Bárkán úszva a jövő évezred felé

A főváros kulturális vezetése ismét foglalkozni kezdett teátrumainak 2001-ben esedékes strukturális átalakítási problémájával. Ebből az alkalomból vették fel a kapcsolatot Csányi Jánossal, a Bárka Színház igazgatójával. Budapest legújabb társulatának gazdasági és szervezeti felépítése példaértékű lehet az 1949 óta változatlan feltételekkel működő hazai színi élet korszerűsítési kérdésében.Idén ősszel, kétévnyi várakozást követően adták át a Bárka átépített, impozáns épületét, s így minden akadály elhárult a neves sztárokból és ifjú tehetségekből verbuválódott együttes megmutatkozásának útjából. „Működésünk majd minden területe elmozdulást jelent a jelenlegi színházi struktúrához képest” – állítja a direktor.Tizenkét fős, úgynevezett művészeti műhely tömöríti a zeneszerzőket, rendezőket, tervezőket, dramaturgokat, s egyedülálló módon az írókat. „A szerzők ugyanúgy tagjai a társulatnak, mint bárki más – világosít fel Csányi. – Ennek köszönhetően nem már régebben papírra vetett műveket újraértelmező előadásokat állítunk színre, hanem egy alkotói munkaközösség próbál közvetlen módon reagálni a jelenre.” A direktor bízik abban, hogy a térségünkben zajló teljes körű, drámai átalakulások a következő évtizedekben kiemelkedő kulturális eredményeket szülnek. „Ma még a művészetek – mint mondja – képtelenek megfelelő módon reagálni a helyzetre, mivel nem állnak a figyelem középpontjában. Most kell azonban olyan helyeket létrehozni, ahol a jövő művei megmutatkozhatnak.”Stúdió játszóhelyük és a szabadtéri amfiteátrum mellett működő tágas térben egymáshoz képest szabadon változtatható a nézőtér és a színpad. „Ennek köszönhetően újragondolható a közönség, valamint az előadás viszonya” – véli a társulat vezetője. Szintén a különlegességek között említi, hogy újságot jelentetnek meg Hajónapló címmel, amelyet a színházban terjesztenek. E lap a saját produkcióikról szóló háttéranyagok mellett olvasói elé tárja a drámaírói műhely munkáit, illetve a szakmát érintő problémákkal kapcsolatos gondolatoknak ad helyet. „Kávézónk – folytatja – úgy működik, akár egy piciny művelődési ház, ahol kiállítások, beszélgetések és egyéb programok zajlanak. Mindezt összevetve, lehetőségünk nyílik széles körben gondolkodni a kultúra ezredfordulón betöltött helyéről és szerepéről.” COMET nevet viselő projektjükön keresztül – amely egy tucat színházat köt össze – kapcsolatot létesíthetnek egymással a térség fiatal, hivatásos társulatai. „Kis ország vagyunk, azonban nem elég kicsik ahhoz, hogy az egyes szakmák igazán belterjesek legyenek – állítja az igazgató. – Nem vagyunk azonban akkorák sem, hogy valódi versenyhelyzet alakulhasson ki. Éppen ezért a minőségi munkához elengedhetetlen ösztönzést a határon túlról lehet kapni.”Egyedülálló módon színházi-szakújságíró-képzést nyújtanak érdeklődő fiatalok számára. Nem elhanyagolandó az sem, hogy az együttes saját előadásain kívül megannyi befogadott produkcióval színesíti műsortervét. Hét végi gyermekműsorok mellett délutánba nyúló foglalkozásokkal várják a legkisebbeket.„A Bárka finanszírozási szempontból nem tartozik a fővárosi színházak körébe – tér át gazdasági modelljük ismertetésére a színi direktor. – Közhasznú társaságként működünk, s így közvetlen állami támogatásban részesülhetünk.” E fő mecénás mellett a kht. tulajdonosi köre – többségi tulajdonos a józsefvárosi önkor-mányzat, kisebb részben a Magyar Fejlesztési Bank, továbbá a Bárka Alapítvány – biztosítja a működéshez szükséges pénzt. Harmadik pillérként Csányi a saját bevételüket említi. Végül nem szabad megfeledkezni a szponzori támogatásokról sem. E négy lábon álló gazdasági rendszer mellett az új épület átadása óta remény nyílt arra, hogy a fővárosi önkormányzat is segítse a Bárka társulatát.Szervezeti felépítésében az együttes szintén eltér az általában megszokott kőszínházi monstrumtól. Mindössze 86 fő biztosítja a teátrum zökkenőmentes működését. „Ehhez újra kellett gondolni munkaköröket – mondja Csányi. – A cégként való működés rákényszerített a racionalizálásra a minél hatékonyabb teljesítmény érdekében. Ugyanakkor a tulajdonosok kizárólag formális módon határozzák meg a színház működését, nem közvetlen úton, amelyet a közszolgáltatási szerződés biztosít számunkra. Nekünk is ezt kell betartanunk, cserébe a legnagyobb művészi szabadságot élvezzük az állandó társulattal rendelkező kőszínházak között.”