Kiemelt cél a családtámogatás

Barát Mihály
1999. 11. 08. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Meghazudtolva az előzetes szakértői várakozásokat, év végére megvalósulni látszanak a kormányzat pénzügyi elképzelései. A jövő évi költségvetési törvénytervezet viszont a kormánypártok között is komoly nézeteltéréseket okoz, az ellenzéki pártok pedig több ponton támadják; az MSZP saját, alternatív költségvetési javaslatot is készített. Emellett sokféle véleményt fogalmaztak már meg a 2000-es büdzséről, egyes elemzők szerint nagyon szigorú, mások túlságosan elosztó jellegűnek tartják. Az eltérő véleményekre és a vitás kérdésekre reagált lapunknak Varga Mihály, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára.– A magyar gazdaság egyensúlyáról az elemzők a legutóbbi napokig borúlátóan nyilatkoztak. Ismerve a szeptemberi-októberi kedvező adatokat, ön szerint mi lehetett az oka ennek a pesszimizmusnak, és minek tulajdonítja a jó eredményeket? – Az idei év nemcsak amiatt szokatlan, hogy a kormánynak lesz igaza a kétkedőkkel szemben, hanem abból a szempontból is, hogy rengeteg olyan körülmény merült fel az államháztartással és a költségvetéssel kapcsolatban is, amellyel tavaly ősszel nem számolhattunk. Kezdeném az utóbbiakkal: az év első felében a világgazdaságot tartós, elhúzódó recesszió jellemezte, ami úgy látszik, hogy nyár eleje óta kezd megszűnni. A magyar gazdaság ebben a nehéz időszakban is életképesnek bizonyult, és túljutott a koszovói válság következményein, a tavaszi árvizeken, esőzéseken. – Ami a szakértői véleményeket illeti: nagy többségük szerintem nem is minősíthető szakértőinek; ezek leginkább politikai indíttatásúak voltak, hiszen amikor többen évközbeni kiigazítást követeltek a kormánytól, hamar kiderült, hogy erre nincs semmi szükség. Szerintem az lett volna a legrosszabb, ha a kormány kapkodni kezd. Ma már mindenki egyetért azzal, hogy az inflációs ütem tíz százalék alatt lesz, a folyó fizetési mérleg hiánya alatta marad a várt 2,5 milliárd dolláros szintnek. Talán az államháztartásban várható némi, az alacsonyabb infláció miatt elmaradt adóbevételekből származó bizonytalanság, de úgy gondolom, hogy összességében a makrogazdasági folyamatok bennünket igazoltak. – A pénzügyminiszter parlamenti felszólalásában a családok, az otthonteremtés, a kis- és a középvállalkozások költségvetésének nevezte a 2000-re vonatkozó törvényjavaslatot. Mivel tudja ezt alátámasztani, melyek a költségvetés irányát meghatározó elemek? – Úgy gondoltuk, hogy van három-négy olyan kiemelt cél, amelyre érdemes az államnak költeni; az első és legfontosabb ezek közül a családok támogatása. Ez abban nyilvánul meg, hogy 30 százalékkal növeltük a gyermekek után járó adókedvezmény összegét, ami azt jelenti, hogy jövőre 50 milliárd forinttal több marad a családok kasszájában. Az ellenzék szerint inkább a családi pótlék összegét kellene növelni, de a mi véleményünk az, hogy azokat kell inkább segíteni, akik valamilyen módon értékteremtő munkát végeznek. Emellett január elsejével visszaáll a gyed, és emelkedni fognak az úgynevezett gyermekvédelmi támogatások összegei is. – Kiemelt program a mezőgazdasági támogatások növelése, ezek több mint 22 százalékkal növekednek a következő esztendőben; 262,4 milliárd forintot tesz ki ez a kör. A cél itt az, hogy az erőforrásokat értelmesen lehessen kihasználni, meglegyenek azok a keretek, amelyekben ez a pénz optimálisan felhasználható. – A kis- és a középvállalkozások támogatása is növekedni fog, van erre a célra egy ötmilliárdos keret. Ezt kiegészíti egy 1,8 milliárdos PHARE-támogatás, amihez a kormány a maga részét is hozzá fogja tenni. Szerintem viszont fontosabbak azok a változások, amelyek e csoport adózási rendjét érintik. Először is csökkenni fog a kisvállalkozók adminisztrációs terhe, az átalányadózás választhatóságát kiterjesztettük, és az is előnyös változással jár, hogy átalakítottuk a kamarai rendszert. – Az otthonteremtést segítő támogatások összegét 30 százalékkal