Kufárkodás Kioto körül

Heves viták jellemzik a németországi Bonnban múlt héten megkezdődött, november 5-ig tartó V. – klímaváltozással foglalkozó – ENSZ környezetvédelmi konferenciát. A 173 országból érkezett több mint 4000 résztvevő közötti nézeteltérések leginkább az 1997-ben elfogadott Kioto Egyezmény körül kristályosodtak ki.Mint ismeretes, Kiotóban a két évvel ezelőtti, hasonló témában megtartott konferencia résztvevői megállapodtak arról, hogy – az 1990-es szintet figyelembe véve – 2008–2012 között 5,2 százalékkal csökkentik a Föld felmelegedéséért felelősnek tartott, üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az egyezmény azonban csak akkor lép hatályba, ha legalább 55 olyan ország ratifikálja, amelyek összességében az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 55 százalékát mondhatják magukénak. A megállapodás lehetővé tette, hogy azon országok, amelyek nem használják ki a rájuk eső csökkentés kvótáját, eladják azt más országoknak. Így állhatott elő az a furcsa helyzet, hogy a konferencián Oroszország és az Egyesült Államok azonos platformra kerültek, mindketten a kvóták korlátlan adásvételét támogatják. Az Egyesült Államok nem akarja lassítani az ipari fejlődést, a technológiákra vonatkozó előírások szigorításával és újonnan bevezetendő adókkal, ezért számára kedvező megoldásnak tűnik az orosz kvóta megvásárlása, s ezt az ötletet az állandó pénzhiánnyal küszködő Oroszország szintén vonzónak találta. A kufárkodás leghevesebb ellenzője az Európai Unió, amelynek képviseletében a finn környezetvédelmi miniszter asszony határozott hangnemben sürgette a kiotói egyezmény mielőbbi ratifikálását. Megfigyelők szerint könynyen zsákutcába juthat a riói kezdeményezés (1992-ben a riói konferencián foglalkoztak először komolyan az üvegházhatást okozó gázok által előidézett felmelegedés problémájával), mivel az egyes országok saját érdekeiket fokozatosan előtérbe helyezik a globális érdekekkel, azaz a Föld klímájának védelmével szemben.