Következő mérkőzések
Németország
21:002024. június 14.
Skócia
Magyarország
15:002024. június 15.
Svájc

Szlovák számháború

Tornay István (Pozsony)
1999. 11. 03. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szlovák közgazdászok ezekben a napokban gyakran hivatkoznak a magyarországi példára a jövedelemadóról szóló törvény várható módosítása kapcsán. A jövő évi költségvetéssel függ ez össze; a büdzsé tervezetéről a kormány a hét végén egyeztetett a szakszervezetek és a munkáltatók képviselőivel, amiből azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy a parlamentben hamarosan megkezdődik a költségvetés általános vitája. A feltételes mód azért indokolt, mert a kabinet most úgy kezdte meg a háromoldalú érdekegyeztetést, hogy még az egyes tárcák (és pártok) között sem sikerült közös nevezőt találni. Nehéz úgy költségvetést készíteni, hogy az alapvető irányszámok sem tisztázottak. A közép-európai országok közül Szlovákiában a legmagasabbak az adókulcsok: például a jogi személyek jövedelemadója 40 százalék, ami tarthatatlan, hiszen megfojtja a vállalkozókat, lehetetlenné tesz bármiféle fejlesztést. A múlt héten ismertették azt a szinte hihetetlennek tűnő adatot, amely szerint a szlovák vállalatoknak csupán az 5 százaléka fizet jövedelemadót, 95 százalék tartósan veszteséget vagy nullához közeli nyereséget mutat ki. Szakértők szerint éppen a rendkívül magas adó miatt kényszerülnek a cégek ilyen pénzügyi zsonglőrködésre. A szlovák vállalkozók szövetsége itt hivatkozik a magyar gyakorlatra, amely szerint a ’95-ös reform eredményeként 36-ról 18 százalékra csökkentették a jövedelemadót, az állam adóbevételei mégis nőttek. A baloldali pénzügyminiszter asszony nevével fémjelzett elképzelés szerint a jövő évtől 40-ről 35 százalékra csökkentenék az adókulcsot, a kormány jobboldali pártjai a 29 százalék, a vállalkozók pedig – Budapestre hivatkozva – a 18 százalék mellett kardoskodnak. A szlovák gazdaság eredményeiről pillanatnyilag minden elmondható, csak az nem, hogy jó alapokat teremtenek a jövő évi büdzséhez. A kabinet egyik látványos célját, az államapparátusban dolgozók számának tízszázalékos csökkentését csak alig öt százalékra sikerült teljesíteni, a közvélemény jogosan háborog emiatt. De ennél súlyosabb gondok is vannak, pénteken a pénzügyminisztérium államtitkára bejelentette, hogy „drámai a helyzet”, az idei költségvetési hiány már elérte a 15 milliárd koronát, vagyis az egész évre tervezett összeget. A pénzügy a 2000. évi költségvetés számára több olyan irányszámot fogalmazott meg, amellyel a jobboldali szakértők nem értenek egyet. A meciari „rablógazdálkodás” örökségére való tekintettel túl optimistának tartják a 2,5 százalékos gazdasági növekedést, a 10 százalékos inflációt és a 16 százalékos munkanélküliséget. Idén augusztusban ugyanis 14,4 százalékos volt az infláció, az év végére a statisztikai hivatal 15 százalékot jósol, a munkanélküliség jelenleg meghaladja a 18 százalékot és az év végére elérheti a húszat. A tárca 930 milliárd koronás GDP mellett – tekintettel arra a követelményre, hogy a költségvetés hiánya nem haladhatja meg a GDP 2 százalékát – 18 milliárd koronás költségvetési hiányt tervez, és ezt semmi esetre sem akarja túllépni. Csakhogy amikor ágazati minisztérium ismertette igényeit, kiderült: ha ezeket kielégítenék, a hiány megközelítené a 60 milliárd koronát. Megkezdődött hát a számháború, amely hétről hétre hevesebb lesz, s igazából azért veszélyes, azért válhat a koalíció szakítópróbájává, mert szakmai érvelés helyett mindenki politikai ügyet, presztízskérdést csinál belőle. Az egyéves születésnapját ünneplő kormány által irányított Szlovákia jelenlegi jellemzői: bizonytalanság a politikában, emelkedő árak, folyamatosan csökkenő életszínvonal az emberek mindennapi életében.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.