Fenntartható-e az ipari növekedés további dinamikája?

A gazdasági átalakulás egyik sikertörténete a hazai ipar gyors növekedése. Az ipar bővülése – elsősorban a gépiparnak köszönhetően – 1993-tól jelentős értéket mutat. A bruttó hazai érték előállításában az ipar növekvő részarányt képvisel, különösen a megelőző évekhez képest. A „valódi” új munkahelyek létrehozásában szintén a gépipar jeleskedik. Közismert tény, hogy a gépipar igen magas növekedési üteme döntőrészt a külföldi, piac-teremtő, zöldmezős ipari beruházásoknak, valamint a termelésáthelyezéseknek köszönhető. A GDP évi 4-6 százalékos növekedéséhez továbbra is magas ipari dinamika szükséges. Nem érthetünk egyet azokkal az elemzésekkel, amelyek a külföldi piacteremtő ipari beruházásokban veszélyt sejtenek. A kritikusok szerint ezek a cégek alig fizetnek adót, különböző állami pénzügyi támogatásokat vesznek igénybe, felmentést kapnak a helyi iparűzési adó alól. Az ellenzők az adókedvezmények szűkítését, a kormányzati és a helyi támogatások (gazdaságfejlesztési, területfejlesztési, foglalkoztatási) további megkurtítását javasolják. A kritikusok a hazai tulajdonú ipari szektor, a magyar kis- és középvállalkozások lassú fejlődéséért a külföldi ipari beruházásokat okolják. Nem szerencsés a két szektor szembeállítása, hiszen bőven megfér egymás mellett az ipar két nagy csoportja. A piacteremtő és új munkahelyeken létrehozó beruházásokért az egész világban nagy a verseny az országok, a régiók, a települések között. Az állami pénzügyi alapok forrásaiért természetesen a hazai vállalkozások is keményen küzdenek, egyes térségekben konfliktusok alakulhatnak a potenciális külföldi és belföldi beruházások között. A következőkben egy meghiúsult külföldi nagyberuházással kapcsolatos tényeket vázoljuk fel. A német INA csapágytermelő vállalat minapi bejelentése, miszerint az előrehaladott magyarországi előkészületek ellenére Szlovákiában építi fel új gyártóbázisát, nem kis csalódást okozott a hazai megfigyelőknek. A hírek szerint az INA már előszerződést kötött az ebesi önkormányzattal a telekvásárlásról. Az építési engedélyek, a kiviteli tervek gyakorlatilag készen voltak. A kiszivárgott információk szerint a területfejlesztési forráselosztók kevesebb támogatást nyújtottak volna, mint amennyit a német fél elvár. A hiányzó konkrét összeg egyelőre nem ismert. Más vélemények szerint Szlovákia politikailag stabil országgá vált, nagyvonalú adókedvezményeket és ingyenes telket biztosít a külföldi nagybefektetőknek. Ennek következtében a Szlovákiába történő beruházási klíma nagymértékben javult. A megfigyelőt mégsem nyugtatják meg az előbbi érvek. Ugyanis másról van szó, mint amikor egy magyar észak-dunántúli nagyváros versenyzik egy nyugat-szlovák településsel a beruházás elnyeréséért. Van olyan álláspont is, hogy a német cég eleve a szlovák telephelyben gondolkodott, csak a kedvezmények maximalizálása érdekében versenyeztette a potenciális településeket. A német INA több szakaszra tervezett beruházása eléri a 100 millió dollárt, és első fázisban már 400 új munkahelyet teremt. A hazánkban kiszemelt település a Debrecen térségében lévő Ebes község volt. Nem véletlenül, hiszen az érintett térségben – az MGGS révén – szakképzett munkaerő található. Az elmúlt évtizedekben az egész délkelet-magyarországi régióban egyidejűleg ilyen nagy összegű és nagy számú új munkahelyet létrehozó külföldi, zöldmezős ipari beruházás még nem volt. Egyelőre nem is lesz. A híradások szerint a Gazdasági Minisztérium és a Pénzügyminisztérium támogatta a beruházást, a területfejlesztési pénz hiányzott. Az Orbán-kormány programja prioritást ad a kelet-magyarországi térség kiemelt fejlesztésére. Közismert, hogy az FVM milyen nagy jelentőséget