Felmentés a bűnösöknek?

A Jugoszlávia elleni NATO-bombázások legkritikusabb pillanataiban is megnyugtatóan józanul fellépő német honvédelmi miniszter ezúttal – ha csak néhány pillanatra is de – kijött a sodrából: „Hogy juthat valaki ilyen képtelen ötletre? Sokkal inkább azt a kérdést kell feltenni, vajon Egon Krenz rendelkezett-e valaha is olyan lelki erővel, hogy tetteiről beszéljen az áldozatok rokonaival?” – adott kifejezést felháborodásának Rudolf Scharping arra a hírre reagálva, hogy mind a szociáldemokrata/Zöldek kormánykoalíció, mind az ellenzék néhány képviselője felvetette a gondolatot: kegyelmezzenek meg a hajdani NDK veze-tőinek, akiket röviddel ezelőtt ítélt hosszabb börtönbüntetésre a bíróság, erkölcsi bűnösként a német–német határzár és a berlini fal mentén életüket vesztett áldozatok haláláért. A szövetségi törvényszék elismerte a berlini bíróság ítéletét: az utolsó keletnémet államfő, Egon Krenz hat és fél évre terjedő, a politbüro tagjai, Schabowski, valamint Kleiber három és fél éves börtönbüntetést kapott. A rájuk vonatkozó kegyelem indokaként az egykori polgárjogi harcos, Vera Lengsfeld – a kereszténydemokrata párt tagja – így érvelt: „Meg kell akadályozni, hogy a volt hatalom képviselői a mártírok szerepét kapják!” Sokkal homályosabban fogalmazott a szociáldemokrata Ulrich Klose, a parlament hajdani helyettes elnöke: „A berlini fal mentén leadott lövéseket jogilag már feldolgozták, erre mutatnak a meghozott ítéletek. Ezt követően most foglalkozhatunk a kegyelem lehetőségével.” A hasonlóan vélekedő Hans-Christian Ströbele (Zöldek) szerint: „Egyáltalán kétséges, hogy ilyenfajta perekkel valóban feldolgozható-e az NDK-rezsim határpolitikája?” A „kormánybűnözés” kapcsán váratlanul kirobbant vita a tiltakozás hullámát váltotta ki. A kritikus reakciókat Gerhard Schröder kancellár nyilatkozata vezette be: „Tekintettel a szenvedésen átesett emberekre, azonnal be kell szüntetni a vitát. Szerencsétlen stílus néhány nappal a bíróság ítélete után, azok korrekcióját szorgalmazni” – hangoztatta a kormányfő és hozzátette: „Német-országban léteznek olyan jogállami eljárások, amelyek megszabják a bűnösökkel szembeni bánásmódot.” Rudolf Seiters, a parlament kereszténydemokrata alelnöke szerint a kegyelmi aktus szöges ellentétben áll az igazságossággal, és megsértené az áldozatokat. „A tűzparancsot kiadó személyeket nem lehet felmenteni a felelősség alól.” A Keresztényszociális Unió nevében Peter Ramsauer leszögezte: a kegyelmi döntés a fal áldozatainak kigúnyolását jelentené. Amíg Egon Krenz mindeddig semmi jelét sem mutatta annak, hogy belátná a támogatásával és együttműködésével hozott tűzparancsból adódó bűnösségét, addig a hetvenesztendős Günter Schabowski – védőügyvédjén keresztül – bejelentette: elismeri az ítélet jogosságát, az össznémet igazságszolgáltatás illetőségét és az ellene lefolytatott eljárást nem tekinti a „győztesek perének”. Hasonló álláspontra helyezkedett Günther Kleiber is. Egon Krenz viszont a szövetségi alkotmánybíróságnál akar fellebbezni.