A szavak ereje a gyógyításban

Ma már minden menedzser, reklámszakember, áruját vagy szolgáltatását eladni szándékozó vállalkozó tudja, hogy az embereket hogyan nyerje meg, s tegye vásárlóvá, fogyasztóvá. Egész iparág alakult a célirányos, sokszor rejtett üzenetek megfogalmazására, eljuttatására. A reklámok szándéka, hogy lehetőleg minden érzékszervünkre hassanak. Sokszor nem is vesszük észre, milyen tudományos háttérmunka áll egy-egy szlogen és annak képi megjelenítése mögött. Pedig a reklám olyan mindennaposan alkalmazott szuggesztió, amely nemigen kíván különösebb tudományos alátámasztást. A hazai orvoslásban azonban mégsem kézenfekvő a kommunikáció – külföldön már sok helyen alkalmazott – hatása, a szavak mérhetetlen ereje, amely gyógyíthat, de árthat is.Varga Katalin, az ELTE Kísérleti Pszichológiai Tanszéke adjunktusának vezetésével immáron négy éve vizsgálják, miként alkalmazható tudatosan a szuggesztió, az operációra felkészítés. Az eredmények tükrében legutóbb két vizsgálat is készült, hogy igazolja azt, ami egyébként magától értetődő. Mivel a beteg a környezet ingereit bizonyos szinten a műtéti altatás során is felfoghatja, korántsem mindegy, mit beszélnek körülötte az operáció közben. A pszichológusnő és tizenhat hallgató a szabadidejéből áldozott arra, hogy Diószeghy Csaba aneszteziológus, intenzív terápiás orvos segítségével és aktív közreműködésével félszáz, operáción áteső betegen végzett, fél éven át tartó kísérlettel alátámassza a pozitív szuggesztió gyógyító hatását. A négy csoportba véletlenszerűen beosztott betegek közül tizenhárman csak a műtét előtt, tizenketten csak az operáció alatt, tizenhárman előtte és alatta is a gyógyulásra vonatkozó, kedvező tartalmú szöveget hallgattak. Tizenhárom betegnél a műtét alatt üres kazetta forgott, így az operációt végzők nem tudhatták, ki, melyik vizsgálati csoportba tartozik. Ezt követően még öt napig gyűjtötték a betegek operáció utáni állapotára vonatkozó adatait. A feldolgozás is komoly csapatmunkát igényelt, amelyben számtalan szakember segített. A vizsgálat eredménye nem hozott meglepetést, csupán igazolta a tudatosan alkalmazott pozitív szuggesztió hatékonyságát. Bebizonyosodott, hogy ezáltal csökken a betegek szorongása, félelme a műtéttől, erősíti a gyógyulásba vetett hitüket. A pszichológustól fülhallgatón keresztül kapott üzenet mindezek mellett fokozta a biztonságérzetüket. Volt, aki mosolyogva ébredt az altatásból, vagy még aznap könyvet olvasott, más köszönő levelet írt. A következő vizsgálaton a betegek nemcsak egyforma szövegű magnókazettát hallhattak, hanem személyes beszélgetésen is részt vettek. A pszichológus és az orvos is szánt időt arra, hogy a beteggel hoszszabban foglalkozzon, s az állapotára vonatkozóan úgy látták el a szükséges információkkal, hogy közben egyénre szabott, pozitív szuggesztóit alkalmaztak. Ennek a vizsgálatnak az eredményeit még most dolgozzák fel, de az eddigi tapasztalatok alapján aligha vitatható a szuggesztiós módszer, ezen belül is a törődés, a gyógyulás érdekében a beteg személyiségét is előtérbe helyező orvosi megnyilvánulás jótékony hatása. Persze egyéb, gyakorlatiasabb haszna is volna a pozitív szuggesztió általános bevezetésének, hiszen azok a betegek, akiknél ezt alkalmazták, hamarabb felgyógyultak, kevesebb gyógyszert igényeltek, vagyis hatékonyabb és gyorsabb a gyógyulás folyamata, kevesebb a komplikáció. Márpedig ennek anyagi vonzata sem lebecsülendő: viszonylag kis befektetéssel komoly öszszeget takaríthatnak meg a kórházak, ha nem futószalagon, gépiesen gyógyítanak. Diószeghy Csaba szerint ez volna a természetes, de ahhoz már az egyetemen tanítani kellene a szuggesztió alkalmazását, a probléma kezelését, a kommunikáció fontosságát az orvos és a beteg, de az orvos és beteg hozzátartozójának viszonyában is. Ma a beteg mindössze egy ágyszámot vagy egy diagnózist jelent, a közlések pedig leginkább csak a puszta tényekre szorítkoznak. Nincs egy külön helyiség, ahol mondjuk a halálhírt közölheti az orvos, vagy elbeszélgethet a súlyos beteg hozzátartozójával. A kórházba kerülő emberre szuggesztív hatással vannak a feliratok is. Sokkoló lehet például a tábla a kórház bejáratánál: Halottak ügyintézése jobbra. A legtöbb betegre nyomasztóan hat az idegen tárgyi környezet, a gépek, a műszerek, azok az eszközök, amelyekkel a vizsgálatokat vagy beavatkozásokat végzik, de az ismeretlen emberek is. Mindezekhez társul, ha az orvos akaratlanul ugyan, szavaival mégis negatív üzenetet juttat el a beteghez, esetenként már a kérdéssel is: „vannak fájdalmai?” vagy „van-e hányingere?” azt sugallja, hogy lennie kellene. A szuggesztió tehát, legyen az negatív vagy pozitív hatású, korántsem lebecsülendő a gyógyításban, tudatos alkalmazásával azonban hozzájárulhat az orvosi munka hatékonyságához. Jóllehet ennek a témának világszerte ismert és komoly szakirodalma van, a gyakorlatban is bizonyított, nálunk mégis csak mostanában kezdenek beszélni róla. Varga Katalin pszichológus ezért főként figyelemfelkeltésnek szánta azt a tanulmányt, amely a csapatmunka eredményeként az ELTE Kísérleti Pszichológiai Tanszéke és a SOTE Anaesthesiológiai és Intenzív Terápiás Klinika együttműködése révén valósult meg. A szaknyelven, orvosok számára íródott, terjedelmes, esettanulmányokat tartalmazó anyag lényege voltaképpen igen egyszerű, s az élet minden területén alkalmazandó szabályra, az emberek közötti helyes kommunikáció fontosságára, a szavak mérhetetlen erejére figyelmeztet.