Következő mérkőzések
Németország
21:002024. június 14.
Skócia
Magyarország
15:002024. június 15.
Svájc

Egy alkimista útja a fényhez

Péczely Dóra
1999. 11. 17. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Köztudomású, hogy az idei, harmincadik filmszemlén nem osztották ki a legjobb magyar filmnek járó díjat. Ez a nevelő célzatú gesztus nem javított a szakma filmgyártói és kritikusai közti, amúgy sem a dialogicitás magas fokával jellemezhető helyzetén. Enyedi Ildikó filmje, a Simon Mágus megkapta a legjobb rendezés és operatőr díjakat, Salamon András a legjobb forgatókönyv díját a Közel a szerelemhez című film könyvéért. A szemle díjakat elosztó tagjai ezek szerint nem találtak olyan filmet az alkotások között, amely legalább olyan vagy jobb forgatókönyvvel rendelkezett volna, mint az utóbbi, és legalább olyan látványosan lett volna fotózva, mint az előbbi film. Pedig volt ilyen magyar film a szemlén. Kamondi Zoltán rendezte és Az alkimista és a szűz címet viseli. A Meteo óta nem készült ennyire speciális és erőteljes hangulatú magyar film. Nem véletlen, hogy erősen megidéződik Monory M. András filmje Kamondiét látva, hiszen a film egyik főszereplője, Maci (akit egykori olimpiai birkózónk, Növényi Norbert alakít, zseniálisan) azt a szlenget használja, amelyen a Meteóban az Eperjes Károly alakította Berlioz beszélt először. Nem állítható, hogy Az alkimista és a szűz című film néhány apróbb jelenete nem eltúlzott és a dramaturgia szempontjából nem felesleges (Maci öncsonkítása), de példákat lehetne hozni Salamon filmjéből az elhibázott jelenetekre, sőt azóta ő maga vágta rövidebbre a szemlén bemutatott változatot. Még könynyebb összevetni Enyedi Ildikó alkotásával Kamondi Zoltán filmjét, mert az idei szemle két misztikus témájú alkotásáról van szó. Mindkettőben adott egy-egy mágus és antimágus, továbbá egy szerelmi szál, amely a befejezésre fontosabb lesz minden hókuszpókusznál. Mindkét rendező beleásta magát a saját alaptörténetbe, és amennyire lehetett, beleépítette elemeit a huszadik század vége történetébe. De Simon Mágus kívül marad a saját történetén, sem szimpátiát nem kelt, sem ellenszenvet, egy érdektelen, Párizsban lófráló figura, senki más. A film is leginkább csak biztosra megy mind a történettel, mind Máthé Tibor profizmusával és a francia fővárossal mint háttérrel. Ennél sokkal többre vállalkozik Kamondi Zoltán filmje. Egy tudós alkimista, jelenleg egyetemi tanár (Mariusz Bonaszewski) titkának felfedezéséért. „Érzelmi” ügyei játékos szexuális találkák, amelyekhez egyetemi tanítványainak köréből talál partnereket. Így kerül kapcsolatba Eszténával (Ónodi Eszter), a különleges, vörös hajú lánnyal, akit elvarázsol egyénisége. De amikor az első együttlétre kerülne sor, beindul a laboratóriumban az a folyamat, amelyet csak égi erők indíthattak be, de Sziráki nem jön rá a lány jelenléte és a csoda bekövetkezése közti összefüggésre, és megalázva kidobja Eszténát. A számára elérhetetlen lányba Maci szerelmes, aki ekkor is a ház előtt várja. Mindenki gátlástalanul futni kezd jogos vagy vélt jussa után, az alkimista pénzhez akar jutni, Eszténa a férfit akarja, Maci a lányt. Sziráki tudja, hogy csak beavatottá válása után érhet el komoly eredményeket. A fényt, a megvilágosodást azonban nem lehet megtanulni, csak a kiválasztottaknak adatik meg, hogy birtokába jussanak. Mivel Sziráki anyagi javainak sokasítására kívánja felhasználni tudását, megsérti az alkimizmus alapszabályát, ezért vagy le kell mondania a további sikerekről, vagy alapvető változásokon kell átmennie. A film fényképezése tájakban, utcarészletekben és enteriőrökben egyaránt gazdag. Erotikus jelenetek és emberi gesztusok váltakozása. Medvigy Gábor alapos munkát végzett, nemcsak szép képek sorát látja a néző, hanem a kameratöltőtoll működését elbeszélés közben. Képei mintha folyamatosan törekednének az emberi szem számára befogható képméretekben gondolkodásra, legyen az egyetemi előadóterem vagy Zsófikának, Sziráki nagymamájának az otthona. A múlt év filmtermésének legjobb játékfilmje Az alkimista és a szűz. A filmben megjelenik a rendező mint tévériporter, aki a magyar tévében is jellemző stílusban tudósít a történtekről, vagyis az álgyógyító megjelenéséről az árvíz sújtotta területeken. Ezzel az önreflektív narratológiai megoldással átveszi a cinikus szerepét Szirákitól, aki a vakság állapotában nyeri el a bibliai világosságot: a fényességet a szeretet és az odaadás aranyából lehet elnyerni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.