Szlovák számháború

Szlovák közgazdászok ezekben a napokban gyakran hivatkoznak a magyarországi példára a jövedelemadóról szóló törvény várható módosítása kapcsán. A jövő évi költségvetéssel függ ez össze; a büdzsé tervezetéről a kormány a hét végén egyeztetett a szakszervezetek és a munkáltatók képviselőivel, amiből azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy a parlamentben hamarosan megkezdődik a költségvetés általános vitája. A feltételes mód azért indokolt, mert a kabinet most úgy kezdte meg a háromoldalú érdekegyeztetést, hogy még az egyes tárcák (és pártok) között sem sikerült közös nevezőt találni. Nehéz úgy költségvetést készíteni, hogy az alapvető irányszámok sem tisztázottak. A közép-európai országok közül Szlovákiában a legmagasabbak az adókulcsok: például a jogi személyek jövedelemadója 40 százalék, ami tarthatatlan, hiszen megfojtja a vállalkozókat, lehetetlenné tesz bármiféle fejlesztést. A múlt héten ismertették azt a szinte hihetetlennek tűnő adatot, amely szerint a szlovák vállalatoknak csupán az 5 százaléka fizet jövedelemadót, 95 százalék tartósan veszteséget vagy nullához közeli nyereséget mutat ki. Szakértők szerint éppen a rendkívül magas adó miatt kényszerülnek a cégek ilyen pénzügyi zsonglőrködésre. A szlovák vállalkozók szövetsége itt hivatkozik a magyar gyakorlatra, amely szerint a ’95-ös reform eredményeként 36-ról 18 százalékra csökkentették a jövedelemadót, az állam adóbevételei mégis nőttek. A baloldali pénzügyminiszter asszony nevével fémjelzett elképzelés szerint a jövő évtől 40-ről 35 százalékra csökkentenék az adókulcsot, a kormány jobboldali pártjai a 29 százalék, a vállalkozók pedig – Budapestre hivatkozva – a 18 százalék mellett kardoskodnak. A szlovák gazdaság eredményeiről pillanatnyilag minden elmondható, csak az nem, hogy jó alapokat teremtenek a jövő évi büdzséhez. A kabinet egyik látványos célját, az államapparátusban dolgozók számának tízszázalékos csökkentését csak alig öt százalékra sikerült teljesíteni, a közvélemény jogosan háborog emiatt. De ennél súlyosabb gondok is vannak, pénteken a pénzügyminisztérium államtitkára bejelentette, hogy „drámai a helyzet”, az idei költségvetési hiány már elérte a 15 milliárd koronát, vagyis az egész évre tervezett összeget. A pénzügy a 2000. évi költségvetés számára több olyan irányszámot fogalmazott meg, amellyel a jobboldali szakértők nem értenek egyet. A meciari „rablógazdálkodás” örökségére való tekintettel túl optimistának tartják a 2,5 százalékos gazdasági növekedést, a 10 százalékos inflációt és a 16 százalékos munkanélküliséget. Idén augusztusban ugyanis 14,4 százalékos volt az infláció, az év végére a statisztikai hivatal 15 százalékot jósol, a munkanélküliség jelenleg meghaladja a 18 százalékot és az év végére elérheti a húszat. A tárca 930 milliárd koronás GDP mellett – tekintettel arra a követelményre, hogy a költségvetés hiánya nem haladhatja meg a GDP 2 százalékát – 18 milliárd koronás költségvetési hiányt tervez, és ezt semmi esetre sem akarja túllépni. Csakhogy amikor ágazati minisztérium ismertette igényeit, kiderült: ha ezeket kielégítenék, a hiány megközelítené a 60 milliárd koronát. Megkezdődött hát a számháború, amely hétről hétre hevesebb lesz, s igazából azért veszélyes, azért válhat a koalíció szakítópróbájává, mert szakmai érvelés helyett mindenki politikai ügyet, presztízskérdést csinál belőle. Az egyéves születésnapját ünneplő kormány által irányított Szlovákia jelenlegi jellemzői: bizonytalanság a politikában, emelkedő árak, folyamatosan csökkenő életszínvonal az emberek mindennapi életében.