Az egész kémsztoriban talán az a legmeglepőbb – ha egyáltalán bármin meg tudunk még lepődni –, ahogyan a kiképzett, beszervezett és most lebukott kémeket meg különféle rendű-rangú Hegedűs hadnagyokat a magyarországi hrivnyasajtó mosdatja. Izzadva, görnyedve ott lögybölgetik őkelmééket a Dnyeperben, mint Ágnes asszony a véres cugehőrt, s közben azt kántálják: micsoda hősök ezek a panyik! Dehogy hazaárulók, dehogy kémek, hanem hazafiak, akik az oroszok ellen harcolnak. Pont, mint a D–209 a KGB ellen. Vagy valami ilyesmi…

Pedig a küldetés – kimosni belőlük a hazaárulást – szinte lehetetlennek látszik. Itt már az intelligens részecskék, az aktív oxigén meg a bioenzimek sem segíthetnek. Lám, a két tiszás „informatikusról” kiderült, hogy az ukrán titkosszolgálat képezte ki s építette be őket Petike szektájába. Aztán mindenféle lehallgatókütyüket rendeltek. Tessék mondani, ha tényleg hétköznapi, kétkezi informatikusok, ugyan kit és miért akartak lehallgatni? Mióta része ez az informatikusi munkakörnek? Ne etessük már egymást! Ez még akkor sem kerek, ha tudjuk, a Tisza-szektában felvételi követelmény a járó motorú diktafon. (Lásd: a Péter–Márk–Evelin édeshármas hanganyagait.) Amúgy a két úriember miért nem inkább a Tisza Világ applikáció hegesztésével bíbelődött? Akkor talán nem szivárgott volna ki több tízezer tiszás személyes adata az ukránok által összegányolt „programból”. Bár ki tudja, lehet, épp az volt a cél, hogy kiszivárogjon, és az egészet ráfoghassák a nyuszira.

De nézzük tovább! Az egyik informatikus, a „Buddha” fedőnevű, magyar–brit kettős állampolgárságú M. T. egy Dunán ringatózó szállodahajón él, mindene titkosított, próbál láthatatlan maradni. Közben azért ki-bejárogat az ukrán nagykövetségre. Tizenkettő egy tucat informatikus, ugye? Ugyan, mi a frászparipát keres egy tiszás (vagy bármilyen pártbeli) informatikus egy ellenséges állam nagykövetségén? Egy olyan országén, amelynek vezetője életveszélyesen megfenyegeti a miniszterelnökünket, amely olajblokád alá vesz minket, hetente támadja a gázvezetékünket, és bő évtizede terrorizálja a kárpátaljai magyar közösséget? Csak nem azt próbálják elhitetni velünk, hogy egy pártinformatikusnak ez a dolga: nagykövetségi eligazításokra járni? Mert ahogy látjuk, a hrivnyasajtó épp ezzel próbálkozik: áldozatot faragni a Tiszába beépített ukrán kémekből, akiket a gonosz Orbán titkosszolgálata lebuktatott. Értsd: nem az a baj, hogy kémek, hanem hogy lebuktak. Aki az ártatlan informatikusok üldöztetése című mese-mesketét beveszi, az nyilván azt is elhiszi, hogy egy feleségét lehallgató narcisztikus pszichopata alkalmas országvezetésre.