Kiképzőtábor Dunakeszin

Dunakeszi határában működik az ország egyetlen olyan kutyakiképző iskolája, ahol a négylábúak „szakmát” tanulnak: 2–6 hónap alatt nyomozó, kábítószer- és robbanóanyag-kereső, őrző vagy járőröző kutyát faragnak belőlük. A kiképzésben nem egyedül, hanem oktatójukkal, pontosabban gazdájukkal együtt vesznek részt. Az iskola hivatalosan az Országos Rendőr-főkapitányság Kutyavezető-képző Iskola nevet viseli. Az intézmény igazgatóhelyettese, Koskovics István alezredes tájékoztatta lapunkat nem mindig könnyű, ám kétségtelenül nagyon érdekes munkájukról.A telepen jelenleg háromszáz kutyát okítanak, döntő többségük német juhász, de akadnak schnauzerok, rotweilerek, labradorok, spánielek is – mondta az igazgatóhelyettes. A „szakképzés” többirányú, ám egy-egy „tanulót” csak egyfajta munkára fognak. A kutyákat általában magánszemélyektől vásárolják, s néhány hetes próbaidő után döntik el, milyen feladatra érdemes megtanítani, mihez van tehetsége. Így lesz belőlük járőr, kábítószer-kereső, nyomozó, szagazonosító, speciális elfogó vagy esetleg hullakereső. Szaglásuk semmivel nem pótolható, s jóllehet fizetést akkor sem kapnak, ha a kiképzés után munkába állnak, jól tartják őket, s mint megtudtuk, tartásuk, taníttatásuk fejenként fél–egy millió forint között mozog. Ez nem is olyan sok – hangsúlyozta az alezredes –, ha figyelembe veszszük, hogy egy kiképzett kutya világpiaci ára körülbelül nyolcezer dollár. A dunakeszi intézmény nem exportál kiképzett kutyákat, nemzetközi kapcsolatai azonban szerteágazók. Belgiumtól Mongóliáig tizenhét országban dolgoznak a rendőrök mellett olyan négylábú segítőtársak, akik itt tanulták a szakmát. Legutóbb francia rendőrök sajátították el a szagkonzerválás bonyolult műveletét, kutyáik pedig az azonosítás hasonlóképpen nem könnyű művészetét. Az ember azt hinné, hogy a rendőrök és a kutyák is képzett laboránsok, olyan biztonsággal azonosítják az akár évtizede hermetikus üvegekben, textildarabkákon őrzött jellegzetes emberi szagokat, amelyek alapján sok évvel korábbi bűncselekmények deríthetők fel. Megtudtuk azt is, hogy a kutyák könnyen tanulnak nyelveket, szinte mindegy nekik, milyen nyelven sajátítják el a vezényszavakat. Lényegében nincs anyanyelvük, a betanult utasításoknak engedelmeskednek. Koskovics Istvánnak meggyőződése, hogy gondolkodnak is, de az agyuk természetesen más strófra jár, mint az embereké. De akárcsak mi, ők is igen különböző természetűek. Vannak köztük agresszívek és barátságosak, kitartók és lustábbak, zsenik és szürke eminenciá-sok. Az iskola máig legkiemelkedőbb hallgatója a néhai legendás Kántor, de vannak méltó utódai is. Nemrégiben például Európa-bajnokságot nyert a Bács-Kiskun megyében szolgálatot teljesítő Tóth István zászlós négylábú munkatársa, aki a kábítószer-felderítésben ért el nagyszerű eredményeket. Mi történik a kutyákkal, ha kiöregednek a munkából? Az igazgatóhelyettes szerint nincs ok aggodalomra. Általában kilencéves korukig dolgoznak, ezután kiképzőjük az esetek legnagyobb részében hazaviszi őket, s családi körben élvezhetik a megérdemelt „nyugdíjaséveket”. Mindenképpen gondoskodnak róluk, a rendőrkutyákat nem fenyegeti az elaltatás veszélye. Az iskola több mint fél évszázados fennállása alatt a több tízezer tanítvány közül egyetlen munkából kiöregedett kutyának sem jutott osztályrészül ilyen szomorú vég. Óhatatlanul felmerül a kérdés, miért éppen a kutyák alkalmasak a rendőrség vagy bármely más hatóság munkájának segítésére, betörők, kábítószercsempészek, gyilkosok, tolvajok lefülelésére? Köztudomású, hogy a legtöbb állat egyes érzékszervei, elsősorban a szaglásuk, a látásuk, a hallásuk sokkal fejlettebb, mint az emberé. Lehetne-e másfajta állatokat is munkára fogni a bűnüldözésben? Az alezredes elmondta, hogy a japánok – állítólag magyar ötlet nyomán – narkomán muslincákat (ecetlegyeket) tenyésztettek ki, amelyek tévedhetetlenül felismerik a kábítószert. Tudomása szerint azonban a felfedezés a kísérlet szintjén megrekedt, a kábítószer-felderítő muslincák nem lepték el sem Japánt, sem a világ bármely más országát. Amerikai szakemberek rágcsálók agyának fondorlatos átprogramozásával arra próbálták rávenni ezeket a kicsi, olcsó és szapora állatokat, hogy szimatolják ki a robbanószerek rejtekhelyét. Az alezredes úgy tudja, hogy ez a kísérlet is sikeres volt, de a gyakorlatban nem terjedt el. Itthon mindenesetre maradnak a kutyák.