A politikáról úgy általában, széles körben elterjedt egy furcsa kényszerképzet (leginkább a felületes megfigyelőben, ezt rögtön tegyük hozzá). Eszerint a világpolitika és a nemzeti politika irányítói, ötletgazdái, voltaképpen rövidlátó, ostoba emberek, akiknek valójában fogalmuk sincs arról, éppen mit tesznek. Éppen ezért képtelenség komolyan venni őket, valójában a „pragmatikus” illetve „reálpolitikus” figuráké a jövő, olyanoké, akik mindig tudták, merről, mit és meddig szabad elmondani.
Ez az állítás rettenetesen nagy tévedés.
Amikor bizonyos sajtótermékekben – jó, mondok konkrét példát, például a 444.hu-ban – minden harmadik hírt olyan címmel és tartalommal futtatnak ki, mintha a fideszesek vagy a patrióta erők gyakorló elmebetegek lennének, semmi mást nem tesznek, mint felerősítik követőikben az említett vélelmezést. Azt a látszatot keltik, hogy a politikába kívülről belecsöppent gyengeelméjűek viszik a prímet, ők – tudniillik a 444.hu – azonban tudós és intelligens értelmiségiek, akik teljességgel átlátják a káoszt. Hogy mindez csak színjáték, már az a tény is leleplezi, hogy a baloldalon szerintük ugye, nincsenek gyengeelméjűek, róluk a 444.hu tudniillik soha nem ír. Amiről pedig nem írunk, az ugye, nincs – ismerjük a régi baloldali receptet. Másrészt beszéljünk őszintén, irónia nélkül: aki tényleg elhiszi, hogy Orbán Viktor kormányában, Trump Fehér Házában vagy bárhol máshol, ahol a patrióta oldal feltűnt, elmeháborodottak élnek és működnek, semmit sem ért a politikából. Aki nem a stratégiai tervezéshez, időzítéshez, kiváráshoz, cselekvéshez köti a politikát, hanem afféle 444.hu-féle propagandaszólamokhoz, hogy hehe, minden jobboldali hülye, valójában önálló gondolkodásra képtelen, véleménye pedig annyit ér, mint döglött lovon a patkó.
Most Donald Trumpról olvasgatjuk egy ideje, hogy megháborodott. Értem, hogy amióta megnyerte az elnökválasztást, valamit a túloldalon is mondani kell róla, persze, ez világos. Nyilván az elődei közül történetesen senki nem volt síkhülye: sem az Orális Iroda sztárja, sem az alkoholista cowboy, sem a cinikus ügyvéd, sem az árnyékoknak gratuláló Leonyid Iljics Biden. Trump azonban szembemegy a forgalommal: nem áljobboldali, nem globalista, következésképpen semmilyen védelem nem illeti meg a „szeriőz” sajtóban. Az az ember, aki Trumpról kizárólag a globalista sajtóból szedegeti össze a morzsákat, nyilvánvalóan semmit nem ért vele kapcsolatban. Sem azt, hogyan győzhetett újra, sem azt, kik és miért támogatták, sem azt, hogy milyen Amerikát épít. Következésképpen azt sem értik, hogy miféle négy esztendő vár rájuk, hiszen nem látják, hogy a világot – reméljük – Trump elnök egy kissé valóban kifordítja a sarkából. Pontosabban szólva, visszatérít bennünket a normalitáshoz. Ennek pedig akkor is muszáj bekövetkeznie, ha a 444.hu-nak és követőinek történetesen nem tetszik.
A rossz hírünk számukra az, hogy mindaz, amiben hittek, a szabadosság, a mocsok, a betegségek, a tudatlanság diadala jobbára már múlt idő. A globalizmus megrendült, értékválasztása érvénytelen, liberálisnak lenni ma unalmas és kínos. Itt már régóta nem Donald Trumpról szól a történet, ő fontos hírvivője és zászlóshajója a patriótáknak, de nem az ő sorsa a tét. Hanem az átmenetileg megnyomorított, tönkretett, kifosztott világunké, amely annyi gond és baj után most lassan újra talpra áll. Nem így lehet, hanem garantáltan így lesz, mert korszakváltást élünk – nagy kár, hogy a túloldalon ebből csak annyit vesznek észre, hogy rajtuk kívül mindenki hülye. Megfizetik majd az árát a tévedésüknek, garantálom.
