Román feketeleves

Egy éve és öt hónapja van romániai börtönben az a két magyar kamionsofőr, akik tavaly márciusban egy szállítmány kávéval lépték át a magyar–román határt. A vámszabad területen leparkolt kamion másnap kávéstul eltűnt, majd később minden előkerült – a két fiatalembert Ploesti-ben mégis tizenegy esztendőre ítélték. A sofőrök állítják: saját bőrükön érzik, mit is élhettek át az erdélyi magyarok Romániában 1989 telén.Ha karácsonyra nem engednek ki, akkor már soha többé nem megyek haza” – írta két hete feleségének Debreceni Ferenc, az egyik elítélt. – Szerencse, hogy magas és erős testalkatú, ezért nem kezdték ki a börtönben a férfiak – teszi hozzá a MAG-nak Debreceniné, aki hajmeresztő dolgokat mesél a börtönbeli állapotokról. Állítása szerint öt napig jogtalanul tartották fogva férjét, aki az ügy kirobbanásakor egy este örömmel telefonált, hogy megvan a kamion és az áru, hamarosan indulhatnak haza, aztán napokig nem hallatott magáról. Felesége érdeklődött a konzulátuson, ahol nem tudtak letartóztatásáról – a vádiratban is öt nappal későbbi dátum szerepel. Ezalatt többször meg is verték Debrecenit. Hónapokig száznyolcan voltak az ötvenkét ágyas cellában (Romániában a büntetés-végrehajtási intézményekben több mint 160 százalékos a túlterheltség), egy civilizáltabb börtönbe való áthelyezés után két hétig kellett karanténban tartani, annyira ellepték az élősködők. Utoljára áprilisban látogathatta meg férjét, és kizárólag tolmács útján értekezhetett vele. Sőt már a találkozás előtt rászóltak, hogy ha még egyszer magyarul vált szót a konzullal és az ügyvéddel, akkor nem találkozhat az elítélttel. A két férfi számára végzetesnek bizonyuló kávét egy török megbízó rendelte meg a magyar cégtől. A borsi határátkelőhelyhez szombaton délben ért a szállítmány – a román vámosok a munkaszüneti napra hivatkozva nem végezték el az előírás szerinti növénytani tesztet, ezért a járművet beterelték egy őrzött vámszabad területre. A Budapest környéki sofőröknek rokonaik élnek a határ magyar oldalán, ezért úgy döntöttek, visszajönnek az országba. Hiba volt: hétfő reggelre a szállítmány kamionostól eltűnt. Az már a periratokból derült ki, hogy a Romániában élő török megrendelő – látva a vámtiszteknél lévő iratokat – még szombaton kifizette a vámilletéket, de az autó hozzá már nem érkezett meg. Meglepetten tapasztalta viszont, hogy vasárnap nagy mennyiségű kávé jelent meg a nagyváradi piacon, letörve az árakat – ekkor tett feljelentést ismeretlen tettes ellen. A kihallgatás másnapján Brassó mellett megtalálták az üres teherautót, később Ploesti-ben a kávé is megkerült – így anyagi kár nincs, csak bűnös. A fiatalemberek ellen az a vád, hogy megszegték a román vámtörvényt, ezért alapfokon négy évet kaptak. Ugyanakkor sikkasztásért tizenegy évre, lopásért négy év szabadságvesztésre ítélték őket – a törvény értelmében a legsúlyosabb büntetést kell leülniük. A sofőrök a vádiratból értesültek arról, hogy „a kávémaffia három ploesti-i tagjával megegyeztek: szabadon hagyják a kocsit, hogy azok el tudják lopni a kamiont”. Marosvásárhelyi ügyvédnő, Szász Zita Adrienn vállalta a vádlottak jogi képviseletét. Szerinte a kávémaffián kívül a vámosok keze is benne van a dologban, s most mindenkinek az az érdeke, hogy más vigye el a balhét. Ha tényleg egyezség lett volna ugyanis a dologban, akkor sokkal egyszerűbb és életszerűbb lett volna valahol útközben, mondjuk egy parkolóban „ellopatni” a kamiont. A lopást elkövető három fiú egyébként előkerült, tettükért a ploesti-i bíróság alig másfél évet szabott ki rájuk, azt is felfüggesztve. Van egy másik vádlott is, egy arab férfi, Haider