Torma Zsófia emlékezete

Ludwig Emil
1999. 11. 18. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A minap emlékeztek meg Torma Zsófia (1840–1899) halálának századik évfordulójáról. Nálunk kerek évfordulók kellenek kiemelkedő személyiségek, életművek emlékének ébrentartásához – ezúttal a magyar régészet- és őstörténet-tudomány tudósának, nem mellékesen tudománytörténetünk talán legnagyszerűbb nőalakjának megidézéséhez –, de ez még mindig jobb a felejtésnél. Amúgy: akik egy-egy nagy tudóst, alapvető munkásságát elfeledik, maguk látják kárát, tehát akik most emlékeztek rá, és egy emlékkönyv kiadásával is megtisztelték az évfordulót, önmagukat is megjutalmazták.Torma Zsófia Szolnok-Doboka vármegyében született, életét Erdélyben élte le, úttörő tevékenységének színtere is a Királyhágón túli országrész volt. A szép, fiatal úrilányt talán a szülőfalujával határos római kori telep titokzatossága, talán korának ébredő tudományos szelleme ragadta meg, mindenesetre az ő nevéhez fűződik a magyar ősrégészet kezdete és máig meg nem haladott jelentőségű feltárása. 1875-ben, a budapesti ősrégészeti kongreszszus előtti évben kereste meg a régészkisasszonyt a Hunyad megyei Szászvárosban egy közeli község tanítója, tarisznyájában öreg cserépdarabaokkal, s a hírrel, hogy bőven van még belőlük ott, ahonnan azokat hozta. A Maros menti Tordos határában rövid idő alatt egész épületet megtöltő leletet gyűjtött Torma Zsófia, kongresszusi beszámolója pedig egyszeriben ismertté tette a nevét. Pedig akkor még a magyarok előtti trák–dák népesség emlékének minősítette a feltárult kultúrát, s csak később, a páratlanul gazdag jel- és motívumkincs összehasonlításával döbbent rá a jó három évezreddel korábbi, és mezopotámiai (sumer–asszír) azonosságra. Alapítója volt az Erdélyi Múzeum Egyletnek, tagja egy sor tudományos társaságnak, nemzetközi színvonalú pályát futott be, a kor legnagyobb régészei, tudósai – Schliemann, Virchow, Ranke – tisztelték partnerükként. Ám idehaza, amint az lenni szokott, kicsinyesség, féltékenység, gáncsoskodás kísérte. Amikor betegen, halála előtt pár hónappal a kolozsvári egyetem díszdoktorává jelölte, válaszlevélben „holt lóra patkó”-nak nevezte a megtiszteltetést. Ezt az idézetet választotta címéül a mostani évfordulóra megjelent emlékkönyv. Tulok Magdolna teszi közzé benne a régésznő életrajzát, Anders Alexandra a tordosi ásatások történetét és jelentőségét vázolja, a kötetet szerkesztő és az előszót író Makkay János professzor pedig Torma Zsófia tudományos munkásságának rangját, valamint felfedezésének utóéletét értékeli – aligha a mának szóló tanulságok nélkül. (Holt lóra patkó – Tanulmányok Torma Zsófia emlékezetére, pp. 156 old; a szerzők kiadása.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.