Tolnai tükör

Ilosvai
1999. 10. 03. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Somogy legújabb, szeptember-októberi összevont száma „Óh, édes Tolna...” címen közöl történelmi, irodalmi, képzőművészeti összeállítást. A nagy, tolnai származású poéta, Illyés Gyula Egy fél vármegyét mondhatok magaménak című vallomásával kezdődik a tartalmas tolnai kalandozás. Illyés műve a televízió 1981-es Szülőföldemen című műsorához készült, amelyben a költő kalauzolta a nézőket gyermekévei színhelyére. „Az Ozorát körülvevő pusztán éltek őseim, itt nevelkedtem én is, és ide telepedtek be – már megöregedve – a pusztaiak. Nagyapám, nagybátyám itt éltek. Elég módos, juhász-számadó család volt, tehát volt lehetőségük arra, hogy házat vegyenek, sőt az elég módos juhász lányokat a helybeli iparosokhoz adják feleségül, ők ebből a hozományból itt önállósították magukat. Tehát volt alkalmam megismerni Ozorának majdnem minden rétegét, ezt a nagyon szorgalmas, középiparos réteget is. Lakatosok, kádárok, vendéglősök voltak, nagyon jól éreztem magam köztük, nagyon intim kultúrköz-pontnak láttam Ozorát. Kivételes ünnepnap volt, hogy ha Rácegresről, ami ide körülbelül húsz kilométerre esik, ide eljöttünk...” – üti meg Illyés a Tolna-összeállítás emlékező alaphangját, a közelmúltat idézve meg, amely ma már mégis olyan távolinak tetszik, mintha évszázadok ködébe fakult volna. Pomogáts Béla az Illyés-emlékezéshez kapcsolódva a költő harmincas évekbeli költészetét veszi górcső alá az Új költői rea-lizmus című tanulmányában. Lázár Ervin, akiről köztudomású, hogy szintén Rácegres-pusztáról való, hajdani diákéveire és a valaha körülötte élt tolnaiakra emlékezik Naplóféle iskoláról, egyebekről című írásában. Majd ugyanerről mesél egy interjúban (mely szintén a tévé számára készült 1995-ben) Gacsályi Józsefnek. Fogarassy Miklós Babits a halálos ágyon című esszéjében a nagy szekszárdi születésű költő nevezetes Beszélgetőfü-zeteiről elmélkedik. „Nem szabad elkapni szemünket Babits utolsó írásos hagyatékáról, tört tekintetéről. Az utókor néha jogosan hűtlen a halottak intencióihoz, és ha jó céllal teszi, érdemesen cselekszik. Babitsnak ebben a kései könyvében is mennyi érték van! A Beszélgetőfüzetek írója egyébként is szólt korábban egy szándékáról, mely, ha költői is, úgy tűnik, már nem megtalálta helyét. A Síremlék című versében ezt írta: „Ha meghalok, kikelek mezítlen / koporsómból sírom fölé örökre... / láthatóan, mozdulatlan és mezítlen...” A poétai jóslat valóban bevált, csak épp azt nem sejthette Babits, hogy (részben épp hajdani, szegedi stréber diákja, Rákosi Mátyás „jóvoltából”) lesz jó néhány év, talán évtized is, amikor a műveit nem adják közre, s őt a polgári dekadencia szószólójának minősítik. A tolnai összeállítás tartalmaz még kitűnő kultúrhistóriai, történelmi, színházi, képzőművészeti, néprajzi és zenei tárgyú cikkeket, emlékezéseket is, jelezve, hogy a nevezetes tájon nemcsak költők és írók, de más műfajokban jeleskedő művészek is születtek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.