Nem ritka, hogy jobb- és baloldalon egyaránt másodrendű problémaként beszélnek az „identitáspolitikáról”, ami csak arra alkalmas, hogy elvonja a figyelmet az „igazán lényeges” közpolitikai ügyekről. Holott annál fontosabb kérdés nincs egy nemzet életében, mint az, hogy milyen mélyek a gyökerei, mennyire ismeri saját kultúráját, nemcsak az irodalmat és történelmet, bár kétségkívül az a legfontosabb, hanem a kultúra minden dimenzióját a zenétől a képzőművészeten keresztül az építészetig, mennyire van tisztában saját sikereivel, mekkora az önbizalma és élniakarása, mit gondol magáról, s a saját szerepéről a világtörténelemben, miként viszonyul a környező nemzetekhez és más közösségekhez. Ez messze fontosabb az anyagi jólétnél és prosperitásnál.
A több, mint ezeréves szállásterületén élő magyar közösséget 1920-ban szétszabdalták történelmi hazánkkal együtt, a nemzetünk közel harmadát idegen járomba kényszerítve. Viszont az, hogy ezt a helyzetet elfogadjuk-e, hagyjuk-e szétfejlődni öntudatban, kultúrában az egyes nemzetrészeket, csak rajtunk múlik, mint ahogy az is, hogy gyermekeinket úgy neveljük-e, hogy midőn szétnéznek a világban, optikájuk kárpát-medencei legyen, hogy testvéreiknek tekintsék minden nemzetrész fiait. A magyar történelem és kultúra közös kincsünk, a kultúrának pedig megannyi szelete alkalmas arra, hogy felmutassuk általa a Kárpát-medence ma is létező magyar egységét. Az egyik ilyen kiemelten fontos dimenzió a bor.
Örömteli, hogy olyan szakmai szervezetek, mint a Magyar Borakadémia, vagy a Pannon Bormíves Céh felvesznek rendes tagjaik közé külhoni magyar szakembereket is, hogy éttermek borszaküzletek választékában a felvidéki, erdélyi és délvidéki borok a magyar borok közt szerepelnek a felsorolásban s nem a külföldiek között. (Szívesen említeném Kárpátalját, a Drávaszöget és a Muravidéket is, de nem jellemző, hogy eme országrészek borászainak nedűi ott legyenek a polcokon és a borlapokon).
Optimizmusra ad okot az is, hogy megannyi borfesztivál és sétálókóstoló a maga természetes módján Kárpát-medencei vétetésű. Ezek egyike a Bormedence, mely idén a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermeiben kerül megrendezésre, immár ötödik alkalommal. Az összmagyar kóstolósorozat hitvallását Laposa József fogalmazta meg 2017-ben. Hadd idézzünk a veretes szövegből: „a hagyományok éltető ereje, a Kárpát-medencei borászok összefogása, együttműködése a korszerű ismeretek befogadásával egyre magasabb minőséget hoz létre épületben, borban, közösségben, szőlőhegyi tájban. A borszeretők és a termelők figyelme az elmúlt évtizedben még inkább a hagyományos – honos és új keresztezésű – fajták felé fordult.
