A forradalom magyar vesztesei

Tíz évvel a forradalom után a MAG annak járt utána, mi történt azokkal az emberekkel, akiket a nemzetközi összefogás ellenére súlyos börtönévekre ítélt a román igazságszolgáltatás, mert bizonyítottnak látták, hogy december huszonkettedikén részt vettek a diktatúra képviselői ellen végrehajtott lincselésekben. Szomorú a leltár: az elítéltekből többen öngyilkosok lettek, mások a börtönben töltött évek hatására rokkantak meg lelkiekben-anyagiakban. Ötüknek pedig csak ezután kezdődnek a börtönévek – pár napja ítélték el őket az úgynevezett Agache-ügy miatt.Az elnyomók ellen fellépők közül csak magyarokat ítéltek el Romániában annak ellenére, hogy Ion Iliescu aláírásával a Nemzeti Megmentési Front január negyediki törvényerejű rendelete kegyelemben részesítette a diktatúraellenes cselekményekben 1989. december 22-én éjfélig részt vett személyeket. A rendelet 19 romániai magyarra nem vonatkozik – nem úgy például a kudzsiri események résztvevőire, ahol azon a bizonyos napon a forradalmárok tucatnyi rendőrt és szekust lincseltek meg, bestiálisan csonkolva a holttesteket. Ez az ügy elakadt az ügyészségi kivizsgáláskor, vádemelés nem történt. Romániában négy ügyben hirdettek ítéletet a forradalom alatti lincselések miatt: székelykeresztúri, zetelaki, oroszhegyi és kézdivásárhelyi magyarok kaptak szokatlanul szigorú büntetést.Bármennyire is próbálják úgy beállítani, a négy eset nem román-, hanem diktatúraellenes volt – mondja Katona Ádám, aki az RMDSZ Erdélyi Magyar Kezdeményezés platformjának vezetőjeként összefogta az ártatlanul elítéltek kiszabadításáért folytatott akciókat. A dossziékat lapozgatva újra rádöbbenünk, milyen gyenge lábakon álló vádak alapján küldték börtönbe a szerencsétlen magyarokat, miközben az elnyomó milicistákból nemzeti hősöket, forradalmi kitüntetetteket csinált a változások után hatalomra került román kormány.Oroszhegyen például egy Cheuchisan nevű rendőr lett a népharag áldozata. A milicista a helyi rendőrörs parancsnokaként (a felesége pedig a vendéglőt vezette) kiskirályként uralkodott a falun. A Székelyudvarhelyen dolgozó oroszhegyi munkások már részt vettek a városbeli forradalmi eseményekben, ahol egy rendőrségi – magyar nemzetiségű – verőembert és a Coman nevezetű szekustisztet ütötték agyon, néhányat pedig megpofoztak-megrugdostak, érdemeik szerint. Az ingázók hazatértük után úgy gondolták, otthon is felelősségre kell vonni a gyűlölt rendszer képviselőit, ezért jól megverték a parancsnokot. A verés után az áldozat hazament, estefele orvost hívott – a körzeti orvos később a bíróság előtt is bizonyította, hogy nem voltak súlyosak a sérülései -, amikor újra gyülekezni kezdtek a háza előtt a falubeliek. A rendőr kinézett az ablakon, pánikba esett, és a hátsó kijáraton elmenekült; a felbőszült tömeg utolérte és meglincselte. A családját nem bántották.Ambrus Pálról később azt tudták bizonyítani, hogy a délután folyamán gumicsizmás lábával belerúgott a rendőrbe (megjegyezzük: még az orvosi vizsgálat előtt), Nagy Istvánról pedig azt vallotta valaki, hogy – szintén délután – meglökte az áldozatot. Mindketten tizennyolc évet kaptak. Vass Kiss Előd és Nagy Imre az esti üldözésben vett részt – rájuk húsz-húsz évet szabott ki a bíróság.Zetelakán az a rendőr, akinek lett volna félnivalója, időben elmenekült. Fiatalabb és a nép szemében kevésbé bűnös társa maradt – iszonyatosan megrémülve bezárkózott főnöke hátrahagyott lakásába. Amikor a tömeg közeledett, az emberek két lövést hallottak. A nyomok egyértelműen öngyilkosságra utalnak (arról nem is beszélve, hogy a diktatúrában senkinek sem lehetett lőfegyvere). Ami elítélendő: a tetemet lehurcolták a lépcsőn, és közszemlére tették a faluban. Az események miatt két per zajlott: mivel a tömegben voltak, Illyés István, Karsai László és Boldizsár Ferenc húsz-húsz évet kapott, és börtönbe került, egy másik ítélet során pedig a közvagyon rongálásáért öt évre ítéltek el hat személyt – ők Magyarországra menekültek az ítélet végrehajtása elől.Székelykeresztúron egyszerű bosszú történt, de az amnesztiarendelet erre is vonatkozik: Bálint Mihály elvágta a torkát annak a rendőrnek, aki korábban rendszeresen, bestiális módon verte, mert tiltott határátlépést kísérelt meg. Csak megpofozni akarta, de a magyar nemzetiségű rendőr egy bottal rácsapott a kezére – ekkor került elő a bicska.A decemberi forradalom egyetlen háromszéki áldozata Aurel Agache őrnagy volt, akit