Putri vagy műemlék?

Aki barlanglakásban lakik a XX. század végén, az két dolgot tapasztalhat meg: vagy feneketlen nyomort, vagy a természetközeliség ősi érzését. A Bükkalján akad olyan kőbe vájt üreg, ahol hatan szoronganak, otthonnak nevezve a szűk barlangot. A Heves megyei Noszvajon és a Borsodhoz tartozó Szomolyán gyakran merül fel a kérdés: vajon lerombolásra ítélhető putrik ezek a pinceházak, vagy a néprajz megóvásra méltó emlékei. Egy szakértő szerint ez az építkezési mód úgy ad valamit, hogy közben nem vesz el semmit a természettől.Zsuzsanna egy éve háromezer forintért vette azt a barlangot, amiben most férjével és négy gyerekével él. Egy tágasabb üregsort cserélt el a jelenlegi otthonáért, és szinte büszkén meséli, hogy háromezret nyert a bolton. A harapós kutyákat lecsendesítve megengedi, hogy körülnézzünk náluk. Az itthon lévő négy, meglehetősen szurtos gyerek a barlang előtt egy rossz pléden hengergőzik, láthatóan jókedvűen. A másik kettő intézetben van, s igazából a nagyobbik kettőnek is ott volna a helye, csak egy hétvégi szabadság után „itthon felejtették” őket, s ha rendőr jár erre, gyorsan elbújtatják. Valahogy beljebb kerülünk. Az ajtót pokróc helyettesíti, a kályhacsövet csak úgy kidugták az egyik nyíláson, eregeti ki a füstöt, hiszen a teatűzhely fűtésre, főzésre is szolgál az egyetlen lakóhelyiségben. Két, jobb napokat látott dívány szolgálja az éjszakai nyugodalmat, láb híján téglával támasztották alá őket a házigazdák, akik a puszta földet apró darab linó-leumokkal igyekeztek padlószerűvé tenni. A vizet a közkútról hozzák vödörrel, fürdőkád helyett pedig ott a mosóteknő. A szomszédtól áthúztak egy szál vezetéket, így villanyuk is van. Zsuzsanna ígéri, hogy hamarosan kimeszelnek, hiszen a faluban nemrégiben ótvarfertőzést kaptak az iskolások – a góc állítólag a barlangsoron volt –, ezért az önkormányzat a roma kisebbségi képviselők segítségével kötelezővé tette a tisztasági festést. Legalább. A valamikor a fekete cseresznyéjéről híres Szomolya polgármestere, Varga Imre már kerüli az újságírókat, akik a barlanglakásokban uralkodó primitív állapotok miatt gyakori vendégek a faluban. A község első embere szerint Szomolyát csak az idegenforgalom megélénkülése húzhatná ki a csávából, ezért összekötő utat terveznek építeni Eger és Bogács felé is. A külföldi vendégek most kezdik felfedezni a települést, ezért a barlanglakásokat – miután a jelenleginél komfortosabb helyre költöztették belőlük a jobbára állandó bejelentővel sem rendelkező roma családokat – vendéglátó- és szálláshelyekké kívánják átalakítani. Az egyik ilyen – ahogy itt nevezik – pinceházban alakították ki a tájházat is, bemutatva, milyen tisztán és rendezetten éltek a barlangokban a parasztok, egészen a hatvanas évekig. A téeszesítés aztán szétverte a hagyományos paraszti kultúrát, a barlangok elvesztették funkciójukat, és elnéptelenedtek. Később a lakótelepekről kiszorult nincstelenek vették birtokukba a pinceházakat – rendszerint önkényesen –, és a barlanglakás a putri szinonimájává vált. Emiatt több Heves megyei településen – Egerszalókon és Sirok-ban – beomlasztották, berobbantották a barlanglakásokat, miután nagy nehezen kiköltöztették lakóikat. Félő volt ugyanis, hogy hajléktalanok ütnek tanyát az üregekben. A noszvaji Pocemben, azaz a lakóbarlangokról híres részen már jóval kisebb a népsűrűség, mint Szomolyán volt: itt öt barlangban mindössze kilencen húzzák meg magukat. A sor elején, már házban laknak Gazsiék, akik az elsők közt adták el üregüket a helyi Farkaskő Művésztelep Egyesületnek. Öt barlang már az egyesületé, és az a céljuk, hogy az egész utcaképet egységessé tegyék, és eredeti állapotába állítsák vissza. – Az őseredeti állapotra törekszünk – mondja Balázs Péter kerámiaszobrász –, amikor a környezetében lévő térrel még kultikus kapcsolatban állt az ember. A századfordulón még létező bükkaljai kőkultúra értékes emlékei ezek a barlangok, ezért is szeretnénk itt szobrászművésztelepet létrehozni – magyarázza a fiatal művész, aki dédapja parasztházába költözött vissza, amikor a diákévek után hazatért Noszvajra. Az egyesület és a helyi önkormányzat a falusi turizmus fejlesztésének szolgálatába szeretné állítani a barlanglakásokat, és azokban kézművesmű-helyeket, kiállítóhelyeket alakít ki. Egy PHARE-pályázaton egymillió forintot nyertek a barlangok elkorhadt ablakainak, ajtajainak cseréjére, az Autonómia Alapítványtól pedig tereprendezésre kaptak pénzt. A modern infrastruktúra első elemeként két szép budit építettek az utcába – korábban ugyanis nem volt ilyen. Az egyesület szándéka szerint a romákat is bevonják az átalakítás munkálataiba, és később dolgozhatnak majd a gyümölcsaszalóban. A noszvaji Pocemtől Gazsi-né kíváncsi tekintetétől kísérve búcsúzunk. Reméljük, ha nyáron visszatérünk, a hangulatos barlangsor már benépesül szobrászokkal, és egy különleges művésztelep körvonalait mutatja.