Emberi méltóság mozgóképen

Mészöly Miklós Film című regénye 1976-ban jelent meg. Egy öregember és egy öregasszony életét örökíti meg a mű, akik a második világháború kitöréséig a magyar tradíciók és a polgári értékek őrzői lehettek. Hogyan zúz szét mindent a háború és a második világégést követő esztendők korszaka a két ember életében, akik ennek ellenére megőrzik méltóságukat, tisztaságukat, emberségüket mindhalálig. A regény a megjelenéskor nemcsak kíméletlen őszinteségével és „csakazértis” humanizmusával, hanem műfajmegújító nyelvezetével, filmszerű látásmódjával és idősíkokat egymásra játszató szerkezetével is feltűnést keltett.A Film című regényből Surányi András készített filmet. A rendezőt az utómunkálatok egyik helyszínén, a Filmgyári HB Pakó produkciós irodában kerestük meg. – Számomra nagyon nagy boldogság, hogy filmmé fogalmazhatok egy jelenkori magyar irodalmi művet – így a rendező. Mészöly Miklós Film című kisregénye fantasztikus írásmű, amely – a próza műfaji korlátait is átlépve – képes egyetemes alkotássá válni. Számomra az újabb kori magyar irodalom egyik csúcsát jelentette mindig is. – Hogyan lehet egy intellektuális, belső monológokkal, analitikus-visszapillantó és asszociatív elemekkel dúsított regényt mozgóképekben megjeleníteni? – Adódott egy nagyon komoly dramaturgiai problémánk is. A regény a múltba vissza-visszatérő vonalvezetéssel történelmi tradíciókat, történelmi eseményeket idéz föl, s egyben a főszereplő öreg házaspár múltjára is utal. Úgy gondoltam, inkább jelen idejű epizódokkal veszem körbe a két öreg történetét. Ez igen kemény feladat, mert ezen a ponton mégiscsak van valamiféle műfaji feszültség az irodalom és a mozgókép között, hiszen ami szóban fölfedező értékű, mechanikusan mozgóképre lefordítva akár konvencionális is lehet. Úgy tűnik, hogy Mészöly Miklóssal egyetértésben sikerült találnunk egy olyan történetszövetet, amiben egyidejű események zajlódnak egyszerre azonos térben. S a vezérfonalat a két öregember utolsó óráinak bemutatása adja. Erre törekszik a film forgatókönyve is, amit nagyon érdekes módon egy orvosnő írt. Dr. Nagy Ilona személyes, mély emberi viszonyban áll Polcz Alaine-nal és Mészöly Miklóssal. Az általa is követett vezérfonalat, látásmódot és módszert próbáltam tovább építeni a mozgóképes megvalósítás irányába. – Filmet készíteni nem olcsó mulatság. Ön hogyan oldotta meg a felmerülő problémákat? – Komoly nehézségek közepette dolgozunk még a finisben is. A Magyar Mozgókép Közalapítványtól kaptunk támogatást, ami meglehetősen kevésnek bizonyult, de speciális gyártási struktúrában és nagy szenvedések árán arra alkalmas volt, hogy leforgassuk a filmet. A regény jeleneteinek nagy része a főváros XII. kerületében játszódik, s az ottani önkormányzattól rengeteg segítséget kaptunk. Például ingyen bocsátották rendelkezésünkre a tereket, ami a mi esetünkben nagyon sokat számított. Hálás vagyok a sorsnak, amiért egy fantasztikus csapattal dolgozhatok, ahol a stáb minden egyes tagja valamiért személyes ügyének érzi, morális és esztétikai állásfoglalásként értékeli a filmbéli munkát, s maximális intenzitással dobja be magát. Ez több mint csoda számomra. S mindenekelőtt kell említenem a briliáns színészeinket. Darvas Iván, Temessy Hédy, Básti Juli, Monori Lili, Bálint András, Madaras József, Végvári Tamás, Haumann Péter nemcsak hogy remek művészek, de emberséggel, empátiával, segítőkészséggel, szeretettel vesznek részt a munkában. Akár az epizodisták és az amatőr szereplők. Borbás István operatőr kollégámmal és alkotótársammal együtt, a sok-sok adminisztratív és financiális gond ellenére, csodálatos, megszentelt napoknak érezzüka forgatás napjait. Borbás István egyébként nemzetközi hírű operatőr, tizenhét esztendeje él és alkot Svédországban. Úgy látszik, mindőnk számára fontos, hogy megvalósuljon az emberi méltóság filmkölteménye, amit Mészöly Miklós műve nyomán megálmodtunk. Igenis, az ember szép, és ez a tudat tartást ad nekünk akár a leghétköznapibb helyzetekben, akár a halál pillanatában. Ez az üzenet mindnyájunkat megérintett, és igazi közösséggé formálta a stábot. Most vágjuk és formáljuk a filmet. Remélem, megvalósul az álmom, hogy az ezredforduló filmszemléjén mindenki meghajolhasson a közönség előtt, aki áldozatot vállalt ezért a filmért. Hogy mozgóképpé álmodjuk Mészöly Miklós gyönyörű látomását rólunk, emberekről.