Könyvsors Erdélyben

Aligha kétséges, hogy századunk története a minden korábbinál gyorsabb technikai fejlődés mellett a rég meghaladottnak hitt, atavisztikus viselkedésformák története is. Ki gondolta volna a boldog békeévekben, a század elején, hogy a szinte töretlen fejlődés ellenére Európa szívében hamarosan éhínség üti fel a fejét? A megpróbáltatásokból a történelmi Magyarországnak is bőven jutott. A háborúk és forradalmak, a létbizonytalanság vagy a biztosan tudható kifosztás réme sokakat késztetett értékeinek elrejtésére. A módszereket akár történelmieknek is nevezhetjük: Gyöngyösön vagy Csíksomlyón a ferences kolostorok évszázadokon keresztül féltve őrzött, páratlan értékű könyvritkaságait a barátok úgy mentették meg a könyvmáglyától, hogy elfalazták a legrégebbi ősnyomtatványokat, antikvákat, kódexeket. Az erdélyi, Szent Istvánról nevezett ferences rendtartomány működését a kommunista román hatalom teljesen nem szüntette meg, legalábbis névlegesen nem, csak erősen korlátozta. Romániában 1948 nyarán államosították az iskolákat és azok ingó és ingatlan vagyonát. 1948. november 24-én a ferencesek Csíksomlyóra, Máriaradnára és Kolozsvárra szorultak vissza, a többi kolostorukat át kellett adniuk. Egy 1949. július 29-én kelt dekrétum eltörölte a többi szerzetesrendet, feloszlatta a zárdákat. A ferenceseket 1951. augusztus 20-án, a rendtartomány patrónusának, Szent Istvánnak az ünnepén internálták Máriaradnára azonnali hatállyal, csomagolásra fél órát hagyva, a rendtartomány kolostorait a hatóság emberei szállták meg. Több szerzetesre – többek között a volt tartományfőnökre, Boros Fortunátra – börtön várt és vértanúság. 1952 májusától a körösbányai, esztelneki és dési rendházakban működhettek ferencesek. A csíksomlyói templomban 1957-ig nem szolgálhatott barát. A rendtartomány elleni egyik legnagyobb támadást csak ezután intézték: 1961-ben elvették a rendházak bélyegzőit, június 28-án szinte minden elöljárót letartóztattak és bebörtönöztek. A csíksomlyói zárda megmaradt könyvtárrészét a helyi párttitkár utasítására Marosvásárhelyre akarták szállítani, mint a szárhegyi és mikházi kolostorok könyvtárait, végül azonban 1961-ben a csíksomlyói ferencesek könyvei a csíkszeredai múzeumba kerültek. Sokáig itt sem maradhatott az összes könyv, ugyanis 1978-ban, az újrarendezés után a kolostor és a katolikus gimnázium újabb kori köteteit a csíkszeredai megyei könyvtárba vitték. A hatalmas ferences bibliotéka 10 445 kötete a megyei könyvtárba került, a múzeumban pedig 5042 kötetet őriznek. A kolostorban csak néhány könyv maradhatott. Az elfalazott könyvek egy része 1980. augusztus 22-én került elő, a híres Mária-szobor talapzatának felújításakor. A templomigazgató és ferences tartományfőnök, P. Écsy János László (1919–1982) másnap értesítette a leletről a csíkszeredai múzeum igazgatóját, János Pált. Ekkor 33 könyvet, két doboz XVIII. századi iskoladrámát, egy függőpecsétes oklevelet és egy Kájoni János ferences szerzetest ábrázoló olajfestményt találtak meg. Ezek a könyvek arend tulajdonában maradtak. A különlegesen értékes lelet felkeltette a házfőnök érdeklődését a további, elrejtett könyvek iránt, és engedélyt adott a kutatásra. A visszaemlékezések alapján a rendház ebédlőjében, a refektóriumban keresték az elfalazott könyveket, és 1985-ben elő is került egy tálalószekrény mögötti, horganyzott lemezzel borított falüregből a többi könyv. Sajnos azonban a kötetek a nedvesség és szellőzetlenség miatt igen rossz állapotban voltak, több könyv tömbösödött, és teljesen megsemmisült. A könyvek megpróbáltatása ezzel lassan véget ért, de nem úgy a feltárásban mindvégig közreműködő tudós könyvtáros-muzeológusé, Muckenhaupt Erzsébeté. Az eseményről még aznap tudomást szerzett a milícia és a securitate, a leletet elszállították a csíkszeredai múzeumba, majd hírzárlatot rendeltek el. Muckenhaupt Erzsébet nem szívesen nyilatkozott meghurcoltatásáról, és most megjelent könyvében sem olvashatunk róla. A csíksomlyói könyveket a bukaresti Nemzeti Könyvtárban, a jászvásári, nagyszebeni, craiovai, temesvári, bukaresti múzeumok restaurátorműhelyében állították helyre. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának propagandaosztálya 1987-ben nem engedélyezte, hogy a restaurált könyveket visszaszállítsák, és kiállításon bemutassák Csíkszeredában. Csak az 1989-es fordulat után, 1992-ben kerülhettek vissza a könyvek és kéziratok Csíkszeredába, s ekkor kezdődhetett meg a tudományos feldolgozómunka. Aki járt már a Mikó-várba települt Csíki Székely Múzeum kiállításán, láthatta a térség szinte összes fontosabb kötéstípusát is bemutató tárlatot. A könyvtári kincsek tudományos feldolgozásának gyümölcse Muckenhaupt Erzsébet közelmúltban megjelent, szép kiállítású könyve. (Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei. Balassi, Budapest; Polis, Kolozsvár, 1999.)