Svédország úgy döntött, hogy teljesen új alapokra helyezi a migránsokkal kapcsolatos segélyezési politikáját, hogy a támogatások hatására a skandináv ország felé kacsingatók inkább odahaza próbáljanak boldogulni. A tervet úgy jelentette be a svéd kormány képviselője, mintha legalábbis a spanyolviaszt találta volna föl, ráadásul elsőként a világon.

Pedig mindössze tíz évbe telt, hogy felismerte, micsoda hibát követett el 2014-ben. Akkor kezdődött hirtelen megnövekedni a dokumentum nélkül érkező migránsok száma a svéd határoknál, s akkor mondta Fredrik Reinfeldt miniszterelnök, hogy a svédek „nyissák ki a szívüket” az újonnan érkezők felé. Mert együtt, Svédország minden lakójával, a hatóságokkal, a politikai élet és az üzleti szféra képviselőivel együtt fel fog épülni a mindenkit befogadó és integráló utópia.

Tíz évvel később Svédországban felépült egy második, árnyékban élő és tevékenykedő társadalom, amelynek tagjai külföldről érkeztek és szinte kizárólag a bűnözésből élnek. A rendőrség tíz éve képtelen megbirkózni a fenyegetéssel, a szomszédos országok aggódva tekintgetnek a határ felé, nem tudván, mi történik arrafelé, de semmi jó. 

A sajtóban szélsőjobboldaliként megjelenő, a valóságban középutas Svéd Demokraták áttörték az üvegplafont és elfogadott politikai erővé váltak, az állami vezetők pedig évről évre szigorúbb bevándorlási taktikát dolgoznak ki, hátha ez így hihetővé teszi, hogy valóban létezik egy megalapozott stratégia. De a valóságban elbukott a terv, tíz évig hitegették a saját állampolgáraikat és azokat is, akik éltek a lehetőséggel és letelepedtek ott, a nyitott szívű svédek otthonában.

Most az az új terv – valamint a tapasztalat is –, hogy elég a bevándorlókból, jogi béklyókkal kell megoldani, hogy maradjanak otthon ezek az ismeretlen figurák, akik nem környezetvédők és nem is liberálisok, s nagyon ritka közöttük az LMBTQ-ember és a vegán.