A szükséges jó

A szakadék széléről kellett visszahúzni az országot 2010-ben az Orbán-kormánynak, de ennél sokkal többet tett az elmúlt kilenc évben.

Fotó: Illyés Tibor Forrás: MTI

Sokan még az egyértelmű eredmények fényében is vitatják az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának sikerességét, sőt annak alapelvét is megkérdőjelezik, miszerint az állam anyagi gyarapodásával növelhető az ország szuverenitása, ami meghatározó jelentőségű a globális versenyben. A liberális gazdaságfilozófusok szemében az állam a szükséges rosszat jelenti, aminek legfeljebb a piac alkalmankénti kiigazítása a feladata, ezért számukra tabudöntögetéssel érhet fel, amikor az állam iparvállalatokat, közműcégeket, bankokat vásárol.

De, ahogy mondani szokás: a kutya ugat, a karaván halad; a Fidesz–KDNP vezette kormány 2010 óta hetven százalékkal (!) növelte a magyar állam vagyonát. A szám önmagában nem sokat mond, de egyértelműen mutatja azt a trendet, ami a kormány tudatos gazdaságpolitikájának eredménye, vagyis az állam folyamatos anyagi gyarapodása. A számadatok gyakorlati jelentőségének megvilágítását segítheti, ha visszatekintünk a 2010-es évre, amikor Orbán Viktor vezetésével a nemzeti-keresztény tábor átvette az ország kormányzását a hazánkat a csőd szélére navigáló balliberálisoktól.

A Gyurcsány–Bajnai-kormányok az előző években a dogmatikus liberális gazdaságpolitikájukkal, a dilettantizmusukkal és a gyengeségükkel devizában végletekig eladósodott államot és állampolgárokat, totálisan leértékelt, IMF-hitelre szorult, lepusztult országot hagytak örökül. Bár a 2008-as globális pénzügyi válság nem rajtuk múlott, de annak hatása a szükségesnél jóval nagyobb mértékben érvényesült, mert a nyitott gazdaság 2010 előtt egy szinte eszköztelen, koncepciótlan, érdemi gazdaságpolitikai elképzelés nélküli állammal párosult.

A nemzetstratégiai ágazatok – közműcégek, pénzintézetek – külföldi kézben voltak, a pénzügypolitikát az átláthatatlanság és „trükkök százai” jellemezték, amint azt Gyurcsány Ferenc az elhíresült őszödi beszédében megfogalmazta.

A szakadék széléről kellett visszahúzni az országot 2010-ben az Orbán-kormánynak, de ennél sokkal többet tett az elmúlt kilenc évben. Először is a 2008-as válság után felvett hiteleket visszafizette a Nemzetközi Valutaalapnak, és egyúttal haza is küldte az IMF-et, nem volt többé szükség a bóvli kategóriás országoknak kitalált, kőkemény feltételekkel, megszorítások árán kínált uzsorapénzre.

A hiányt folyamatosan kordában tartják, az államadósságot pedig 85 százalékról 71 százalékra szállították le. Közben majdnem nyolcszázezerrel többen dolgoznak ma Magyarországon, mint 2010 előtt, a bérek pedig hatvan százalékkal nőttek. A versenyképesség fokozása, a rezsicsökkentés, a multinacionális cégek és a bankok megadóztatása mellett az állam megkezdte a stratégiai vállalatok – így a közműcégek – visszavételét, a pénzintézetek megvásárlását, és más területeken is jelentős vagyonra tett szert.

Amikor az államról beszélünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy nem másról, mint a magyar állampolgárok közösségéről van szó, tehát az állam gyarapodása mindannyiunk, a magyar nemzeti közösség gazdagodása.

Érdemes ezt szem előtt tartani, mert a nemzetek felszámolásán fáradozó, a hatalmas anyagi forrásait a tömegek manipulálására is felhasználó globális elit éppen az olyan kormányokat akarja elsöpörni, amelyek országuk szuverenitását erősítik. Az önálló, saját lábukon megállni képes nemzetek nem illenek a fogyasztói „kultúrát”, az anyagiasságot magasztaló, identitását feladó új embertípusba.

A szuverenitásunk erősítése nem öncél, nem hatalomtechnikai eszköz, egyszerűen nemzeti létkérdés. Ezért is van óriási jelentősége annak a hetven százaléknak.