Falusi koncert csembalóra

Kálmán Gyöngyi
1999. 11. 21. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az idei évfordulós ünnepeltek egyike, Francis Poulenc francia zeneszerző (1899–1963) munkásságára világszerte hangfelvételekkel, koncertekkel emlékeznek. Így mód nyílik arra, hogy minálunk is közelebb kerüljön a zeneszerzők tábora ehhez a nem túl gyakran játszott, de nem is elhanyagolt szerzőhöz. A száz esztendeje született Poulenc számtalan műfajban alkotott maradandót, így emlegetik operák, versenyművek, kamarazenei darabok, egyházzenei kompozíciók és dalok komponistájaként is. Poulenc, akit a francia Hatok egyikeként is említenek, nem tartozott a szintézisre törekvők közé, de vitathatatlanul a XX. századi francia zene sokoldalú egyénisége, aki sajátos színekkel fűszerezte, bravúros zenei ötletekkel tarkította alkotá-sait. Inspiráló környezet, a kor szellemi életének olyan nagyságai vették körül, mint Honegger, Cocteau, Aragon, Eluard, André Breton, de Falla. Karrierje elején Satic volt nagy hatással rá: korai alkotói korszakát szatirikus hangvétel, frappáns és meglepő zenei fordulatok jellemzik. A harmincas évek közepén, amikor egyik fiatal zeneszerző barátját autóbaleset következtében elvesztette, Poulenc a katolicizmus felé fordult, és ettől kezdve műveit komolyabb témavilág hatja át, egy líraibb és expresszívebb kifejezésmód. A Naxos kiadónál megjelent CD-n három műve szerepel, ezek egyike az 1938-ban komponált, egyetlen nagy tételből álló g-moll orgonaverseny. A nem szokványos orgonaversenymű kísérőegyüttese vonósokból és üstdobokból áll, és az ünnepélyes és játékos elemek váltakozása teszi különlegessé. A párizsi Notre-Dame orgonáján Philippe Lefebvre, a francia orgonaművészet egyik legkiválóbb reprezentánsa szólaltatja meg a művet. A korongon másodikként felcsendül Elisabeth Chojnacka előadásában a század egyik legjelentősebb csembalóművészének, Wanda Landowskának dedikált Falusi koncert csembalóra és zenekarra, amely Couperin és Rameau hatását mutatja. A sort a Francia szvit zárja, előadja a Lille-i Nemzeti Zenekar Jean-Claude Casadesus vezényletével. (Naxos) Ugyancsak három mű hallható a Decca lemezén, amelyet Giovanni Battista Pergolesi (1710–1736) alkotásai közül válogattak. Minden idők legjelentősebb zeneszerzői közül a legfiatalabban elhunyt Pergolesit kortársai figyelemmel tüntették ki, dicsérték egyszerű, érzelmekkel telített nemes stílusát, természetességét, egységet sugárzó kompozíciós törekvését és páratlan kifejezőkészségét. Az intermezzónak készült, később önállósodott, az opera buffa egyik remekműve, Az úrhatnám szolgáló című operája mellett, sőt, azt megelőzve, legjelentősebb műve a Stabat Mater, amelynek szövege a XIII. századból származik, és Szűz Mária szemszögéből láttatja a szenvedéstörténetet. Maga Bach csodálattal adózott e remekműnek és számtalanszor előadta. Népszerűsége máig töretlen, koncertpódiumok állandó repertoárdarabja, a publikum kedveltje. Bár egyházi műről van szó, a kompozíció nélkülözi a súlyos, patetikus hangvételt. Kecses, melódiagazdag, invenciózus, időnként az opera műfaját idéző. Titka abban atermészetességben rejlik, ahogy Pergolesi a szent témát zenei megoldásaival emberközelbe hozza. A korongon szereplő két másik alkotás az f-moll és az a-moll hangnemben íródott Saive Regina. A műveket neves művészek tolmácsolják: Andreas Schol (kontratenor), Barbara Bonney (szoprán), korabeli hangszereken játszik a Les Talens Lyrriques, a dirigens Christophe Rousset, aki a XVIII. századi zene elsőrangú ismerője és interpretálója. (Decca/Universal)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.