tulajdonít az észak-alföldi megyék támogatására. Legutóbb közel tíz kis- és középméretű konzervipari vállalkozásnak nyújtottak 2,3 milliárd forint értékben állami hitelgaranciát. Azóta az egyik vállalkozás felszámolást indított önmaga ellen, így 230 millió forintot kell kifizetni az állami költségvetésnek. Az elmúlt hét évben a külföldi zöldmezős ipari befektetők már átmerészkedtek a Dunán Gödöllő- Hatvan-Gyöngyös, illetve Kecskemét irányába. Miskolci beruházásokra is egyre több példa van (Shinwa, Delco). Ha az INA beruházása Ebesen valósult volna meg, a Nyíregyháza-Deb-recen-Békéscsaba városok által fémjelzett megyék iránti komoly mértékben megnőtt volna a befektetői bizalom. Olyan időszakban, amikor az érintett megyék gazdaságát meghatározó élelmiszeripar – az orosz piacok összeomlása miatt – nagymértékben visszaesett. Az 1998-as kormányprogram négy év alatt 200 000 „echte” új munkahely létrehozásával számol. Különösen a keleti régióban fontosak az „originál” munkaalkalmak megteremtése. A feketemunka „kifehérítése” ugyan papíron növeli az állások számát, de lényeges az új érték, többlettermelést létrehozó vállalkozások támogatása. A magyar gazdaság 4-6 éves időszakon belül 35-40 milliárd dollár exportteljesítmény elérésére is képes, de ennek döntő része ipari kivitel lehet. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar külkereskedelmi forgalmában évről évre csökken az exporttöbblet. Az ipari termelés évi 8-12%-os bővülése teljesíthető cél, ha a kormány és a helyi önkormányzatok továbbra is támogatják a piacteremtő beruházásokat. Fontos megemlíteni, hogy a beruházásokhoz nyújtott kedvezmények odaítélésében a magyar gazdaságpolitikának jelentős mértékben szűkül a mozgástere az EU-belépés után. A következő évek költségvetési politikájában a gazdaságfejlesztési célirányzat forrásait jelentős mértékben, mintegy duplájára kellene emelni. Szinte minden gazdasági elemzésből az derül ki, hogy a legtöbb új, közvetlen vagy közvetett munkahely, valamint az exportnövekmény a külföldi piacteremtő, zöldmezős beruházások eredményeképpen jön létre. A Növekedéskutató Intézet felmérései szerint egyes régiókban a szakképzett munkaerő hiá-nya gátolja az új beruházásokat. A közép- és felsőfokú szakképzés rugalmatlan az új munkaerő-kereslethez. Hiány mutatkozik a kovács, az esztergályos, a marós, az öntő, a forgácsoló szakmunkákban, a CNC automata vezérlésű esztergaberen-dezések beállítói, kezelői – speciális tudást igénylő – munkakörökben. Megfontolandó egy dunántúli mérnökképző (villamos, gépész, informatika, szoftver stb.) egyetem létrehozása, illetve valamennyi ottani intézmény műszaki egyetemmé történő fejlesztése. Az Audi gyár után a Philips is 300 fős, mérnökökből, technikusokból álló kompetenciaközpontot kíván létesíteni a gyártási folyamatok optimalizálása céljából. Más példák is vannak arra, hogy az itt megtelepült multinacionális cégek K+F bázist kívánnak létrehozni hazánkban. Ha nincs is áttörés a beszállítási programban, de néhány hazai bázisú középvállalatnak sikerült háttéripari kapcsolatot kialakítani egyes multinacionális cégekkel (pl. Pannonplast- Philips). Az Orbán-kormány 200 ezer új munkahely teremtésével számol. A multik által létrehozott új gyárak, üzemek – saját alkalmazottakon kívül – számos munkahelyet létesítenek közvetett módon. Elsősorban a külső cégeknek nyújtott állandó megbízásokon keresztül, így a szállításban, a csomagolástechnikában, a karbantartási és egyéb szolgáltatásokon keresztül. A külföldi zöldmezős ipari beruházások eredményeképpen közvetlenül 90-100 ezer új munkahely jött létre az elmúlt évtizedben. Konkrét vizsgálatok hiá-nyában a közvetett módon keletkezett új állásokat még becsülni sem lehet. A szerző közgazdász