Sokan még az egyértelmű eredmények fényében is vitatják az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának sikerességét, sőt annak alapelvét is megkérdőjelezik, miszerint az állam anyagi gyarapodásával növelhető az ország szuverenitása, ami meghatározó jelentőségű a globális versenyben. A liberális gazdaságfilozófusok szemében az állam a szükséges rosszat jelenti, aminek legfeljebb a piac alkalmankénti kiigazítása a feladata, ezért számukra tabudöntögetéssel érhet fel, amikor az állam iparvállalatokat, közműcégeket, bankokat vásárol.
De, ahogy mondani szokás: a kutya ugat, a karaván halad; a Fidesz–KDNP vezette kormány 2010 óta hetven százalékkal (!) növelte a magyar állam vagyonát. A szám önmagában nem sokat mond, de egyértelműen mutatja azt a trendet, ami a kormány tudatos gazdaságpolitikájának eredménye, vagyis az állam folyamatos anyagi gyarapodása. A számadatok gyakorlati jelentőségének megvilágítását segítheti, ha visszatekintünk a 2010-es évre, amikor Orbán Viktor vezetésével a nemzeti-keresztény tábor átvette az ország kormányzását a hazánkat a csőd szélére navigáló balliberálisoktól.
A Gyurcsány–Bajnai-kormányok az előző években a dogmatikus liberális gazdaságpolitikájukkal, a dilettantizmusukkal és a gyengeségükkel devizában végletekig eladósodott államot és állampolgárokat, totálisan leértékelt, IMF-hitelre szorult, lepusztult országot hagytak örökül. Bár a 2008-as globális pénzügyi válság nem rajtuk múlott, de annak hatása a szükségesnél jóval nagyobb mértékben érvényesült, mert a nyitott gazdaság 2010 előtt egy szinte eszköztelen, koncepciótlan, érdemi gazdaságpolitikai elképzelés nélküli állammal párosult.
A nemzetstratégiai ágazatok – közműcégek, pénzintézetek – külföldi kézben voltak, a pénzügypolitikát az átláthatatlanság és „trükkök százai” jellemezték, amint azt Gyurcsány Ferenc az elhíresült őszödi beszédében megfogalmazta.
A szakadék széléről kellett visszahúzni az országot 2010-ben az Orbán-kormánynak, de ennél sokkal többet tett az elmúlt kilenc évben. Először is a 2008-as válság után felvett hiteleket visszafizette a Nemzetközi Valutaalapnak, és egyúttal haza is küldte az IMF-et, nem volt többé szükség a bóvli kategóriás országoknak kitalált, kőkemény feltételekkel, megszorítások árán kínált uzsorapénzre.