit ígérget hatalmi vagy éppen ellenzéki helyzetben, ha valójában nincs ereje és lehetősége megvalósítania a legfontosabb célkitűzéseket. Abban kell tehát bíznunk, aki fejlesztésekkel, beruházásokkal, útépítéssel, közösségi terek létrehozásával, rendezett közlekedéssel segít nekünk. Az a jó helyi politikus, aki másokért dolgozik – igen, ezt is fel kell majd idéznünk vasárnap, mielőtt ikszelünk a szavazólapon. Hogy kire számíthat a választópolgár, ki képes többet adni, mint amit az ellenfél ígér, kinek vannak meg a szükséges kapcsolatai, tudása, tehetsége ahhoz, hogy ellássa képviseletünket. Szövegelni ugyanis bárki tud, láttunk erre példát jócskán az elmúlt hetekben.
Ezekről a kérdésekről döntünk tehát vasárnap. A budapestieknek hatalmas esélyük adódott, hogy Karácsony Gergelyt és semmittevő, lusta, alakoskodó brigádját elküldjék melegebb éghajlatra. Nagy közös sikere volna valamennyi felelős budapesti választónak, ha azoknak adnának esélyt, akik értenek a közlekedéshez, fejlesztési vízióik vannak, képesek megteremteni a beruházásokat, valamint közbizalmat élveznek. És ezt a jelöltet véletlenül sem Karácsony Gergelynek hívják. Együtt pontot tehetünk Budapest egyik legsötététebb korszakának végére. Ehhez „csak” annyi kell, hogy valamennyi polgár menjen el szavazni, senki nem maradjon otthon, akinek véleménye van közös dolgainkról. Hogy aztán tényleg itthon legyünk otthon, Budapesten és vidéken egyaránt.
