Nincs nagy kedvem ellenzéki lapokat olvasgatni, de mit tegyen az ember, néha szükséges (zárójelben: ha nem tenném, kevesebb ingerem volna publicisztikai munkásságom bővítésére, sajnálom, de ez az igazság…). Az ellenzéki lapok, internetes oldalak olvasgatása ugyanakkor nem élvezeti forrás, éppen ellenkezőleg: olyasféle menetgyakorlat, amikor az ember már a saját surranóját sem látja a felvert portól.
Voltaképpen egyszerű, mit tesz 2025-ben az ellenzéki sajtó.
Egyfelől minden létező módon belemarnak a kormányoldalba, teljesen függetlenül attól, hogy miniszterelnök, futballedző, kárpitos vagy síoktató a vélt ellenfél. Ez eddig ugye vegytisztán a régi balliberális recept: pusztuljon, aki nincs velünk. Ezt értjük, ismerjük, köszönjük. Viszonylag új elem azonban az 1990-es években tájainkra sodródott, azóta azonban kifakult és vérciki gonzó, ennek ma már az a lényege, hogy a másiknál aljadékabb, trágárabb szemétségeket kell a másik arcába böfögni.
Az ellenzéki újságírás továbbá igyekszik komikus lenni, ez is viszonylag új vívmány, valahol, valakik egyszer ugyanis elgondolták, hogy tények és hírek helyett elég kényszeresen humorizálgatni (persze mindig a jobboldal rovására).
Szily, Tóta W., Puzsér és a többi írásképes kolléga mára egyszerűen kiírta magát, elfáradt, unalmas. Ráadásul mások és saját használt patronjaikat igyekeznek pufogtatni, amelyek viszont – a régi megfigyelés szerint – már biztosan nem pukkannak el. Semmiféle valóságos életmorzsát, tanulságot, érdekes szempontot nem csippentünk fel, ha őket olvassuk, mi több, még addig a természetesen emberi gesztusig sem jutunk el, hogy tehetségesek volnának, milyen kár, hogy hülyeségeken gondolkodnak. Nem. Mára ők már a sufniban barkácsolnak, bármennyire fájdalmas is ez a tény maradék követőik számára. Ellenben érteni véljük, hogy el kellene ájulnunk a sok-sok intellektuális kis humorbonbontól, melyeket ránk hintenek, mintha valójában nem a korlátolt, gyűlölködő csőcseléket szolgálnák, hanem valamilyen agykontrollon tréningeznének.
Én nem azt mondom, hogy a kormányoldalon mindenki Kosztolányi vagy Mikszáth, ha írni kezd, de azt a pimasz önteltséget, amellyel a túloldal állandóan magát láttatná, miközben a valóságról fogalma sincs, tényleg meg kellene haladniuk.
Az ember tagadhatatlanul unatkozik olvasásuk közben, ugyanis azon kívül, hogy Orbán kivel mit csináljon, illetve hogy Trumptól Mészáros Lőrincig mindenki becstelen és ostoba volna, pusztán azért, mert nem az ő brancsukba tartozik – hát, erre hadd mondjunk tisztelettel nemet.
Élvezetesen írni, értelmes témákon rágódni, minimális szakmai és emberi minőséget mutatni valójában alapkövetelmény. 2025-re az ellenzéki újságírás megfosztotta magát belső szabadságától, a legtöbben kényszeresen hazudoznak, nagyotmondanak, lódítanak, vakerálnak, teljesen mindegy, hogyan fogalmazunk. Amit írtok, tisztelt kollégák, rendszerint borzalmasan rossz. Ha pedig nem rossz, akkor becstelen. Ha pedig nem rossz, nem becstelen, akkor le a kalappal, de előre szólok, hogy a Gyurcsánnyal és Magyar Péterrel megspékelt kis belső világotokban egyszerűen jónak lenni már régen nem jó üzlet.
Azt hiszem, ezért is tesztek keresztbe gyakran egymásnak. Elképesztő a gyűlölet, amit egymás ellen mutattok, ahogyan egy kis buksisimogatásért vagy három forintért lemészároljátok egymást a nyilvánosságban. Ez persze, nem ránk tartozik, de azért szögezzük le: immáron nem átmeneti rendszerhibáról beszélünk. Az ellenzéki újságírásból eltűnt az erő, a tartás, a méltóság és a tudás – inkább ezzel kellene foglalkoznotok, emberek, nem pedig a roskatag fake news gyár aládúcolásával.