emeljük majd: 105 milliárd forint jut jövőre erre a célra. A megszűnő szociálpolitikai kedvezmény helyett a pénzt az önkormányzatok fogják elosztani azok között, akik lakást építenek, esetleg váltanak. Két fontos új eleme kell hogy legyen a lakástámogatási rendszernek: egyik a jelzálog-hitelezés, mert ez tudja a kamatokat hosszú távon érezhetően lejjebb szorítani. Emellett az állam kamattámogatást adhat azoknak, akik lakásépítéshez hitelt vesznek fel, hiszen a lakáscélú kölcsönök legnagyobb akadálya még mindig a magas kamatláb. – A kormány jövő évre négy-öt százalékos gazdasági növekedéssel számol. Mi ennek az alapja? – Nem csak a kormány számít ekkora növekedésre, ezt a legtöbb gazdaságkutató intézet előrejelzi. A napilapokban megjelent, hogy a GKI 4,2, a Kopint-Datorg 4, a Budapest Bank 4,5 százalékos növekedéssel számol jövőre, sőt a sokszor végzetszerűen emlegetett Nemzetközi Valutaalap szerint is 4,5 százalékos növekedésre számíthat a magyar gazdaság, tehát a kormány a 4-5 százalékkal helyes tartományt jelölt meg. Két dologra alapozzuk ezt a feltevésünket: az egyik az export további, 8-10 százalékos bővülése, a másik, hogy ez a növekedés beruházásorientált. A magyar gazdaság fejlődése azért dinamikusabb, kiegyensúlyozottabb a szomszéd országokénál, mert a külső tőkét vonzó képessége megmaradt, és a beruházások növekedésének viszonylag magas szintje is biztosítható. Azt gondolom tehát, hogy az export és a beruházásnövekedés az, ami miatt ez a négy-öt százalékos növekedés prognosztizálható. Emellett a belső kereslet is növekszik Magyarországon, és már abban a szakaszban van, hogy segíti a gazdasági növekedést. – A kormány elképzeléseivel szemben az ellenzék 8-10 százalékos inflációra számít. A kormány a közszférának kétszázalékos reálbér-növekedést ígér jövőre, ami a 8,25 százalékos béremelést figyelembe véve csak hatszázalékos inflációnál valósulhat meg. Néhány képviselő pedig éppen inflációgerjesztést javasol, hogy a büdzséből kicsaljon még néhány milliárdot. Mi erről a véleménye? – Nem tartom szerencsés dolognak, hogy a magyar gazdaság inflációs várakozásait néhány felelőtlen politikus megpróbálja fűteni. A kormánynak az a célja, hogy 6-7 százalék között tartsa azokat az áremelkedéseket, amelyekhez a központi kormányzatnak valamilyen köze van. Így például a távközlés területén remény van arra, hogy 4-6 százalék között maradjanak a tarifaemelések. Azt hiszem, hogy a magyar gazdaságban évi 2-3 százalékpontos inflációcsökkenés mindenképpen megvan. Minden szakértő egyetért abban, hogy ma már nem azért emelkednek a fogyasztói árak, mert termelői oldalról húzzák vagy fűtik, hanem mert a lakosságba beépült egy olyan várakozás, amit sokkal nehezebb visszafogni, mint az árakat. Ha az inflációs várakozás fűti legjobban az inflációt, akkor nekünk erre kell hatni, ez alapján számoltuk ki a bevételeket és a kiadásokat. A béremeléseknél is ahhoz tartjuk magunkat, hogy 2-2,5 százalékos reálbér-növekedésnél magasabb ne legyen a közszférában, bár ezt nehéz elfogadtatni a bértárgyalások során. Sajnos a növekedés mértéke is megoszlik, van, akinek jóval átlag fölött, és van, akinek jóval átlag alatt növekedik a bére. Abban kell szerintem a legtöbb partnernek egyetértenie, hogy ha a gazdasági növekedést és a versenyképesség javulását fenn akarjuk tartani, nem szabad a béroldalról felpuhítani a folyamatokat. – A költségvetés-tervezettel kapcsolatban kormányoldalról is merültek fel komoly kifogások. A kisebbik koalíciós partner, az MDF az önkormányzatok és az egyházak támogatásával elégedetlen. – Egy furcsa vita alakult ki az önkormányzatok ügyében. Miközben a Bokros-csomag óta először nőtt reálértékben az önkormányzatok támogatása, azt próbálják az önkormányzati oldallal elhitetni, hogy kevesebbet kapnak. Az idei évben 630 milliárd forintot kapnak az önkormányzatok támogatásként, jövőre ez 680 milliárd forintra emelkedik. Az öt százalék, tizenöt százalék körüli huzavona értelmetlen, ugyanis senki nem akar elvenni abból a