a tömeg meglincselt. Nem alaptalanul: ártatlan emberek estek áldozatául, családokat tett tönkre, az arany ékszerek iránti ellenállhatatlan vonzalma többször tragédiával végződött. Mindkét szolgálati helyén, Baróton és Kézdivásárhelyen is rettegett a lakosság a házkutatásaitól, amelyek során mindig talált elkoboznivaló aranyat vagy olyasmit, amivel fenyegetni, zsarolni tudta a tehetetlen áldozatokat. A baróti Bedő Bélát öngyilkosságba kergette sorozatos veréseivel, Simon József évekig járta a törvényszéket igazát keresve. Simon Irént az erdőben kínoztatta meg „egy veder arany” után tudakozódva, a kézdivásárhelyi Barabás Rozáliának a családi ékszereire tette rá a kezét, Boldizsár Bélát többször is félholtra verte, László Ödönnek az ujjáról húzta le a karikagyűrűt, Marti Klárát meg akarta erőszakolni, végül elűzte a munkahelyéről... A Bákó megyei születésű tiszt rabolt, zsarolt, ütlegelt, meghurcolt és nőket erőszakolt meg, nemegyszer férjük tudtával. A városban a forradalomkor szolgálatot teljesítő huszonöt milicista közül egyedül a 43 éves Agache esett a népharag áldozatául. A sepsiszentgyörgyi bíróságon halált okozó testi sértés vádjával indítottak eljárást az 1991 végén letartóztatott Filip-Orbán Daniella Kamilla francia-angol szakos tanárnő, Pajzs Ottó fodrász, Héjja Dezső Gyula laboratóriumvezető, Reiner Antal és ifj. Konrád János ellen, az elhunyt rendőr hozzátartozói pedig egymilliárd lej kártérítést is követeltek. A vádlottakat később szabadon engedték, de öt év elteltével újra kezdődtek a kihallgatások. A tárgyalás januárban Sepsiszentgyörgyön indult, de a szélsőséges pártok nyomására Bukarestbe helyezték a pert. A videofelvételekre és kétes tanúkra alapozott ítéletben az elsőfokú bíróság négy-négy évi börtönbüntetést szabott ki az első három vádlottra, Reinert három évi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, Konrád Jánost pedig felmentették. A négy elítéltnek összesen 260 millió lej (négymillió forint) kártérítést kell kifizetnie az áldozat családjának, és állniuk kell a hatmillió lej perköltséget is. Időközben Ion Iliescu „mártírhőssé” és post mortem ezredessé nyilvánította a rendőrt.November 18-án másodfokon is ítéletet hirdettek (ezúttal a bukaresti Táblabíróságon), jóváhagyva az ügyészség fellebbezését. Eszerint a Magyarországon élő Konrád Jánost is elítélték három évre, a többiekre vonatkozó ítéletet pedig megerősítették. Most a vádlottak a Legfelsőbb Bírósághoz fordulnak, és ha ott sem érnek el számukra kedvező eredményt, akkor ügyükkel a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróságot keresik meg – nyilatkozta Frunda György RMDSZ-szenátor, a vádlottak védőügyvéde.Mi történt azóta ezekkel az emberekkel? A zetelaki és oroszhegyi elítélteknek – a történelmi egyházak, az érintett falvak lakossága, az RMDSZ és komoly nemzetközi összefogás hatására, amely során a magyar külügyön kívül többek között a New York-i székhelyű Magyar Emberjogi Alapítvány és a Magyarok Világszövetsége is hallatta szavát – Ion Iliescu 1994 márciusában megkegyelmezett. Katona Ádám negyvenkét napot éhségsztrájkolt azért, hogy a zetelakiak második perében elítélt hat személynek is (akik az ítélet végrehajtása elől Magyarországra menekültek, és évekig nem jártak haza) megkegyelmezzenek. Jókora késéssel őket is kiengedték. Karsai László szabadulása napján (fotónk elkészülte után négy órával) öngyilkos lett, Vass Kiss Előd pár hónappal később Budapesten akasztotta fel magát. Ambrus Pál megnősült, gyereke született, Székelyudvarhelyen dolgozik. Nagy Istvánt betegnyugdíjazták, Nagy Imre élete nem sikerült, rendőrségi ügyei vannak. A zetelaki Illyés István családot alapított, gyerekei születtek, sofőrként dolgozik falujában. Boldizsár Ferenc (akinek letartóztatásakor ott kellett hagynia viselős feleségét, s időközben megszületett gyerekét csak akkor láthatta a szamosújvári börtönben, amikor a kisfiú már tudott beszélni) traktorvezetőként dolgozik, született még egy gyereke. Bálint Mihály megnősült, Magyarországra települt át. A kézdivásárhelyi vádlottak közül a tanárnő és ifj. Konrád János Magyarországon él, nem mernek hazamenni, Héjja Dezső súlyos műtéten esett át, a per alatt is kórházban tartózkodott. Reiner Antal háromezer forintnyi betegnyugdíjából utazgat Bukarestbe a bíróságra, Pajzs Ottó is hiába bizonyítja, hogy összetévesztik valakivel, mert ő nem is volt a forradalom idején a meglincselt zsarnok milicista tiszt közelében...