Az aktív szépség

P. Szabó Ernő
1999. 11. 25. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„A műalkotás a rendbeszedett szépség: aktív szépség... A művészi alkotás: ház, gép, asztal, pénzintézet, politikai szervezkedés, fényreklám vagy festmény, egy űrt tölt be, amely őt várta, ez egyben létjogosultsága is.” A XX. századi belga művészet egyik legjelentősebb alakja írta a fenti mondatot a századelőn, s kortársai különös módon magyar avant-gardista folyóiratban, Kassák Lajos Dokumentum című lapjában is olvashatták. Számos mű, dokumentum társaságában ez a lapszám is ott látható a brüsszeli kiállításon, amely a Magyar avantgárd 1915–1925 címet viseli, s amely a századelő belga és magyar művészete közötti kapcsolatokra is rávilágít. – Amilyen jelentős kultúránk külföldi bemutatása szempontjából az Europa-lia, oly sok vita előzte meg vendégek és vendéglátók között: mit érdemes bemutatni, mire „jön be” a közönség. A magyar avantgárd kiemelkedő alkotásai három hónapon át vendégeskednek Brüsszelben. Mi az oka, hogy a téma iránt erősen érdeklődnek Belgiumban? – Elsősorban talán az, hogy olyan művészeknek köszönhetően jött létre, akik közül sokan bekapcsolódtak a nemzetközi művészeti életbe, néhányan pedig – elsősorban Moholy-Nagy László – a legjelentősebb alkotók egyike, ma is vonzza a közönséget a világ minden pontján – magyarázza Bajkay Éva, a Magyar Nemzeti Galéria grafikai osztályának vezetője, a kiállítás rendezője. – A vendéglátók biztosra akartak menni, nem akartak például szeceszsziót bemutatni, hiszen a nagyszerű belga szecesszióval nehéz állni a versenyt, elég nagyot bukott az Europalia tavalyi vendége, Csehország szecessziós kiállítása is. – Mennyiben befolyásolta a döntést, hogy a magyar kiállításnak egy nagy belga bank, a BBL – Ban-que Brusselles Lambert – adott helyet? – Ez a bank gyűjteményét, kiállításait illetően is a XX. századi művészetre szakosodott – ezért nem akarták Nagybányát bemutatni. Az a korszak érdekelte őket, amelyben „felnőt-tünk” az európai színvonalhoz. Nevek, amelyekkel az ismeretlen magyarokra is be lehet csalogatni a közönséget. A varázsszó Moholy-Nagy László neve volt. – Az ő munkássága nem ér véget 1925-tel, ahogy másoké jóval 1915 előtt kezdődött. A korszakhatárok miatt a magyar avantgárd több, nemzetközileg ismert képviselőjének bemutatásáról le kellett mondani. – Választásunk azért esett az adott tíz év művészetére, mert a magyar és a belga művészet között ekkor szoros kapcsolatok alakultak ki – nem kis részben a különböző folyóiratokon keresztül. 1915-tel indult Kassák első lapja, A Tett és 1925-ben zárult a Ma, ez az időszak a hasonló belga lapok virágkora is – Ca Ira, Het Overzicht, De Driehoek, 7 Arts. Az érdeklődés kölcsönös volt: publikálták, kommentálták egymás munkáit. Brüsszel, ahová Kassák is eljutott ifjúkori vándorútján, Párizs felé közbülső állomás volt. De fontos láncszemet jelentett a holland De Stijl című folyóirat, és még fontosabbat a berlini Der Sturm. A húszas évek elejének berlini pezsgése vonzotta a magyar és belga művészeket. Kapcsolatrendszerük ott teljesedett ki. Ez a nyitottság, sokfelé tájékozódás különösen aktuálissá teszi az akkori műveket: napjainkban újra felértékelődtek a kommunikáció lehetőségei, az európaisághoz kötődő értékek. – A bemutatott nyolc magyar művész legtöbbje hosszú időszakot töltött külföldön, műveik jó részét külföldi gyűjtők vásárolták meg, vagy akkor kerültek ki az országból, amikor – az ötvenes-hatvanas években – az itthoni közgyűjtemények nem érdeklődtek irántuk. Össze lehet egyáltalán állítani Budapestről reprezentatív válogatást az 1915–25 közötti magyar avantgárd művészetről? – A kiállítás jó alkalom annak megmutatására, hogy igen. Nem igaz, hogy Magyar-országon nincs elég kvalitásos alkotás a bemutatott művészektől. Az itthonról kivitt 170 alkotás döntő többsége a Magyar Nemzeti Galériáé – sokat az állandó kiállításról hoztunk el, de kölcsönzött műveket, dokumentumokat a pécsi Modern Képtár, a Szombathelyi Képtár, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kassák Múzeum, s több magángyűjtő is. Huszár Vilmos-műveket Hollandiából kaptunk kölcsön, Hamburgból Bortnyik-csendéletek érkeztek, Mattis-Teutsch-munkák német, holland és belga kollekciókból. A belga szervezők nem tudtak Moholy-Nagy-műveket kölcsönözni, nekünk sikerült a kölni és a bécsi Ludwig Múzeumtól és a művész USA-ban élő lányától. – Méltó-e az anyag értékéhez a kiállítótér? Vannak-e már jelzések a tárlat sikerét illetően? – Mivel a bank állandó kiállítási termének a felújítása nem készült el, a tárlatot egy kétszintes csarnokban rendeztük, amelyet üvegfalak határolnak. Ezt paravánokkal kellett beépíteni, biztosítani a megfelelő klímát – végül kiváló installáció született. Szürke és narancsvörös felületek váltakoznak, egy-egy kiállítónak egy-egy terem jutott, s külön helyet kaptak a dokumentumok, s a párhuzamot jelentő belga alkotások. A fogadótérből nyíltak a Kassák Lajos, Moholy-Nagy, Bortnyik Sándor, Mattis-Teutsch János munkásságát bemutató terek, a felső szinten kapott helyet az Uitz-, Tihanyi-, Nemes Lam-pérth-, Huszár-összeállítás. A belga közönség előtt valójában majdnem mindannyian ismertek, „felfedezésről” talán Uitz és Bortnyik esetében lehet beszélni. A sajtó kitett magáért, és sokan jelentek meg a megnyitón is. A kiállítás látogatottsága azóta is jó, az Europalia munkatársaitól most hallottam: a látogatók száma meghaladja a Made in Hungary című, száz év magyar fotográfiáját bemutató kiállításét. A Brepols kiadó jóvoltából 250 oldalas kötet is megjelent francia és flamand nyelven, 164 színes és 80 fekete-fehér reprodukcióval.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.