Putri vagy műemlék?

Palágyi Edit
1999. 11. 02. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Aki barlanglakásban lakik a XX. század végén, az két dolgot tapasztalhat meg: vagy feneketlen nyomort, vagy a természetközeliség ősi érzését. A Bükkalján akad olyan kőbe vájt üreg, ahol hatan szoronganak, otthonnak nevezve a szűk barlangot. A Heves megyei Noszvajon és a Borsodhoz tartozó Szomolyán gyakran merül fel a kérdés: vajon lerombolásra ítélhető putrik ezek a pinceházak, vagy a néprajz megóvásra méltó emlékei. Egy szakértő szerint ez az építkezési mód úgy ad valamit, hogy közben nem vesz el semmit a természettől.Zsuzsanna egy éve háromezer forintért vette azt a barlangot, amiben most férjével és négy gyerekével él. Egy tágasabb üregsort cserélt el a jelenlegi otthonáért, és szinte büszkén meséli, hogy háromezret nyert a bolton. A harapós kutyákat lecsendesítve megengedi, hogy körülnézzünk náluk. Az itthon lévő négy, meglehetősen szurtos gyerek a barlang előtt egy rossz pléden hengergőzik, láthatóan jókedvűen. A másik kettő intézetben van, s igazából a nagyobbik kettőnek is ott volna a helye, csak egy hétvégi szabadság után „itthon felejtették” őket, s ha rendőr jár erre, gyorsan elbújtatják. Valahogy beljebb kerülünk. Az ajtót pokróc helyettesíti, a kályhacsövet csak úgy kidugták az egyik nyíláson, eregeti ki a füstöt, hiszen a teatűzhely fűtésre, főzésre is szolgál az egyetlen lakóhelyiségben. Két, jobb napokat látott dívány szolgálja az éjszakai nyugodalmat, láb híján téglával támasztották alá őket a házigazdák, akik a puszta földet apró darab linó-leumokkal igyekeztek padlószerűvé tenni. A vizet a közkútról hozzák vödörrel, fürdőkád helyett pedig ott a mosóteknő. A szomszédtól áthúztak egy szál vezetéket, így villanyuk is van. Zsuzsanna ígéri, hogy hamarosan kimeszelnek, hiszen a faluban nemrégiben ótvarfertőzést kaptak az iskolások – a góc állítólag a barlangsoron volt –, ezért az önkormányzat a roma kisebbségi képviselők segítségével kötelezővé tette a tisztasági festést. Legalább. A valamikor a fekete cseresznyéjéről híres Szomolya polgármestere, Varga Imre már kerüli az újságírókat, akik a barlanglakásokban uralkodó primitív állapotok miatt gyakori vendégek a faluban. A község első embere szerint Szomolyát csak az idegenforgalom megélénkülése húzhatná ki a csávából, ezért összekötő utat terveznek építeni Eger és Bogács felé is. A külföldi vendégek most kezdik felfedezni a települést, ezért a barlanglakásokat – miután a jelenleginél komfortosabb helyre költöztették belőlük a jobbára állandó bejelentővel sem rendelkező roma családokat – vendéglátó- és szálláshelyekké kívánják átalakítani. Az egyik ilyen – ahogy itt nevezik – pinceházban alakították ki a tájházat is, bemutatva, milyen tisztán és rendezetten éltek a barlangokban a parasztok, egészen a hatvanas évekig. A téeszesítés aztán szétverte a hagyományos paraszti kultúrát, a barlangok elvesztették funkciójukat, és elnéptelenedtek. Később a lakótelepekről kiszorult nincstelenek vették birtokukba a pinceházakat – rendszerint önkényesen –, és a barlanglakás a putri szinonimájává vált. Emiatt több Heves megyei településen – Egerszalókon és Sirok-ban – beomlasztották, berobbantották a barlanglakásokat, miután nagy nehezen kiköltöztették lakóikat. Félő volt ugyanis, hogy hajléktalanok ütnek tanyát az üregekben. A noszvaji Pocemben, azaz a lakóbarlangokról híres részen már jóval kisebb a népsűrűség, mint Szomolyán volt: itt öt barlangban mindössze kilencen húzzák meg magukat. A sor elején, már házban laknak Gazsiék, akik az elsők közt adták el üregüket a helyi Farkaskő Művésztelep Egyesületnek. Öt barlang már az egyesületé, és az a céljuk, hogy az egész utcaképet egységessé tegyék, és eredeti állapotába állítsák vissza. – Az őseredeti állapotra törekszünk – mondja Balázs Péter kerámiaszobrász –, amikor a környezetében lévő térrel még kultikus kapcsolatban állt az ember. A századfordulón még létező bükkaljai kőkultúra értékes emlékei ezek a barlangok, ezért is szeretnénk itt szobrászművésztelepet létrehozni – magyarázza a fiatal művész, aki dédapja parasztházába költözött vissza, amikor a diákévek után hazatért Noszvajra. Az egyesület és a helyi önkormányzat a falusi turizmus fejlesztésének szolgálatába szeretné állítani a barlanglakásokat, és azokban kézművesmű-helyeket, kiállítóhelyeket alakít ki. Egy PHARE-pályázaton egymillió forintot nyertek a barlangok elkorhadt ablakainak, ajtajainak cseréjére, az Autonómia Alapítványtól pedig tereprendezésre kaptak pénzt. A modern infrastruktúra első elemeként két szép budit építettek az utcába – korábban ugyanis nem volt ilyen. Az egyesület szándéka szerint a romákat is bevonják az átalakítás munkálataiba, és később dolgozhatnak majd a gyümölcsaszalóban. A noszvaji Pocemtől Gazsi-né kíváncsi tekintetétől kísérve búcsúzunk. Reméljük, ha nyáron visszatérünk, a hangulatos barlangsor már benépesül szobrászokkal, és egy különleges művésztelep körvonalait mutatja.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.