Arra viszont biztos nem elég már az idő, hogy ha eddig nem szerettek, megszeressenek. Azt már nem tudod elérni, hogy ha a másik mellett valaki tűzzel-vassal kitart, azt áttérítsd a te oldaladra. Az eddig elkövetett hibáidat se tudod már kijavítani (viszont bármikor elkövethetsz újabbat – akár jóvátehetetlent is). Azt se tudod átírni az emberek fejé­ben, hogy te ki vagy nekik, milyennek látnak. Mint ahogy bizonyosságot se tudsz elérni. Nem tudod elérni, hogy biztosan tudd, hogy biztosan te nyersz.

Soha nem lehet biztos tudásunk róla, hogy mi van az emberek fejében, hogy hányan mennek majd el (hányan mégse) és hogy végül hová húzzák majd az ikszet, hogy megszolgáltad-e a bizalmukat. A választásnak ezt a bizonytalanságát, ami egyébként ennek az egésznek az értelmét is adja, hogy kihozd magadból a legjobbat, hogy versenyben legyőzd a másikat, és nem tudod a kimenetelt, tehát küzdj bizonyosság híján, szóval ezt a mirákulumot, azt a végső, megszüntethetetlen bizonytalanságot nem tudod felszámolni.

Ez tényleg varázslatos.

A kultikus Trónok harca szerzője, George R. R. Martin írja az egyik könyvében, hogy „a varázslat olyan kard, amelynek nincs markolata”. Nem tudod megfogni, megragadni, ha mégis ilyenre vetemednél, magadat vágod meg.

Elgondolkodtató.

Van, ami nem áll hatalmunkban. Az viszont hatalmunkban áll nekünk, választásra készülő állampolgároknak, hogy megfontolt döntést hozzunk majd, mert tényleg nem az a kérdés, hogy sok vagy kevés, ami még a választásig hátravan, hanem hogy mi a tét.

Az elmúlt tizenhat évben folyamatosan ott lebegett a fejünk felett egy kard és lecsapni készült: folyamatosan kívülről akartak beavatkozni a mi ügyeinkbe, azokba a kérdésekbe, amelyeknek az eldöntése a mi hatalmunkban áll. Azt akarták, hogy ne álljon a mi hatalmunkban, ezért nemcsak az ügyekbe akartak beavatkozni, hanem a választásba is, hogy végül is ne mi döntsünk, hogy olyan kormány álljon fel, ami már nincs a hatalmunkban, mert azt idegen érdekek és ezen érdekek ügynökei vezetik.

Hogy ki az ügynök? Hát minden korban volt ilyen szereplője a politikai életnek. Ügynök az, aki bemegy egy másik országba és azért kap pénzt, hogy beavatkozzon az adott ország belügyeibe, de az is ügynök, aki együttműködik vele, az ő érdekében jár el. Az ügynök befolyásolni akarja a választások kimenetelét, hogy a végeredmény létrehozása ne a mi hatalmunkban álljon.

A kérdés tényleg az, hogy engedjük-e Brüsszel és/vagy Zelenszkij ügynökeinek, hogy ők döntsék el, ki alakítson kormányt, vagy megtartjuk magunknak a döntés jogát.

Hatalmunkban áll magunkról dönteni. A szuverenitás olyan kard, aminek van markolata.