Nem vonulnak a sekrestyébe

Jezsó Ákos
1999. 11. 25. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ma kezdődik a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) IV. Országos Kongresszusa. Lanczendorfer Erzsébet, a szervezet alelnöke szerint ma is ugyanaz a feladatuk, mint akkor, amikor tíz évvel ezelőtt létrejöttek: a magyarság erkölcsi megújulásáért kell küzdeniük. Lapunknak adott interjújában beszélt a politikai közéletben vállalt szerepükről, a nemzeti-szabadelvű és a konzervatív ideológia rokonságáról illetve a világi hívők közéleti feladatairól.– Mi a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének szerepe a mai magyar társadalomban? – Ugyanaz, mint tíz évvel ezelőtt, amikor Csanád Béla teológia-professzor létrehozta. A Jel című lap első számában azt írta: „a KÉSZ azért jött létre, hogy részt vegyen a kereszténység és a magyarság újjáalakításában. Mert semmiféle politikai és gazdasági reform nem lehet igazán eredményes az ember belső lelki, erkölcsi átalakulása nélkül, még kevésbé hit nélkül”. A kommunizmus negyven éve a legnagyobb pusztítást az erkölcs területén hajtotta végre. A magyarságnak többek között morális megújulásra is szüksége van. Erre vállalkozott a mi szervezetünk. – A felvetés napjainkban is aktuálisnak mondható. Hogyan próbálják ezt az elképzelést megvalósítani? – Nagy keresztény türelemmel. A keresztény értelmiségiek az alapszabály értelmében tudatos kötelezettséggel vállalják az evangelizációt és a krisztusi keresztény élet tanúságtételét. Úgy érzem, az elmúlt tíz év elegendő időt adott arra, hogy a mustármag hajtása kidugja a fejét a földből. VI. Pál pápa mondta annak idején, hogy keresztény élet nem képzelhető el a bátorság sarkalatos erénye nélkül. – Eszerint a keresztény értelmiségieknek a közéletben is bátran kell szerepelniük? – A keresztény embernek minden körülmény között az igazságot kell képviselnie. És ha ráadásul még értelmiségi is, akkor hatványozott a felelőssége. Nem nézhetjük tétlenül a jóhiszemű, gyanútlan embertársainknak a politikai haszonlesésből történő folyamatos félrevezetését. – Mit ért ezalatt? – Például azt, ahogy mostanában uszítják a nyugdíjasokat. A közelmúltban egy napilapban például azt olvastam, hogy tartós lemaradásban van a nyugdíjak vásárlóértéke. Valós adatokat feltüntető grafikont is közölt az újság, de ki az, aki ennek tanulmányozásával tölti az idejét? A mellette található cikk azonban nem arról szólt, amit a grafikon mutatott. Elhallgatta, hogy 1995-ben 12,8 százalékkal volt magasabb az infláció, mint a nyugdíjemelés. Csak azt közölte, hogy abban az időben 15 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak. 1996-ban pedig 11 százalékkal tudott kevesebbet vásárolni a nyugdíjas. Az írás mégis arról panaszkodik, hogy most került tartós lemaradásba a nyugdíjemelés, amikor a polgári kormány alatt 2 százalékkal emelkedett a vásárlóértéke. – A KÉSZ az alapító Csanád Béla professzor halála után majdnem kettészakadt. Az akkori vita lényege: világi vagy egyházi jellegű és irányítású legyen-e a keresztény értelmiségiek szövetsége? Végül a Püspöki Kar által is támogatott Osztie Zoltán plébánost választották meg elnöknek. Nem szűkíti le a mozgásterüket a klérus jelenléte? – Pontosítanom kell. Korántsem arról volt szó, hogy pap vagy civil legyen az elnökünk. Senki nem vette rossznéven Csanád Béla professzor úrtól, hogy pap létére létrehozott egy civil szervezetet. Amikor azonban meghalt, az akkori alelnök a KÉSZ új elnöke szeretett volna lenni. Én azt az álláspontot képviseltem, hogy Csanád Béla végrendeletéből nem csak az anyagi javakat, hanem a szellemi örökséget is át kell vennünk. A végrendeletben pedig az olvasható, hogy „utódomul Osztie Zoltánt javasolom”. – Azóta lezárult ez a vita? – A gyakorlat azt igazolta, hogy a mozgásterünket nem szűkíti le a klérus jelenléte. Az elnök nem szól bele a szervezetek belső életébe, viszont az, hogy egy egyházi tető fedi le a KÉSZ munkáját, biztosítja: a krisztusi értékrendtől nem távolodhatunk el. – De ezt a biztosítékot egy civil vezető is megadhatná. – Pontosan úgy, ahogy egy pap is. – Miért nem tudott az elmúlt tíz év alatt országos jelentőségű szervezetté válni a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége? Alig lehet a róla hallani. – Én nem így látom a helyzetünket. Amióta Osztie Zoltán atya az elnökünk, gombamódra szaporodnak a helyi szervezeteink. Nem csak vevő a társadalom az általunk képviselt értékekre, de azt is látom, hogy országos szinten is számolnak a KÉSZ-szel. Még a politikai erők is, jóllehet a mi szervezetünk a pártoktól függetlenül működik. Nem veszünk részt a politikai hatalomban, nem indulunk a választásokon, de bizonyos értelemben mégis jelen vagyunk a politikai életben. Úgy, ahogyan ezt a szentatya a világi hívők számára kötelezővé tette. Azt írta az enciklikájában: a világi hívőknek a közjó előmozdítása érdekében joga és kötelessége, hogy különböző mértékben, egymást kölcsönösen kiegészítve vegyenek részt a politikai életben. Ha ugyanis jól működik az állam, akkor az Isten képére teremtett ember haszonélvező, ellenkező esetben pedig kárvallott lesz. Ebben a közéleti folyamatban, amely például az emberi méltóságérzetben is lecsapódik, mindenképpen részt kívánunk venni. A győri KÉSZ szervezésében a választások előtt például 16 különböző nagyvárosban tartottunk kerekasztal-beszélgetést. Azt a kérdést boncolgattuk, hogy milyen jövőt szeretnénk. Állandó vendégünk volt Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Pusztai Erzsébet és Herényi Károly. Meg kívántuk mutatni, hogy a konzervatív értékrend, amelyről csak rosszat mondtak az elmúlt negyven év alatt, nem az öregurak pókhálós, nosztalgia-ideológiája. Álláspontunk szerint a konzervatívizmus az egyénről vallott értékrend egyik mondern változata. De azt is fel kívántuk tárni, hogy a konzervatívizmus és a nemzeti szabadelvű értékrend között számos kapcsolódási pont található. Orbán Viktor például kijelentette: a kereszténydemokrata Barankovics István és a nemzeti-szabadelvű Deák Ferenc bizonyára együtt tudott volna kormányozni. – Az ön által említett névsor is mintha azt jelezné, hogy a KÉSZ határozottan politizál. – A keresztény értelmiséginek is lehet véleménye. Senki ne várja azt, hogy a sekrestye falai közé vonuljunk el. Mivel az értékrendünket pártok képviselik, világos, hogy felsorakozunk mögéjük. – Ebbe a logikába illeszkedik, hogy a KÉSZ IV. Országos Kongresszusára a jelenlegi kormány tagjait, illetve a koalíciós pártokhoz közel álló személyiségeket kérték fel előadóknak? – Megismétlem: mi azok mögé sorakozunk fel, akik az általunk vallott értékrendet képviselik.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.