Erről valamiért a „Queerek Palesztináért” molinóval tüntető elmebajnokok jutnak eszembe. Mindemellett Bódis az Övcsatos vallási kultuszának egyik megalapozója. Tavaly áprilisban, mikor a lassú reagálású Kéri–Pestchnig-duett valószínűleg még pislogva kereste az új gazdatestet, Bódis már ájtatosan azt prédikálta az ő Péteréről: „itt valójában egy megváltástörténet zajlik”. Nofene! Mi a csuda ez? Valami vallásos áhítattal átszőtt rituális petting? Olybá tűnik, hódolata tárgya, a Péter nem pusztán az eszményi férfi, hanem a megtestesült üdvözítő, akinek fényében jó megfürödni, s akinek földi cselekedeteit „megváltástörténetbe” lehet ágyazni. És ezt az ágyazást talán épp Kriszta apostol hajtja majd végre: augusztusi hír, hogy könyvet ír a pártelnök-megváltó úrról. Iszonyattal vegyes izgalommal várjuk.

A Tisza-kongresszus másik üdvöskéje Ruszin-Szendi Romulusz volt, aki előbb honvédelmi miniszteri titkárságvezetőként, majd helyettes államtitkárként, végül vezérkari főnökként ette a diktatúra keserű kenyerét. 

A harmadik Tisza-szerzet az olimpiai ezüstérmes vívó, Kulcsár Krisztián. Őt azért váltotta le elnöki tisztségéből a Magyar Olimpiai Bizottság 2021 decemberében, mert igazi demokrataként több sportszervezetet kirekesztett a MOB-ból. Nyilván ő sem sértett ember, dehogy.

Íme, így árad-habzik a Tisza. Bukott, sértődött vagy bosszújúkért bármire kész emberek egy kókadt csokorban. A nagy mű, az opus (nem az Opus) elkészült, ám az alkotó egy percre sem pihen. Folyton az óráját lesi, mintha tőzsdezárás lenne. Mi is reméljük, hogy eljő a zárórája.

Borítókép: Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség korábbi parancsnoka (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)