A nacionalista226baloldali gemisch embertípus

Lassan már fél éve tartanak a Mladen Naletilic Tuta kiadatása körüli bonyodalmak, amellyel a zágrábi kormány azt kockáztatja, hogy az Egyesült Államok és a nemzetközi közösség szankciókat vezet be Horvátország ellen. A törvényi feltételeket már megteremtették ahhoz, hogy Tutát Hágába szállítsák, ám a múlt hét végén olyan szívműtétet hajtottak végre rajta, amely akár hetekig vagy hónapokig ürügyül szolgálhat a hágai követelések kijátszásához.A zágrábi klinika szívsebészeti osztályán sürgősségi koszorúérműtétet hajtottak végre Mladen Naletilic Tután – hozta nyilvánosságra az az orvoscsoport, amely a boszniai horvát férfi egészségi állapotát ellenőrzi. A közlemény szerint katéteres koszorúértágító műtétet hajtottak végre Tután, aki az operációt viszonylag jól viselte, az átmeneti oxigénhiány miatt csak enyhébb szívizom-működési zavarok léptek fel nála. A kiadási kérelem kézhez vétele óta Horvátországban ügyesen használták fel időhúzásra az ötvenkét éves Mladen Naletilic Tuta állítólagos betegségét és a szükséges jogszabályok hiányát. Horvátország eddig – vonakodva ugyan – de elegett tett a hágai Nemzetközi Törvényszék kiadatási kérelmeinek, most azonban megmakacsolta magát – valószínűleg nem véletlenül. Ante Prkacin, aki a boszniai Horvát Védelmi Erő (HOS) egyik parancsnoka, majd a szélsőséges Horvát Jogpárt színeiben horvátországi képviselő volt, nemrégiben azt mondta, hogy a horvát kormány jobban szeretné holtan látni, mint élve tudni Mladen Naletilic Tutát. Prkacin, úgy véli, hogy a hágai törvényszék Tuta bíróság elé állításával Franjo Tudjman Bosznia-politikája fölött ítélkezik. Ezek után kimondható, hogy Mladen Naletilicnek talán még a szívét is kivennék, csak ne kelljen kiadni Hágának. A volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűntetteket vizsgáló törvényszék 1998. december 21-én emelt vádat Mladen Naletilic Tuta és Vinko Martinovi Stela (39) ellen. Azzal vádolják őket, hogy 1993-ban a reguláris horvát hadsereg és a boszniai HVO mosztári erőszakkampányában vezető szerepet töltöttek be. Martinovic 1992-ben még a boszniai Horvát Védelmi Erő (HOS) egyik parancsnoka volt és később csatlakozott a Mladen Naletilic Tuta által alakított „Kaznjenicka bojna” (büntető) alakulathoz, amelyben Stela a Mrmak (Morgás) egységet vezette. A vádirat szerint Tuta és Stela parancsnoksága alá tartozó katonák gyilkolták, megkínozták és zaklatták a hercegovinai bosnyák lakosságot, és ezzel több tízezer embert késztettek otthona elhagyására, ami miatt a hágai törvényszéken együtt kell felelniük. Martinovicot Horvátországban gyilkosság miatt már nyolcéves börtönbüntetésre ítélték, augusztus 9-én pedig kiadták Hágának. Tuta azonban a nyár elejéig szabadon járt-kelt, akkor is csak azért tartóztatták le, hogy ne legyen szem előtt. Cista Provo településnél az egyenruhás rendőrök hada mellett a horvátországi titkosszolgálatok, a katonai rendőrség és az Alfa különleges osztag tagjai várták, vagyis egy egész hadseregnyi fogdmeg vonult fel, hogy őrizetbe vegye, vagy esetleg eltegye láb alól. Az akciót állítólag Tudjman elnök egyik fia irányította, aki akkor a titkosszolgálatokat ellenőrizte. Letartóztatása után Tutát többek között felkereste a horvát államfő legközelebbi tanácsadója, Ivic Pasalic is, akitől Tuta állítólag azt üzente Franjo Tudjmannak, hogy „Miroslavnak megbocsát, mert az elnök fia, de a többiekkel vagy ő, vagy az Úristen számolni fog”. Zágrábban ezt követően többen is nyilvánosan elhárították a felelősséget Tuta őrizetbe vételéért. Tuta nem akárki, és ezt