időjárás 5°C Stefánia 2022. november 28.
logo

Prognózistól a Pink Floydig

Cs.O.
1999.09.14. 22:00

Fal és más dalok címmel nagyszabású Pink Floyd-estet rendeznek szeptember 24-én a Petőfi Csarnokban. Ennek kapcsán kerestük meg a produkció egyik művészeti vezetőjét, Jankai Bélát, aki hajdan a Prognózis zenekar billentyűs-zeneszerzője volt, jelenleg pedig az MSat televízió műszaki igazgatójaként, valamint különféle popprodukciók zenei rendezőjeként tevékenykedik. A zenésszel beszélgetve természetesen más is, például a produceri munka sokrétűsége és fontossága, valamint egy tervezett instrumentális album is szóba került.- A Pink Floyd-est nem az első ilyen jellegű vállalkozásunk – kezdi Jankai Béla -, hiszen 1992-ben már csináltunk egy Queen-emlékműsort is hasonló szellemben. A mostani produkció apropóját két évforduló adja: két évtizede jelent meg a Pink Floyd The Wall című albuma, másrészt tíz évvel ezelőtt bontották le a berlini falat. A műsorban – amelyben az említett lemez dalain kívül olyan ismert Pink Floyd-slágerek, mint például a Time, a Money, a Wish you were here vagy az On the turning away elhangzanak majd – közel ötven művész működik közre. Többek között Takáts Tamással, Novák Péterrel, Abaházi Csabával, Szűcs Norberttel, Pálmai Zoltánnal, Kiss Istvánnal, Mészáros Gáborral, Pető Leventével, valamint a huszonöt fős Bartók Singers gyermekkórussal találkozhat majd a közönség. – A Pink Floyd mindig modern hangszereiről, technikai berendezéseiről, különös megszólalásáról, látványos színpadképeiről volt híres. Nem nehéz mindezt hazai körülmények között reprodukálni? – De igen. Mivel eddig én is csupán lelkes hallgatója voltam a Pink Floydnak, most – miután behatóan tanulmányoztam – kellett rájönnöm a zenekar művészetének lényegére. Ezt úgy tudnám megfogalmazni: meglepően egyszerű dolgokat játszanak, ám bonyolultan. Nem a virtuozitás, a motívumok vagy a ritmusok a fontosak náluk, sokkal lényegesebb a hangulat, amelyet zenéjük sugároz, s amelyet a különféle látványelemekkel fel is erősítenek a koncerteken. Hogy mindez a Petőfi Csarnokban is érvényesüljön, mi is olyan látvány- és hangtechnikai megoldásokat alkalmazunk majd, amilyeneket a Pink Floyd szokott. Ilyen például a közönség térhatásos zenei élményét szolgáló kvadrofontechnika, valamint a komputeranimációs filmek vetítése. – Mostanában nemigen hallani önről. A Prognózis együttesben még a nyolcvanas évek elején megismerte a közönség, aztán a zenekar feloszlása után aztán valahogy eltűnt a nyilvánosság elől. Miért? – A Prognózis után több másik zenekarral – a Piknik Klubbal, a Varga Miklós Banddel és a Dolly Roll-lal – játszottam, turnéztam, de zenéltem osztrák és a német bárokban is. Az aktív zenélést 1989-90 körül hagytam abba, amikor egy barátom – tudván, hogy értek a híradástechnikához – felkért: segítsek elkészíteni a lemezét. Akkor megépült a stúdióm, amelyben az én produceri, vagyis zenei rendezői bábáskodásom mellett több mint száz hazai előadó lemeze készült el néhány év alatt. Ez annyit jelent, hogy eddig legalább másfél ezer dal hangszerelése, keverése, de sok esetben a feljátszása is az én feladatom volt, sőt előfordult olyan is, hogy valaki megkért, írjak dalt a lemezére. Három évig az MSat televízió zenei főszerkesztője voltam, akkoriban összeférhetetlenség miatt szüneteltettem produceri tevékenységemet; ettől az évtől kezdve, miután műszaki igazgató lettem, folytatom, csak már kevesebbet vállalok. – A számítástechnika egyre nagyobb szerepet játszik a zenében is. Nem tart attól, hogy az egyre szaporodó házi stúdiók előbb-utóbb feleslegessé teszik a munkáját? – Kétségtelen: ha valaki ügyesen kezeli a számítógépet, mindenféle zenei előtanulmány nélkül nagyon jó dolgokat képes csinálni. Kizárólag a számítógépre támaszkodni viszont nem lehet hoszszú távon. Ahhoz, hogy a stúdióban le tudjon valaki utánozni egy egész zenekart, tisztában kell lenni azzal, hogy a dobos vagy a basszusgitáros mit tud eljátszani, vagy hogy miképpen áll össze egy szimfonikus zenekar. Ezek után lehet számítógéphez és szintetizátorhoz fordulni. Végül pedig el kell tudni dönteni, hogy a megfelelő-e a szimulált hang az adott dalhoz, vagy valódi zenészek és hangszerek kellenek. Egyszóval nyugodt vagyok: képzett zenészekre szükség lesz még egy darabig. – A Prognózis együttesben dalszerző, színpadi muzsikus, sztár volt. Most – ha mégoly fontos szereplője is a popiparnak – a háttérben tevékenykedik, munkájával nincs igazán tisztában a közönség. Végleg lemondott a színpadról, saját dalok komponálásáról? – Sosem szerettem az előtérben lenni, sokkal inkább az alkotásvágy mozgatott, ez pedig a háttérmunkára a jellemzőbb. Zeneszerzői ambícióimat azért nem adtam fel, vannak ilyen jellegű terveim is. Az évek során rengeteg olyan zenei ötletem felhalmozódott, amit vokális dalokba nem tudtam beépíteni. Ezekből szeretnék zenészbarátaimmal egy billentyűcentrikus instrumentális albumot készíteni jövő februárra, majd – bár e műfajnak nincs igazi hagyománya Magyarországon – koncertezni is a dalokkal.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.