– Apa, mit nevezünk privatizációnak? – kérdezi a fiú vállalkozó apját. – Nézd, fiam – így az apa –, az állam vállalatokat akar eladni, és remélem, én is hozzájutok egy-kettőhöz, nem túl borsos áron. – De mi van akkor, ha nem te szerzed meg őket? – faggatózik a fiú, mire az apa: – Azt nevezzük korrupciónak.
A korrupció sokkal gyakrabban fejez ki egy érzést, benyomást, mint ahányszor fejeseket érnek tetten gyanús pénzkötegekkel a kezükben vagy égbekiáltóan elfogult megbízási szerződésekre derül fény.
Ez az érzés terjedt el Szlovákiában, ahol szombaton parlamenti választásokat tartanak, és adott egyben kampányfelhangokat a Kuciak-gyilkosság második évfordulójának, amelyen a múlt pénteken tüntetők is a pozsonyi utcára vonultak. Sokan a szlovák közélet megtisztulását sürgetik, kevesellve, hogy a Ján Kuciak oknyomozó újságíró és kedvese meggyilkolása által keltett hullámok elsodorták Robert Ficót, az előző miniszterelnököt is.
Noha a felmérések szerint Fico pártja a legnépszerűbb erő maradt, a támogatottsága megcsappant, és bizonytalan, kikből állhat össze az új kormány. A szlovákiai választásoknak a felvidéki magyarság miatt mindig van hazai nemzetpolitikai vetületük, de a mostani voksolás nekik egy további szempontból is igen fontos. Ez a visegrádi országok egysége. Idén a közép-európai országok három fronton harcolnak Brüsszelben.
Ellenáramban haladnak az EU migrációbarát erőivel szemben, és ha háborút még nem, csatát már nyertek: a külső határok védelmének fontossága hangsúlyosan jelenik meg az unió új migrációs paktumában.
A második: védekezniük kell a demokráciával, a jogállamisággal és a korrupcióval kapcsolatos vádakkal szemben. Végül a harmadik: mint a minap eredménytelenül véget ért EU-csúcs is megmutatta, egy bővebb országcsoport részeként több uniós pénzt akarnak kialkudni a fukarnak tartott nyugati országoktól. A három kérdés szorosan összefügg egymással. A gólem kevesebb pénzt szán keletre, a kifizetéseket a jogállamisági feltételeknek nevezett gumiszabályhoz akarja kötni, és akkor rágott be a legjobban, amikor Kelet-Közép-Európa megfúrta a migrációs politikáját.
