Arnold méltányosságra számít

A rendőrség lejáratására irányuló folyamat – úgy tűnik – a vám- és pénzügyőrséget sem kerüli el – vélekedett Arnold Mihály altábornagy. A VPOP országos parancsnoka méltánytalannak tartja a személye ellen irányuló folyamatos támadásokat, amelyek mögött mindenkor politikai érdekek húzódnak. A Békés megyei olajbotrányként elhíresült korrupciós ügyek kapcsán magas rangú vámtisztek nevei is felvetődtek, ezért legutóbb Horváth Béla kisgazda képviselő szólította fel lemondásra. Ezzel egy időben szerkesztőségünkhöz eljuttattak egy 1995-ös rendőrségi jegyzőkönyvet, amelyben valaki azt vallotta, hogy egy autócsempész egy Suzuki terepjárót személyesen Arnold Mihálynak hozott. Lehet-e ezeket a felvetéseket is politikai támadásnak venni? – a többi közt ezt kérdeztük az altábornagytól.– A volt szocialista táborban a „legrégebbi” parancsnok vagyok, aki négy miniszterelnököt és hat pénzügyminisztert kiszolgált a rendszerváltozás óta. Ez idő alatt a jogszabályok szigorításával szinkronban több alkalommal is kritizáltak azért, mert véleményük szerint hol az MSZP, hol az MDF szekerét toltam. Hogy valaki azt nyilatkozza a rendőröknek, nekem is hoztak egy terepjárót, ebben nincs semmi meglepő. Valóban vettem egy Nógrád megyei autókereskedőtől egy Suzuki terepjárót, csakhogy két évvel előbb, mint amikor a rendőrség csempészés miatt előállította ezt a férfit. Mielőtt azonban megvettem, minden szükséges ellenőrzést elvégeztettem az autón, nehogy később bármilyen gond felmerülhessen. Így tudom, hogy nem volt lopott, vámkezelték, és az akkori forgalmi értéknek megfelelő öszszeget fizettem érte. Nem lepődöm meg ezeken a próbálkozásokon, azt nem mondom, hogy nem bosszankodom emiatt. Azt azonban jó volna, ha a közvélemény is tudná, hogy például egy 1993-as ügyben, ahol hasonló vádak értek, több mint 16 millió forintba került a nyomozó hatóságok munkája, mire valamennyi információt leellenőrizve bizonyíthatták a rágalmak alaptalanságát. – Erről a Nógrád megyei ügyről csak most hallott? – Igen. Érdemes eltűnődni azon is, hogy egy 1995-ben indult nyomozást vajon miért most hoznak nyilvánosságra, kinek az érdeke volt eddig rejtegetni a rendőrségi jegyzőkönyvet, és most, amikor valaki a leváltásomat kéri, akkor nyilvánosságra hozni. Azt sem árt pontosítani, hogy a jegyzőkönyv semmit nem állít, engem semmivel nem gyanúsítanak, csupán egy autócsempész ellen folytatott nyomozásban valaki azt mondta; egy autót nekem is hozott. Na és? – kérdezhetném vissza. Vajon miért nem kérdezett rá a nyomozó, ha már rögzítette ezt a megállapítást, hogy törvénytelen volt az én autóvásárlásom, netán valamivel gyanúsítanak, s ha már beleírták a nevem, miért nem értesítettek erről. – Horváth Béla kisgazda politikus az olajbotrányok miatt szeretné leváltatni önt. – Mint ahogyan az elején is említettem, több mint kilenc éve vagyok országos parancsnoka a vám- és pénzügyőrségnek, lehet, hogy ez már olyan hosszú idő, ami miatt egyesek úgy gondolják, távoznom kellene. De remélem, hogy nem ilyen szinten dől el egy köztisztviselő sorsa, amely tisztség nagyon szigorú szakmai követelmények alapján tölthető be. Egyébként a politikai indíttatásra visszatérve, a Horn-kormány idején Pitti Zoltán személyében még miniszteri biztost is hoztak a VPOP élére azért, hogy a szakmai ellenőrzés mellett a politikai is biztosítva legyen. Pitti úr csupán három hónapig bírta. – Maradjunk még a szakmánál. A személyes megtámadtatásán túl komoly szakmai bírálat is érte a vámszerveket, különösen az olajszőkítés, jövedéki termékek értékesítésében. Alaptalanok ezek a vádak? – Engem még egyik miniszter sem vont felelősségre szakmai hiányosságok