Csapatban a remény

Ma megkezdődik a kínai Tiencsinben a torna-világbajnokság, amely több szempontból is fontos. Csollány Szilveszter ugyanis eddig három vb-ezüstérmet szerzett gyűrűn, ám győzni egyszer sem tudott. Egy évvel az olimpia előtt egyáltalán nem mindegy, a pontozók is őt látják-e a legjobbnak. Atlantába az olasz Jurij Chechi érkezett világbajnokként, és győzött is az olimpián. Legalább ennyire fontos azonban Csollány számára, hogy csapattal szerepelhessen Sydneyben, ugyanis egészen más elbírálásban részesül, aki a selejtezőkön csupán egyéni indulóként vesz részt, mint aki komoly tornásznemzetet képvisel. A csapatnak ehhez Tiencsinben a legjobb tizenkettő között kell végezni. Bár legutóbb Lausanne-ban 97-ben 10. lett az együttes, intő jel lehet, hogy négy éve a szintén Ázsiában rendezett kvalifikáló vébén Japánban csak a 13. helyet sikerült megszerezni, így Atlantáról a válogatott lecsúszott. Talán ez is szerepet játszott Csollány atlantai ezüstérmében. A gyűrűkirályként emlegetett Csollány mellett azonban a legrutinosabb versenyző, a 29 éves Supola Zoltán is reménykedhet éremben. Supola pontosan tíz éve, 1989-ben a stuttgarti vb-n szerepelt először. Érdekes, hogy a dunaújvárosi tornász, aki nyújtón 92-ben Európa-bajnok lett, sőt a tavalyi Világkupán is ezüstérmet nyert ezen a szeren, más versenyszámban több esélyt lát a döntőbe jutásra. Természetesen a „legmagyarabb” szerről, a lólengésről van szó. A lólengést egyébként Magyar Zoltán és Guczoghy György sikersorozata óta méltán emlegetjük így. – Éremesélyről nem szívesen beszélek, de ha sikerül hibátlanul bemutatnom a gyakorlatot, akkor döntős lehetek lovon – magyarázza Supola. – Azért is bízok ebben, mert április óta egyetlen versenyen sem hibáztam, s úgy érzem, valóban a vérembe ivódott már a gyakorlat. A férfiaknál nehezebb helyzetben vannak a nők, s nem csupán azért, mert az ugrásban Európa-bajnok Varga Adrienn áprilisi Achilles-insérülése miatt kiesett a csapatból, hanem mert többen is sérüléssel bajlódtak rajta kívül. Leginkább az az Ónodi Gabriella, aki talajon volt 6. az Eb-n, s ha évközben az említett okok miatt nem kell kihagynia több hónapot, akkor Tiencsinben is döntőbejutást várnának tőle a szakemberek. – Nagy bravúr lenne, ha az előzmények ellenére sikerülne ez – mondja Ónodi Gabriella, aki csupán névrokona az olimpiai bajnok Ónodi Henriettának. – Ha szinte tökéletesen sikerül a talajgyakorlatom, akkor már a pontozókon és az ellenfeleken múlik, mire lesz az elég. Varga ugyan éppen a tekintélye, a hírneve miatt, így is ott lesz a világbajnokságon, ám a csapatban helyét Nyeste Adrienn vette át, aki tavalyi súlyos sérülése óta valóban vezéregyéniséggé vált. – Akkor lelkileg nagyon mély gödörbe kerültem, s borszasztóan nehéz volt kikecmeregni onnan – emlékszik vissza Nyeste. – De ha már eddig eljutottam, akkor nem állok meg, mindenképpen szeretnék ott lenni az olimpián, s ez a csapattal a legegyszerűbb. Egyéniben a felemáskorláton lehet a legtöbb esélyem, de nem akarok semmit sem elkiabálni. A benne égő tűz az elmúlt hónapokban átragadt a többiekre, s ha ettől nem lesznek a fiatalok lámpalázasak, nem rontanak túl sokat, akkor sikerülhet a terv. Esetükben a Lausanne-i 9. hely éppen a sok sérülés miatt nem egészen mérvadó. Nők: Nyeste Adrienn, Szikora Zsanett (Békéscsaba), Pásztor Ildikó, Reubl Tünde (KSI), Ónodi Gabriella (UTE), Zsirai Adrienn (Sopron). Férfiak: Csollány Szilveszter, Pánczél Miklós, Supola Zoltán (Dunaferr), Lőrik Attila, Jordanov Krisztián (Honvéd), Király Roland (KSI), Gál Róbert (FTC).