negyven százalékból, amit az önkormányzatok a személyi jövedelemadóból visszakapnak. Jövőre a helyzet annyiban lesz más, hogy öt százaléka marad helyben az szja-nak, és 35 százalék visszaosztásra kerül. Az idén a lakóhelyen maradó jövedelemadó összege 66 milliárd forint volt, jövőre ez 30 milliárdra csökken, de a normatívan elosztott szja 124 milliárdról 209 milliárd forintra nő. Itt azt a tényt kell tudomásul venni, hogy ha pusztán a személyi jövedelemadóra támaszkodnak az önkormányzatok, akkor ez növeli a köztük lévő különbséget. Ahol van vállalkozás, és sok a kereső, ott nőnek a lehetőségek, ahol rossz a foglalkoztatási helyzet, ott romlanak. A kormánynak figyelnie kell arra, hogy a területi különbségek az országban ne nőjenek, hanem csökkenjenek, s ezért ennek a rendszernek a belső átalakítását el kell kezdeni. Ami az egyházakat illeti: ezzel a kérdéssel kapcsolatban szeretném idézni Tordai Pétert, a Mazsihisz elnökét, aki a tárgyalásainkat követően azt mondta, hogy az egyházi ingatlanrendezés ügyében egy év alatt több eredményt sikerült elérni, mint az előző kormányok idején együttvéve. Azt hiszem, ehhez nem is kell semmit hozzáfűznöm. – A nagyobb koalíciós partnerrel még mindig nem zárult le a mezőgazdaság körül kialakult vita. A napokban Torgyán József már a koalíció felbontását is kilátásba helyezte emiatt. – Az egyeztetések folytatódnak a koalíciós pártok között, mind frakciószinten, mind a kormányzat és a frakciók közötti szinten. Azt hiszem, hogy a vitás kérdéseket nem szerencsés a sajtón keresztüli üzengetéssel elintézni. A kormányban négy kisgazda miniszter van, ezek a miniszterek azonosulnak az eredeti állásponttal. Azt, hogy a frakció megpróbálja az erejét megmutatni egy költségvetési vitában, én teljesen természetesnek tartom. Remélem, hogy a további egyeztetések sikeresek lesznek, és a kisgazdafrakció is tudomásul fogja venni, hogy a költségvetésnek mik a keretei, amelyek nem léphetők túl. Az agrárgazdaságra az igényelt 413 milliárdnál többet is el kellene költeni, de más területekről nem lehet pénzt átcsoportosítani, hiszen azoknak a szféráknak is működniük kell. – Térjünk vissza egy kicsit az önkormányzatokhoz, ezen belül Budapesthez. A főpolgármester szerint a kormány pénzt von el a fővárostól, holott inkább a vidéket kellene felemelni Budapesthez. – Azt hiszem, hogy eddig nem volt túlságosan eredményes Demszky Gábor konfrontatív magatartása, a főpolgármester az asztallal sem volt elégedett, aminél a kormányülésen helyet foglalt. Azt hiszem, azt be kell látni, hogy Budapest eddig kiemelt pozíciót élvezett a települések között. Az sem szerencsés dolog, hogy az előző kormány múlt év márciusában döntött a 4-es metró építésében vállalt kiemelt állami hozzájárulásról. Azt gondolom, hogy az önkormányzatok közötti különbségek növekedését a kormánynak a támogatások átcsoportosításával kell tompítania. Ez persze nem jelentheti azt, hogy a szükséges beruházások, amelyek a fővárost érintik, leállnának. Budapestet csak azok a változások érintik negatívan, amelyek a személyi jövedelemadó új elosztásából erednek, hiszen itt azok a települések járnak rosszabbul, amelyek sok adót termelnek, de azt gondolom, hogy senkinek nem érdeke, hogy gazdag városa egy csomó szegény településsel legyen körülvéve. – Milyen területekre irányulnak jövőre az állami nagyberuházások? – Elsősorban a lakásépítés és a mezőgazdaság fejlesztése a cél, illetve az infrastruktúra, valamint a gyorsforgalmi úthálózat bővítése. Az agrár-, a vidék- és a területfejlesztési célokra fordítható előirányzat 14,4 százalékkal magasabb az idei előirányzatnál, ez tehát jóval infláció feletti növekedést jelent. A beruházásokat ösztönző adókedvezmények hatására tízmilliárdos forrás képződik, és öszszességében mintegy 40 milliárd forint EU-forrás jut terület- és vidékfejlesztésre. A jövő évben az M3-as és az M7-es autópálya épül tovább, 2001-ben pedig remélhetőleg az M5-ös fejlesztése folytatódik.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.