miatt. Elismeréseket viszont minden évben kaptam. Tudni kell azt, hogy a vámhivatalok nem jogalkotó szervek, mi végrehajtjuk a jogszabályokat, ha azok nem jók, ha alkalmat adnak a kiskapukra, akkor nem nálunk kell keresni a bajt. – Nem azt akarja mondani, hogy történetesen a halasztott vámfizetések engedélyezésére felülről kaptak utasítást? Holott az első néhány eset után világosan látszott, milliárdokat vonnak el ezekkel a trükkökkel az állami kasszából. – De pontosan így volt. Személy szerint magam utasítottam a beosztottaimat, hogy a vámkezelt és ellenőrzött olajat addig ne engedjék tovább, amíg az adót be nem fizették. Egy alkalommal, hét végén, ott álltak a határokon az olajjal teli vagonok tucatjai – érdemes volna elővenni az akkori sajtót, hogyan reagáltak az akkori döntésemre. Talán még a rendszerváltozás elárulója is voltam! Neveztek a gazdasági élet megbénítójának, a vállalkozók tönkretevőjének. Közben a Pénzügyminisztériumól, az Ipari és Kereskedelmi Miniszté-riumtól pedig jöttek az utasítások: adjunk halasztott fizetési engedélyt, mert kell a MÁV-nak a vagon, az országnak az olaj. Most persze könnyű azt mondani, hogy a vámszervek miért asszisztáltak az olajbotrányhoz. Csakhogy a valóság egészen más. Hiába jeleztük, kevés a műszer, a felkészült szakember, a technika, amellyel a szőkített olajat ellenőrizzük. Nem beszélve arról, hogy a kilencvenes évek elején még nyomozó hivatalaink sem voltak, ezért ha bármit észleltünk, a rendőrségnek kellett átadnunk. – Ma már nyomozhatnak. – Igen, nyomozhatunk, s az is tény, hogy a halasztott fizetési kedvezmények engedélyezésében végre szigorítottak, majd megszületett a jövedéki törvény. Ma a kábítószer ügyében hasonló a helyzet, mint az évtized elején az olajnál volt. Nem tudom, milyen megfontolásból, de a drogokra nem terjedhet ki a nyomozati jogkörünk. Ha valakit tetten érünk, akkor át kell adnunk a rendőröknek. Az idő múlása azonban most is a bűnözőknek kedvez, nem véletlen, hogy az országba bekerült mennyiséghez képest keveseket fognak el, s akkor is csak a dílereket. Az igazi nagyhalak a háttérben maradnak. Szóval van még mit tenni itt is. – Ezek szerint azért kerültek „pellengérre”, mert túl jól dolgoznak? – Nem akarom magunkat minősíteni, bennünket a számok és eredmények minősítenek, de a tényekhez hozzátartozik az is, hogy mi naponta három-három és félmilliárd forintot hozunk az államkasszának. Olajügyben 90 milliárdot tártunk fel, legutóbb a jövedéki termékeknél több alkalommal is 4-500 milliós árukészletet füleltünk le. Köztudott az is, hogy mára az olajüzlet jelentősen visszaesett, a bűnözők a szeszre tértek át. Borkommandóink kitűnően végzik munkájukat, naponta tetten érünk sokmil-liós üzleteket. Elgondolni is szörnyű, hogy az olajtartályokban, trágyadombok alá rejtett edényekben készült borral, szesszel hány emberéletet tettek már tönkre ezek a magukat vállalkozóknak mondó személyek, miközben mérhetetlen kárt okoznak a magyar gazdaságnak is. Csoda-e, ha szálkák vagyunk a szemükben? Tessék megnézni, milyen eredményesen támadják a rendőrséget! Most, hogy a lakosság bizalma megingott a testületben, jöhetünk mi, akik eddig még keményen kiálltuk a próbát. – Ha csak a Békés megyében kirobbant korrupciós botrányt vesszük alapul, azért az nehezen hihető, hogy a vámosok minden gyanú felett álló személyek. – Nem is gondolom ezt, egy év alatt 37 fegyelmi eljárást kezdeményeztem, többeket elbocsátottunk, két vámos ellen feljelentést tettünk. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy helyes volna általánosítani. Mi sem vagyunk mások, mint az egész társadalom, ám amikor kritizálnak bennünket, akkor az eredmények és kudarcok alapján tegyék.