Mayoot Ali, aki végül árusítani kezdte az eltűnt kávét – őt azóta nem találják. Az ügyvédnő sérelmezte, hogy csak második próbálkozásra, hatósági tanú jelenlétében beszélhetett védenceivel, akik sehová nem telefonálhatnak, az ítéletbe pedig gépelési hiba csúszott. A február elsejei fellebbezést hónapokig halasztották, az ügy áthelyezését kérő beadványt elutasították. Nem fél kimondani, hogy szerinte részrehajló a ploesti-i bíróság, ahol az arab kávémaffia központja van. Biztos benne, hogy a nyomozókat és a bíróság embereit is megfenyegették, mert az ügyészek, a bírók részéről többször elhangzott olyan kijelentés, hogy „családunk van, gyermekeink vannak”. A védelemnek eddig csupán egyetlen eredményt sikerült elérnie: maga a kárvallott – a kávészállítmány várományosa – tett egy olyan nyilatkozatot, miszerint nincs megelégedve az alapfokú döntéssel, mert úgy érzi, hogy a főbűnösök nem kerültek rács mögé, azok fizetnek, akik ártatlanok. Az irat azonban valószínűleg későn született meg. Másodfokon is többször elnapolták a döntést: egyszer mert egyes vádlottaknak nem volt ügyvédjük, máskor pedig azért, mert a tolmácsok hiányoztak. Az üggyel kapcsolatban megkerestük a Külügyminisztérium konzuli főosztályát, ahol azt a választ kaptuk: folyamatban lévő ügyekről nem nyilatkozhatnak. A két sofőr pere így egyelőre azon ügyek sorát gazdagítja, ahol a magyar külügy nem járt sikerrel a külföldön megalapozottan vagy megalapozatlanul fogva tartott magyar állampolgárok hazahozatalában. Hogy miért érezzük úgy, más államok többet megtesznek külföldön rekedt polgáraik kiszabadításáért, arra a külügynél sincs válasz. Különben Magyarország külföldi képviseletei tavaly 948 őrizetbe vételről és letartóztatásról értesültek, és 315 esetben látogatták meg a gyanúsítottat. 872 eset végződött magyar állampolgár elleni büntetőfeljelentéssel.Levél a ploesti-i börtönbőlUlicsni Ferenc és Debreceni Ferenc a nevünk, és ismét jelentkezünk a ploesti-i börtönből. Először is szeretnénk gratulálni lapjukhoz és a 3000. megjelenéséhez. Szerencsénkre a főkonzulnő jóvoltából néha hozzájutunk egy pár példányhoz. Most kezdjük megérteni, hogy mit élhettek át az itt élő magyarok 1989 telén. Mert amit itt művelnek velünk, az már felháborító, és nem igaz, hogy ez nem tűnik fel senkinek. Úgy érezzük, az egész magyarellenesség bosszúját rajtunk szeretnék kitölteni. Július 19-én a fellebbviteli bíróság hatodik tárgyalására megyünk, de úgy érezzük, döntés, igazság még most sem fog születni. Ügyvédünk, Szász Zita Adrienn még május elején beadta a Legfelsőbb Bíróságra az áthelyezési kérelmet, amit július 7-i dátummal tűztek ki tárgyalásra, de a ploesti-i bíróság nem volt hajlandó az iratcsomót Bukarestbe elküldeni, ezért ezt elhalasztották szeptember 29-re. Nem tudjuk, meddig művelhetik ezt velünk, hiszen már egy év és egy hónapja ülünk itt ártatlanul, és ennek a korrupt bíróságnak senki nem néz utána, senki nem számoltatja el őket. Jogainkat a mai napig nem ismertették velünk, és csak most derülnek ki dolgok, miket is lehetne vagy lehetett volna tenni. Ahhoz, hogy látogatót fogadhassunk, továbbra is tolmácsot kell biztosítanunk, saját költségre. (...) Református vallásúak vagyunk, évente kétszer, húsvétkor és karácsonykor úrvacsorát veszünk, de sajnos ezek most elmaradtak, mert itt nincs rá lehetőség – még a vallásunkat is megtagadják tőlünk. Ismételten felhívjuk magunkra a közvélemény figyelmét, és sürgős segítséget kérünk, hogy végre hazakerülhessünk szeretett családunkhoz. Tisztelettel: Ulicsni Ferenc, Debreceni Ferenc, 1999. 07. 18. (A két sofőr levele a börtönből az erdélyi Magyar Szó című lapnak)