A duma jövőjéről alkudoznak

Az oroszországi dumaválasztásokat óhatatlanul követő elemzésdömpingben a „miért történt?” kérdést fokozatosan háttérbe szorítják a „hogyan tovább” felvetések. S ez érthető is, hiszen a jól kivehető súlyponteltolódás – vagy ha úgy tetszik, kiegyenlítődés – ténye feletti Kreml-öröm sem feledtetheti: megkezdődött az osztozkodás, a hatalmi alkudozások időszaka, amelynek eredménye megadja az alaphangot az Oroszország jövőjét valóban meghatározó, júniusra tervezett elnökválasztásokhoz.Noha látszólag a múltat érinti, mégis nagymértékben a jövőre vonatkozik a megfigyelők talán leggyakrabban emlegetett kérdése, miszerint: honnan, kiktől kapta a hatalmi pártként összetoborzott és az orosz politika színpadára üstökösként berobbanó Egység (vagy más néven Medve) régióközi tömörülés a listákra leadott szavazatok csaknem egynegyedét. Bizonyára van igazság abban, hogy a Sojguékra – s így közvetve Putyin elnökjelöltre – szavazók közül sokan éppen azt a vidéki átlag választópolgárt testesítik meg, akiket a nagypolitika eleddig nem igazán szólított meg. S ezt erősítik meg közvetve azok az elemzések, amelyek szerint az Egység bázisának tekintélyes hányadát azok a „vándorszavazók” adták, akik 1993-ban Zsirinovszkijra, 1995-ben a Csernomirgyin-féle, mostanra teljesen súlytalanná vált mozgalomra, illetve azon erőkre szavaztak, amelyek végül is nem képviseltethették magukat a dumában. (1995-ben az összes szavazat 50 százaléka jutott a négy legnagyobb parlamenti erőre, ezúttal az ötszázalékos küszöböt elért pártok a szavazatok 82 százalékát szerezték meg.)Ez utóbbi körülmény figyelmeztető is lehet az Egység és a mögötte álló, máris az elnökválasztásokra tekintő központi hatalom számára, hiszen amilyen gyorsan felduzzadt a támogatói tábor, olyan gyorsan ki is pukkanhat ez a virtuális politikai léggömb. Az ezt előidéző tüske lehet, hogy talán mégsem a terveknek megfelelően alakulna a mostani siker egyik mozgatórugójának számító csecsenföldi hadjárat, illetve ha már az elkövetkező időszakban kiderülne, hogy a Putyin-kormányzat nem tudja kellőképpen kezelni a háttérben lassan ismét előtüremkedő gazdasági-szociális gondokat-bajokat. A kabinet egyelőre lépéselőnyben van: a magas olajárakból nem csupán a háborút finanszírozza, de törlesztette egy sor adósságát a nyugdíjak és állami alkalmazottak bérkifizetése ügyében. És a legutóbbi időkig az ipari termelés is nagy tempóban igyekezett pótolni a tavaly augusztusi krach okozta kiesést. A hírek ugyanakkor manapság arról szólnak, hogy lassult a növekedési ütem, és alkalomadtán komoly fejfájást okozhat még a Moszkvának nyújtott nemzetközi pénzügyi támogatás befagyasztása is.Ez azonban még a jövő, a jelen problémája az, miként alakulhat ki egy működőképes duma, milyen állandó avagy alkalmi szövetségek határozzák majd meg a törvényhozás működését. Noha az úgynevezett függetlenek nagyszámú serege még sötét lónak tekinthető – azaz igazából csak januárban derül majd ki, hogy melyik oldalon keresnek szövetségest -, az már csaknem bizonyossággal állítható, hogy nem lesz baloldali túlsúly. A kommunisták még abban az esetben sem kerülhetnek a korábbi pozícióba, ha esetleg létrejönne szövetségük a választások nagy vesztesének tekinthető Haza – Egész Oroszország (OVR) blokkal, amelynek vezetői (az újbóli moszkvai polgármesterséggel vigasztalódó Luzskov és az elnökjelöltségét minap bejelentő Primakov exkormányfő) korábban eléggé egyértelműen céloztak erre. Miután azonban e szövetség gyakorlatilag okafogyottá vált, az OVR-nek komoly gondjai is támadhatnak, amennyiben az Egész Oroszországot képviselő mozgalom meghatározó regionális szereplői – nem utolsósorban a kommunistákkal történt kokettálás láttán – hátat fordíthatnak Luzskov Haza mozgalmának. Erre utalt egyebek mellett Mintimer Sajmijev, Tatárföld befolyásos elnöke.A Kreml számára legkedvezőbb esetben elképzelhető ugyanakkor egy ütőképes, többségi jobboldali vagy legalábbis jobbközép parlamenti centrum kikovácsolása, ami biztosíthatná a kormányzati és elnöki céloknak az eddiginél zökkenőmentesebb megvalósítását, legyen szó gazdaságról avagy elnöki ambíciókról. E blokk tagjai lennének az Egység, a Jobboldali Erők Szövetsége, a szintén csalódott s az örök ellenzékiségből előbb-utóbb kilépni kényszerülő, Javlinszkij-féle Jabloko és Zsirinovszkij megcsappant liberális demokratái. Nem lenne meglepő, ha az OVR esetleges bomlása szintén a jobbközépet erősítené, és a hatalomközeliség mágneseffektusa is számos független honatyát e központhoz vonzhat.A jövőbeni erőviszonyok értékeléséhez az első kapaszkodót a duma elnökének megválasztása adhatja majd – sokan Sztyepasin volt kormányfőt látnák szívesen e poszton.