Groznij

Orosz hírügynökségi jelentésekből tudni, hogy a Csecsenföldet támadó belügyi alakulatokat „oroszbarát csecsenek” is támogatják. Ez szinte minden egyes ITAR-TASZSZ jelentésben szerepel: „Az orosz erők mellett ott harcolnak a Moszkvához hű csecsen erők is.”A hírügynökség szerint kétféle csecsen létezik: oroszbarát csecsen és csecsenbarát csecsen. Az egyik azt lövi, a másik meg ezt.Bonyolult dolog a háború.Valami hat-nyolcszáz moszkovita csecsenről szól a hír, ők fognak majd százezer orosz katona segítségével rendet teremteni a „terrorista, bandita” Csecsenföldön. A hazájukban.Csecsen lő csecsenre.Az alaphelyzet nem új. Ötvenhatban idehaza is lőtt magyar a magyarra. Ide is bepáncélautózott a Moszkvához hű Kádár (Kacsingatós) János kétszázezer Szerjózsával a háta mögött, és ettől kezdve már vidáman kattoghatta a TASZSZ-telex: magyar a magyarra lő, polgárháború van Magyarországon, ellenforradalom... Hívjon, jövünk, segítünk! Címünk a régi.És jöttek.„Segítettek.”Címük is a régi maradt.De régi trükk, Istenem! Végy egy gerinctelen embert, suhintsd meg a hatalom szelével, adj neki címet, rangot, már indulhatnak is a lánctalpak, mostantól humanitárius okokból bombázunk, lövünk. Utánam, továrisosi!Megnézném én azokat az „oroszbarát csecseneket”, mennyire csecsenek, és kiknek a barátai. Mi is kaptunk már oroszbarát „magyarokat” Moszkvából negyvenöt-negyvenhatban. Meg ötvenhatban.Az eredmény ismert.Amúgy Csecsenföldön is megjött a tél, a támadók pufajkát öltöttek, ez régi, bevált viselet, internacionalista gyökerei vannak. Aki felveszi, már fütyüli is a patinás dalt: „A győzelem napjai jönnek...!” Előbb vagy utóbb.Addig is, míg megjönnek, lánctalp csattog Csecsenföldön, forró olajbűzt érezni meg a temetetlen halottak szagát. Ami még maradt Groznijból, ég.