Egyszerre röhejes és tragikus, hogy Budapestet egy olyan ember „vezeti”, aki úgy húzna el 44 (azaz negyvennégy) nap fizetett szabadságra, hogy közben nincsen helyettese. Így nincs, aki az ő láblógatása közepette a napi operatív döntéseket meghozza, az aláírnivalót aláírja. A negyvennégy nap a hétvégékkel együtt azt jelenti, hogy a hiperpasszív főpolgármester két teljes hónapra fölszívódna. Budapest addig csináljon, amit akar.
Ez a történet tragikomikus olvasata.
A másik olvasat, hogy oly mindegy, hol van éppen Karácsony Gergely. A fészbukozáson kívül semmihez sem ért, így jobb, ha semmihez se nyúl. Amikor éppen befárad a munkahelyére, akkor sem csinál semmi értelmeset. Amit mégis (méhlegelők, darázsgarázs, nem működő ivókutak, balesetveszélyes karók, autós sávok ellopása, közlekedés szétverése), azt meg nem kéne. Saját nagyberuházást képtelen végigvinni; amit meg elődjétől megörökölve, kínlódva befejezett (Lánchíd), amiatt büntetőeljárás folyik. Innen nézve a legjobban akkor járna Budapest népe, ha a főmormota minél több időt, akár az egész esztendőt a munkahelyétől távol töltené. Sőt a főnyeremény az lenne, ha a sleppjével együtt korkedvezményes nyugdíjba vonulna.
Nézzük például, mi történt e hét szerdán a Városházán, a Fővárosi Közgyűlésben munka címszó alatt. Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere bejelentette: – A fővárosi vezetés minden politikusának a pride első sorában van a helye. Értsd: kutya kötelességük ott vonaglani a homoszexuális parádén, a haladárok vallásos hitét, a szexuális devianciákat népszerűsítve. Nem vicc, Baranyi azt is közölte, a budapestiek erre hatalmazták föl őket. – Akkor lennék a legboldogabb, ha a választói elvárásnak megfelelően azok, akik vezetik ezt a várost, szintén az első sorban menetelnének – szavalta. Naná. Hogy mindeközben a gondjaikra bízott város és kerület éppen rohad, szemetes, nem épül semmi értelmes, plusz tele van hajléktalannal, az nem számít. Sőt minél rosszabb, annál jobb.
Ezután szót kért Karigeri párttársa, a másságát korábban közhírré tétető Barabás Richárd, aki a színes, elfogadó Budapestről meg a csodálatos LMBTQ-közösségről áradozott. Majd – miután nagy nehezen kihámozta a védőfóliából – átadott egy homoszexualitást reklámozó könyvet Szentkirályi Alexandra Fidesz-frakcióvezetőnek, aki – lévén ülőhelyzetben – nem tudott elugrani az ajándék elől. A szünetben a Hír TV riportere megkérdezte a Tisza párti Kollár Kingát, mi az álláspontjuk a pride ügyében, mire a hölgy közölte, nincs álláspontjuk. Gondolom, Weber úr még nem küldte meg.
Aztán folytatódott a megfeszített meló. Karácsony Gergely előterjesztésére arról tanácskoztak, hogy a tiszás Bódis Kriszta vezesse-e a jövőben a Fővárosi Szociális Közalapítványt. Bódis jegyzi a Csipke Józsika című genderagitációs kiadványt, így nála jobb kezekbe aligha kerülhetnének a szociális ügyek. Bódis kinevezése még Karigeriéknek is kínos lehetett, hiszen előbb zárt ülésen akarták elsumákolni a dolgot, később a főpolgármester indoklás nélkül visszavonta saját javaslatát. Budapest épüléséről-szépüléséről ezúttal sem esett sok szó – az LMBTQ-zás után nem maradt rá ideje és ereje a megfáradt városvezetésnek. Elégedjünk meg azzal, ha Karácsony a szivárványos zászlót kitűzi az ablakába vagy ukrán színekben kivilágítja a Lánchidat. Neki ezek a fontos dolgok. Március 15-én a város magyar zászlós föllobogózása meg kit érdekel.
Van ám előnye is, hogy Budapestet (amolyan zárványként) ideológiailag terhelt, tehetségtelen, az idegenséget ajnározó, de legalább lusta balliberálisok „vezetik”. Elriasztja a magyarokat attól, hogy valaha kormányra emeljék őket.
Borítókép: Karácsony Gergely (Fotó: MTI/Lakatos Péter)
