Bárdos György a bakon ünnepel

„Ilyen fiatal a Bárdos? Az újságokban megjelentek alapján azt hittem, már ötvenéves” – mondta a London–Budapest repülőjárat csinos utaskísérője tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor a magyar fogathajtó-válogatott kitűnő szereplés után hazautazott a Windsorban rendezett világbajnokságról. Az előző nap a windsori kastélyban Fülöp edinburghi herceg köszöntötte az egyéni világbajnokot, akit a távollévő Erzsébet királynő helyére ültetett, és a fogathajtás királyának nevezett. A Nemzetközi Lovas Szövetség elnöke nem udvariasságból adományozta a „királyi” címet a gyöngyösi hentes fiának, mert azóta is példátlan sikert ért el, 1977-től sorra győzött a világ- és Európa-bajnokságokon. Bárdos György a fiatal, amatőr lovas szakág első profi világklasszisa lett, aki bátor, betyáros hajtásával ámulatba ejtette a világot, s nem túlzás, Németországban talán még népszerűbb volt, mint itthon. Három évvel ezelőtt Bárdos György átadta a gyeplőt fiának, Attilának, és elbúcsúzott a versenyzéstől. Ezért is okozott kellemes meglepetést, amikor néhány hónapja bejelentette, hogy visszaül a bakra, és felkészül a jövő évi világbajnokságra, s ezt így indokolta: „– Kocsi Jánostól, a fogathajtó szakbizottság elnökétől olyan gáláns ajánlatot kaptam, amire lehetetlen volt nemet mondani. Hét kitűnő lipicai lovat kaptam, amelyekkel felvehetem a versenyt a nemzetközi élmezőnnyel. Az elsődleges célom, hogy a magyar csapatot a világbajnoki dobogóra segítsem.” Ma reggel, születésnapján is hajnalban kel a király, mert elmondása szerint a jó időt ki kell használnia, reggeltől délig felváltva edzi a lovakat. Hogyan és mikor ünnepli ötvenedik születésnapját? „– Halottak napján nem illik mulatni, én viszont a fél évszázados fennállásomat feltétlen meg akarom ünnepelni. A születésnapi buli nem marad el, csak késik.” A jókívánság azonban nem késhet: Isten éltesse Bárdos Györgyöt!