mindenki tudja Horvátországban. Bizalmas embere volt Gojko Susak horvát védelmi miniszternek és Mate Boban boszniai horvát vezetőnek, akik már nincsenek az élők sorában. Mladen Naletilic a horvát elnök másik fiának, Stjepan Tudjmannak barátja volt, így a honvédelmi minisztérium mellett szabadon mozoghatott az elnöki palotában is. Ezért nem kell csodálkozni azon, hogy a börtönben is sokan felkeresték a horvát politikai elit tagjai közül. Ballantines whiskyt vittek neki, mobiltelefonját magánál tarthatta, és ha megkívánta, akkor a zágrábi Sheraton szálló konyháján készítették el számára a „rabkosztot”, amihez az elnöki palotából küldött bort kortyolgathatta. Horvátországban arról is beszélnek, hogy Tuta nemcsak híres, hanem hírhedt emberekkel is kapcsolatokat tartott fenn, és hogy sikeres pókerjátékos volt. Egy éjszaka leforgása alatt állítólag hétszázezer német márkát nyert el a horvát játékszalonok koronázatlan királyától, Zlatko Bagarictól, akinek többször kellett elküldenie embereit néhány koffernyi pénzért. Mladen Naletilic húsz évig élt Németországban, a Bodeni-tó mellett egy játékkaszinó tulajdonosa volt, a kártyázás fortélyaival tehát volt alkalma megismerkedni. Németországban már szembekerült a hatóságokkal, kétmillió márkányi adó eltitkolása miatt beidézték, aminek az lett a következménye, hogy ügyvédje tanácsára a két millióból négyszázötvenezer márkát kifizetett a német államnak. Németországban nemcsak az alvilág tagjaival létesített kapcsolatokat, hanem a baloldali érzelmű gondolkodókkal és terrorista csoportok tagjaival is. Első jegyese az a Brigitte Heinrich volt, akit Tuta az új Rosa Luxemburgként tisztelt, és aki a „Deutsche Imperialismus” és a „Meine Tage in Knast” című műveiben ostorozta a német nagyipart, amely Tuta szavaival élve „terrorizálta a kis népeket”. A baloldali mozgalmakkal szimpatizáló Henrich Böll „keresztes baloldalinak” nevezte Tutát, aki annak idején hatalmas keresztet hordott a nyakában. Mladen Naletilic annak a nacionalista–baloldali gemisch embertípusnak a megtestesítője, amelyből nagyon sok van a délszláv térségben és az egész Kelet-Európában. Életét az a saját maga által kidolgozott anarchista–baloldali szemlélet határozta meg, amely szerint csak az állam terrorizálhatja az embereket, de az egyén soha nem lehet terrorista. Tuta, aki volt kedvesével éjszakákon át Kafka műveit elemezte – az állami elnyomást „demokratikus terrorizmusnak” keresztelte el. Mladen Naletilic számára Mosztár a legkedvesebb város, ezért elkerülhetetlen volt a konfliktus kirobbanása közte és a város volt európai kormányzója, Hans Koschnik között. Koschnik azt állította, hogy Stela és Tuta a szervezett bűnözés és a kábítószer-kereskedelem irányítója volt, és hogy az utóbbi merényletet kísérelt meg ellene. Tuta dühödt levélben válaszolt a kormányzónak, akivel közölte, hogy ha valóban ilyesmire vetemedett volna, akkor nem kísérletezget, hanem első próbálkozásra elteszi láb alól. Mladen Naletilic, aki magát Mosztár parancsnokának és felszabadítójának nevezte, arról is kioktatta Koschnikot, hogy az olyan alkoholisták, mint amilyen a kormányzó, megjelenésükkel csak mindent összezavartak. A Hágában megvádolt boszniai horvát férfi természetesen semmit nem bánt meg, mert mint mondta, mögötte a „birka nép áll, amelyet nagyon szeret, talán éppen azért, mert olyan birka, amilyen”. A kérdés ezután az, hogy ezzel a „hazafias egoizmussal” mint kezdenek a hágai Nemzetközi Törvényszék bírái, természetesen ha Tuta a szívét mégsem veszti el abban a pókercsatában, amelyet az egészségéért folytat a zágrábi klinikán.