Hazánk kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból. Ideje volt, a döntés régóta érett. Legkésőbb azóta, hogy a taláros brigád tavaly novemberben nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és vezérkari főnöke ellen állítólagos háborús bűncselekmények miatt.
A történet előzménye: a Hamász 2023. október 7-én brutális terrortámadást hajtott végre Izrael ellen. A palesztin terrorszervezet csaknem kétezer izraelit (többségében civileket) gyilkolt meg vagy hurcolt el túszként a Gázai övezetbe. S mindeközben a Hezbollahhal, iraki milíciákkal és a jemeni húszikkal közösen, több irányból naponta rakéták százaival támadták a zsidó államot, amelynek egyébként a létezéshez való jogát is tagadják, nyíltan a megsemmisítésére törnek. E terrorakcióra és több irányból érkező katonai támadásra válaszul indított nagyszabású hadműveletet Izrael. (A hágai büntetőbírák olvasatában: volt képük visszaütni.) A Hamász katonai létesítményeinek legyalulása során sajnos rengeteg palesztin civil is meghalt.
A Hamász magyarázata szerint Izrael készakarva népirtást hajt végre, mert annyira gonosz. Izrael szerint viszont a Hamász szándékosan kórházak, mecsetek, lakóépületek közvetlen közelébe, alá helyezi el rakétaütegeit, bázisait, fegyverraktárait, élő pajzsként használja a civileket, és megakadályozza, hogy elhagyják azt a területet, amelyet Izrael – egyébként sokszor előre bejelentetten – támad. A Hamász legerősebb fegyverei ugyanis nem a rakéták, hanem a romok alól kikapart halottakról készült vágóképek – amelyeket a nyugati fősodratú sajtóban köröztetve október 7-i hentes-mészárosból máris áldozattá maszkírozhatja magát. (Ha már élő pajzs. Emlékeznek még 2015 őszére, amikor a déli határunkat ostromló muszlim honfoglalók némelyike újszülötteket lógatott át a kerítésen? Hátha a csöppségeket féltő magyar rendőrök így majd kinyitják a kaput. A gyermekek testi épségével zsaroltak.)
Nekünk innen, kétezer kilométerről, a fűtött szobából nem dolgunk igazságot szolgáltatni az izraeli–arab háborúban, egy több évezredes civilizációs–vallási–kulturális viszályban. Lehetetlen is. Az viszont világbotrány, hogy egy elvileg jogvégzett emberekből álló grémium már a harcok lezárulta előtt, értelmezhető nyomozás, független és pártatlan nemzetközi vizsgálat nélkül háborús bűncselekménnyel vádolja meg a megtámadott ország vezetőit. S közben egy az egyben visszaböfögi a terrortámadást végrehajtó fél, a Hamász propagandáját. Amelyik a tűzszüneti egyezmény dacára a mai napig nem engedte szabadon a túszok egy részét, köztük egy magyar állampolgárt.
Egy ilyen önkényeskedő, részrehajló politikai gittegyletben nyilvánvalóan semmi keresnivalója Magyarországnak. Nemcsak azért, mert a józan ész ezt diktálja. Vagy azért, mert olyan csekély államocskák sem tagjai a szervezetnek, mint az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, India vagy Törökország. De azért is, mert a kilépésünkkel a szolidaritásunkról biztosíthatjuk stratégiai szövetségesünket, Izraelt és annak tegnap Budapestre érkezett vezetőjét. Azt a Netanjahut, aki ellen a globalista mélyállam ugyanolyan könyörtelen vendettát hirdetett, mint a magyar miniszterelnök ellen.
A Hamászhoz közeli szervezeteket pénzelő, Izrael-gyűlölő Soros György blogja, a 444 és a náci Kuruc.info kánonban azon dühöng, hogy letartóztatás helyett díszsorfallal fogadtuk Netanjahut. Dühöngjenek csak! A hágai bíróság szóvivője, Fad el-Abdullah pedig morcosan közölte: „Magyarország továbbra is köteles együttműködni az ICC-vel.” Meg ahogy azt Móricka elképzeli. Minden olyan kártékony és ellenséges nemzetközi szervezetből ki kell lépni, amelyben nem érdekünk bent lenni! Van még néhány ilyen.
Borítókép: A Nemzetközi Büntetőbíróság székháza Hágában (Fotó: AFP)
