Téli élet az állatkertben

Leesett az első hó. A vadon élő állatok ilyenkor kevésbé aktív életmódra állnak át, sokan már téli álomra hajtották fejüket. Az állatkertek lakói rosszabul tűrik a hideget, mint vadon élő társaik. Egyesek ki se teszik a lábukat a meleg, padlófűtéses ketrecből, de vannak kivételek, akik ebben az évszakban is jól érzik magukat, s hógolyóval dobálják a gondozókat.Az óriásteknősök csak gondos előkészületek után hajthatják fejüket téli álomra, hogy majd csak 2000-ben ébredjenek fel. Jó meleg fürdőt vesznek, persze nem csapvízből, hanem termálból – egyenesen a Széchenyi fürdőből importálva –, majd bevonulnak a padlófűtéses ketrecbe. A mérsékelt övi teknősnek és a sünnek nem jut ilyen kényelem, ők a földbe, illetve az avarba ássák magukat. Egyes országokban, ahol a tél zordabb, mint nálunk, az orrszarvúk szarvát, fülét és farkát vazelinnel kenegetik, nehogy lefagyjon. A fővárosi állatkertben ilyen kezelésre nincs szükség a nagytestűek ékességeinek megóvása érdekében. Ugyan a bőrberepedezés ellen egész évben kenik a bőrüket, de nem vazelinnel, hanem egyszerű étolajjal. A téli időszak kedvez az orrszarvúknak, ekkor ugyanis valamivel gyakrabban jön a gondozó a nagy pemzlivel, hogy a bőrápolással egyúttal megmasszírozza az állatot. Azt hinnénk, a trópusi állatok nehezen bírják a hideget, pedig többségüknek – főként a nagytestűeknek – nem okoz gondot a tél. A vastag zsírréteg megvédi őket, így a leghidegebb napokon is órákat tölthetnek a szabadban. Az elefántok télen úgy viselkednek, mint a gyerekek: szívesen fújják a látogatókra a havat, és örömmel hócsatáznak. Az ormány finom műszer a hógolyógyúráshoz, amivel aztán a gondozót is telibe lehet találni. Tavaly a moszkvai állatkert pert indított több újságíró ellen, mert azt írták: a mínusz harmincfokos hidegben az állatkertben lélekmelegítő vodkát adtak az elefántoknak, mert nem volt elég fűtött ketrec. Természetesen nem sokat – szóltak az újságcikkek –, hiszen a nagy mennyiségű alkohol csak fokozná a fagyás veszélyét. Az állatkert illetékesei megorroltak, mondván: az ormányosok kapnak ugyan itókát, de nem vodkát, hanem gin-tonikot, és nem a hideg, hanem a stressz ellen. A főváros állatkertjében sem a hideg ellen adnak alkoholt az állatoknak. A főemlősök teájába a vérképzés serkentésére kevernek vörösbort. A tevék különösen jól bírják és élvezik is a telet, még éjszakára se húzódnak be az istállóba. A belső-ázsiai szavannán, ahonnan jöttek, rendszeresek az éjszakai mínusz 40 fokos fagyok, úgyhogy a magyarországi telet ők legfeljebb hűvösnek neveznék, ha beszélni tudnának. Ezért nincs értelme és nem is lehet a teljes téli időszakra bezárni az állatokat, mert tavaszra teljesen legyengülne az immunrendszerük, s már az első napokban megfáznának. Néhány antilopborjú most látott először havat. Kezdetben nem is mertek rálépni, az istálló kapujában toporogtak, egyik lábukkal kiléptek, majd vissza, majd megint ki és vissza, vizsgálták, lehet-e rajta járni. Aztán persze megbarátkoztak az addig ismeretlen anyaggal, s megkezdődött a tombolás, a fetrengés. Élnek olyan állatok is itt, amelyeket úgymond telelteni kell, ők a hidegebb hónapokra zárt helyre kerülnek. A flamingók például az elefántház üres bikaistállójában kaptak helyet. Néhány cserepes pálmával, padlófűtéssel és több tucat lámpával próbálnak télen is trópusi klímát imitálni számukra a gondozók. A hüllők többsége csak áprilisban mehet ki a szabadba, s a kajmánok is a pálmaházban vészelik át a telet. A varánusz és a gyík azonnal elpusztulna, ha a hidegre kerülne. Az emberszabású majmokat már plusz 10-12 fokban sem engedik ki a szabadba, ők ugyanis nem érzékelik időben, ha lecsökken a testhőmérsékletük. A kisebb majmok fűtött szobájából csapóajtó vezet a kifutóra, bármikor kimehetnek. A vízilovak sem töltik a teljes telet a belső medencében, gyakran visszaengedik őket a külső úsztatóba, amelyet a Széchenyi fürdőből érkező 28-30 fokos termálvízzel töltenek fel. Mulatságos látni, hogy nem csak az ember esik hasra a csúszós talajon. A pingvinek az elmúlt néhány napban a csőrüket se nagyon dugták ki a fűtött helyiségből. Nem szeretik a havat, mert nem látják tőle a köveket, és rendszeresen csőrre esnek. Persze a nagy hideget sem kedvelik. Igaz, mifelénk ez ritkán fordul elő. Nem úgy, mint az amszterdami állatkertben, ahol tavaly annyira fáztak a pingvinek, hogy gondozóik a hűtőkamrába dugták őket. Ott ugyanis jobb idő volt, mint a szabadban. A kamra egyébként arra szolgál, hogy a nyári hőségben ott hűsöljenek az állatok. Tudni kell, hogy a fázós pingvinek nem a Déli-sarkról, hanem Dél-Afrika partjairól érkeztek. Hazájukban plusz 20 és mínusz 5 fok közti hőmérséklet a jellemző, ennél hidegebb időben könnyen lefagy a lábuk. Az állatkerti tavon élő madarak vizébe termálvizet engednek, így az sose fagy be. Télen a városligeti tó környékéről is ide költöznek a récék, mert az ottani befagyott vízben nem találnak élelmet. Szemlátomást egész kellemesen érzik itt magukat, de örömük azért nem olyan egyértelmű, mint a jegesmedvéé. Az viharos boldogsággal fetreng a hóban, s hason csúszva játszik a jégen. A fóka és a prérikutya is élvezi a telet. Az állatkerti medvék viszont nem alszanak téli álmot. Miután egész évben megfelelő mennyiségű táplálékhoz jutnak, nincs szükségük nyugalomba vonulni. A jó ég tudja, miért éppen tőlük kérdezzük minden február 2-án, felébredtek-e, s érdemes-e kikászálódniuk a barlangjukból.