„Nincs hazája sehol, ám hét nyelven beszél, / Gatyát és hitet vált, ha maszkot cserél, / Se paraszt, se polgár le nem győzi ésszel, / Üres zsebbel jött és megy egy csomó pénzzel”.
Itt megbicsaklik kissé Hobó zseniális szövege Cipolláról, már ami a Ferenccel történő összevetést illeti.
Nem. Nem beszél hét nyelven. Egy nyelven sem beszél igazán, hiszen az anyanyelv a legnagyobb kötődés, a legnagyobb elköteleződés, s neki tényleg nincsen hazája. Pénze van, önérdeke, gátlástalansága, beteg narcizmusa, macbethi jelleme. Hozzá Lady Macbethje. Szilvásy felment a Szemlőhegyre, és ott ragadt. Az Apró klán legsilányabb „jöttmentje” ezt adta bele a közösbe. Nem ésszel operál, hanem zsarolással, megfigyeléssel, ellehetetlenítéssel, gátlástalan hazudozással. Flagelluma és purisa Czeglédy. Ők ketten feltételezik egymást. Árnyék és árnyéka. Az ördög és ügyvédje.
Ha ránézel, biztos vagy benne: tudna ölni. Maga persze nem. Ahhoz is gyáva. De megbízást kiadna. Aztán felmentené magát. Hiszen mindig valami „magasabb rendű érdekre” hivatkozik, ami mindent igazol. Kár, hogy hozzá képest a muslinca is magasabb rendű – hiába elválaszthatatlanok a délutáni leheletben.
És most készülődik. Vissza akar térni. Díszlet, forgatókönyv, segédszínészek ugyanazok. S Mario is van még, aki üveges szemekkel néz maga elé…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!