Megint kezdik a tombolást, megint ugyanazok – és megint nincs igazuk. Hogyan is lehetne? Aki külföldi zsoldban támad a hazájára, annak sosem lehet igaza. Őrjöngésük tárgya, az átláthatósági törvény alapvető célkitűzése, csapásiránya helyes, jó, sőt meg kellene hosszabbítani Bicskéig. Mert elég volt, nem tűrhető tovább, hogy külföldi, nyilvánvalóan szociopata disznófejű nagyurak, gátlástalan „warpigek”, elmebeteg woke-társadalommérnökök az összeharácsolt milliárdjaikból meg akarják dönteni a törvényes magyar kormányt. Gyarmatként tekintenek ránk, álcivil ügynökszervezeteikkel, dollársajtójukkal és kilóra megvett politikusbábjaikkal akarják előírni számunkra, ki vezessen minket, hová, mi a jó nekünk, mi a jogállam, ki a demokrata, kikkel éljünk együtt.
Sem a Soros-galeri, sem a Clinton-alapítvány, sem Brüsszel, sem senki más odakintről nem avatkozhat bele a magyar belpolitikába! Ez a null kilométerkő. Innen nincs hova hátrálni!
A magyar demokrácia nem telefon, hogy külföldről mindenféle zugalakok beleszóljanak. Hisz fordítva ők se tűrnék el tőlünk, hogy mi belepiszkáljunk az övékbe. Mi lenne például, ha mi működtetnénk Brüsszelben, Párizsban, Washingtonban civilnek hazudott szervezeteket, módszeresen beleugatnánk a belpolitikai életükbe, kormánybuktató tüntetéseket hívnánk össze? Fél pillanat alatt lapátra tennék mindet. De legalábbis lobbistaként lajstromoznák, mint például az Egyesült Államokban (FARA-törvény) vagy Ausztriában, és minden bizonnyal szigorú nemzetbiztonsági megfigyelés alatt tartanák valamennyit. A mostani magyar jogszabály is ezen a nyomvonalon halad. Aki beleszól a politikába, és engedély nélkül vesz föl külföldi zsozsót, annak büntetésként a huszonötszörösét kell befizetnie a Nemzeti Együttműködési Alapba. Ezért a visítás.
A módszerváltás óta a fejünkre nőtt ez a nyálkás, nyomásgyakorló polip.
Egyik csápja „civilnek” mondja magát. Ám az igazi civil alulról szerveződik, nem politizál, nem akar kormányt (vagy ellenzéket) buktatni, pláne nem idegen érdekek mentén. A Soros-hálózat meg a brüsszeli csápok viszont ezt teszik. Fanatikusan és fegyelmezetten hajtják végre megbízóik parancsait. Például a magyar államot perlik, amiért nem engedjük be az illegális migránsokat. Kirakatperek tucatjait indították, hogy ellehetetlenítsék a határvédelmünket, megfúrják a tranzitzónákat, megtorpedózzák a gyermekvédelmi törvényt. Máskor gyilkosok, erőszaktevők, rablók, útonállók képviseletében támadják az országot Strasbourgban, amiért nem elég tágasak a börtöncellák. A cél: gyengíteni a magyar államot.
A másik csáp: a sajtó. Katonás fegyelemmel, szinte szóról szóra ugyanazokkal a címekkel közlik a legveszélyesebb dezinformációs őrültségeket. Legutóbb az ukránok kémvádja szaladt végig Soros és Brüsszel honi üzenőfüzetein. Máskor Aszad különgépe, az internetblokkoló, a kétezer titkosszolga, a 23 millió román vendégmunkás és a többi. Szisztematikusan, idegen érdekek mentén hazudoznak bankadóról, migrációról, fegyverszállításról, genderőrületről, rezsicsökkentésről, családvédelemről, bármiről. Nem az a fő baj, hogy a sajtószerű működés minimumát is nélkülözik, hogy tényként közölnek alantas vádakat, a cáfolatot pedig elrejtik, kiforgatják vagy meg sem jelentetik.
A fő baj, hogy idegen államok, ellenséges szervezetek, multik, őrült milliárdosok pénzén aknamunkát végeznek.
Az álcivil hálózat és a dollársajtó Dollár Kingáékkal együtt azon dolgozik, hogy Magyarországot megfosszák a neki járó uniós pénzektől, elvegyék szavazati jogát. Ténykedésük immár napi szinten sodorja veszélybe hazánk nemzetbiztonságát, szuverenitását.
Talán a huszonötszörös szorzó is kevés lesz ide.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
