Mi kezdődik 2000-ben?

Az utóbbi évek újra meg újra visszatérő vitatémája a harmadik évezred kezdetének időpontja. Újságokban, folyóiratokban, elektronikus levelezőlistákon és élőszóban feszültek egymásnak az érvek. Az egyik tábor szerint 2000. január 1., a másik szerint 2001. január 1. a harmadik évezred első napja. Néhányan kompromisszumos megoldással próbálkoztak: eszerint a kérdés nem eldönthető, vagy mindkét változat elfogadható. Nézzük meg, mit mond a tudomány és a logika erről a csillagászat és a történelem határterületére tartozó kérdésről!Időszámításunk mai módja nincs kétezer éves, hiszen az V. században Európában még Diocletianus császár trónra lépésétől (284) számolták az éveket. A ma általunk is használt időszámítást Dionysius Exi-guus római apát javasolta 532-ben. Az volt a szándéka, hogy az évek számlálásának kezdetét ne egy zsarnok hatalomra jutásához, hanem Krisztus születésének (pontosabban megtestesülésének) évéhez kösse. A kezdőévet történelmi és teológiai megfontolások alapján jelölte ki. Rendszere kedvező fogadtatásra talált, egyre jobban elterjedt, és a XI. századra általánossá vált Európában. Az időszámítás kezdete előtti éveket viszont csak a XVII. századtól számlálták „Krisztus születése előtt” megjelöléssel.Hogyan számoljuk az esztendőket?Időszámításunk első éve Dionysius rendszerében az 1. sorszámot kapta, tehát történeti időszámításunknak nincs nulladik éve. Ez a lehetőség fel sem merülhetett, mert az arab számírás Európában csak a X. század körül jelent meg, Dionysius korában pedig a számoláshoz római számjegyírást használtak, amelyből hiányzott a nulla. Az évek számolását sem kezdhették másként, mint egyessel. Az évek számlálásának módszere egyébként teljesen egybevág mai, hétköznapi logikánkkal, hiszen ha embereket, tárgyakat kell megszámolnunk, sorrendbe állítanunk, akkor is így kezdjük: egy, kettő vagy első, második. Soha, semmiféle gyakorlati számlálást, sorszámozást nem kezdünk nullával.Az időszámítás éveinek számlálásához hasonlóan egytől kezdve sorszámozzuk az éveken belül a hónapokat és a hónapokon belül a napokat. Január az év első hónapja, újév pedig január első napja, nem a nulladik. Az időszámítás kezdete előtti évek számlálásának bevezetésekor szintén kihagyták a nullát, eszerint a Kr. u. 1. évet a Kr. e. 1. év előzi meg. Időszámításunk első esztendeje tehát 1. január elsején nulla órakor kezdődött, és 1. december 31-én 24 órakor ért véget. Ebből következik, hogy az első évtized 10. december 31-én, az első évszázad 100. december 31-én éjfélkor fejeződött be. Vagyis a második évezred 2000. december 31-én zárul le, és 2001. újév hajnalán kezdődik a harmadik évezred.A leggyakoribbfélreértésekAz 1999-es évezredzárás mellett érvelőknél a leggyakrabban olyan bizonyítási eljárásokkal találkozunk, amelyek a gombhoz akarják igazítani a kabátot, vagyis időszámításunk kezdőpontját akarják visszatolni az időben, hogy 1999. december 31-ig meglegyen a kétezer esztendő. Például úgy, hogy az éveket egy nulladik évtől kezdik számolni. Láttuk azonban, hogy a ma világszerte használatos időszámítás kezdőpontját Dionysius mintegy 1500 évvel ezelőtt egyértelműen kijelölte. Ezt a kezdőpontot senkinek semmilyen számbűvészkedés alapján nincs joga és módja megváltoztatni. Aki tehát mondjuk egy évvel ezen időpont előtt kezdi számlálni az első évezred éveit, az egyéni, másokkal nem „csereszabatos” időszámítást használ.Ha időszámításunk kezdőpontja az időtengelyen egyértelműen kijelölt pont, akkor az évezredvégvita szempontjából teljesen lényegtelen, hogy Dionysius ismerte-e a nulla számot vagy sem (mint tudjuk, nem ismerte). Az is közömbös, milyen „nevet”, megjelölést, azonosítót adott ennek az időszámításunk kezdetéül szolgáló esztendőnek. Jelölhette volna az esztendőket számok helyett az ábécé betűivel, vagy elnevezhette volna őket ciklikusan a tizenkét apostolról. Csak egyszerűsíti a dolgunkat, hogy Dionysius is úgy gondolta, az éveket számlálni kell, mint a kézen az ujjakat, a nyájban a juhokat, az utcában a házakat, és értelemszerűen az 1. sorszámot adta az új időszámítás kezdő évének. Utólag ugyan nem bizonyítható, de megkockáztatom, hogy ha ismerte volna a nulla számot, akkor sem dönt másképpen, hiszen ma is egyessel kezdünk minden gyakorlatban használt számlálást vagy sorszámozást.A nullával kezdett évszámlálás védelmezői azonban nem is következe-tesek. Ha ugyanis az időszámításunk kezdő esztendejének nem első, hanem nulladik lenne a sorszáma, akkor a vele kezdődő évtizednek, évszázadnak és évezrednek is a nulladiknak kellene lennie. Hiszen semmi sem indokolja, hogy a hosszabb időtartamokat másképpen sorszámozzuk, mint a rövidebbeket. E logika szerint a 0-tól a 999. évig tartó időszak a nulladik évezred lenne, és 2000-ben nem a harmadik, hanem csak a második évezred kezdődne.Évszám, időpont, időtartamAz évszám egy sorszám, amellyel az idő meghatározott hosszúságú (mint tudjuk, nem is pontosan egyforma időtartamú) szakaszait sorszámozzuk, megnevezzük, azonosítjuk. Az év egy időtartam, amiből a csillagászatban többfélét is használunk, közülük az évszámláláshoz a tropikus év kapcsolódik szorosabban. Az év nevű időtartamnak beszélhetünk a törtrészéről; egy évszámnak mint sorszámnak azonban értelmetlen a törtrészéről beszélni.Gyakori az a fajta tévedés is, hogy valaki az idő múlását jelképező számegyenesnek nem az egy esztendőt jelképező szakaszait, hanem a szakaszok közötti osztáspontokat (a szilveszter éjféleket) akarja az évszámmal megjelölni. Pedig elegendő az asztalunkon álló naptárra pillantani, amely azonnal mutatja, hogy például az 1999-es esztendőt január 1. 0 órától december 31. 24 óráig bármely pillanatban 1999-nek nevezzük.Annak idején világszerte 1899. szilveszterekor koccintottak az új évszázadra, nem egy évvel később – és mondhatunk, amit akarunk, pénzt és fantáziát nem kímélve szinte mindenki 1999. december 31-ét tekinti az évezredzáró ünnepnek. Majdnem olyan reménytelen és megvalósíthatatlan vállalkozás volna erről lebeszélni az emberiséget, mint a Föld forgását megállítani.Egy évszám érdekességét, egyediségét, különlegességét a közgondolkodásban nem az általa jelölt esztendő történeti, időszámítási vonatkozásai, de még csak nem is a számérték mélyebb matematikai sajátosságai határozzák meg, hanem szinte kizárólag az évszámot leíró, az adott évet jelképező szimbólum alakja. Márpedig 1999 szilveszter éjszakáján az évszám leírt alakjának mind a négy jegye megváltozik, még az első is, ami pedig csak ezerévenként szokott bekövetkezni! Ehhez képest valóban jelentéktelen ügy, hogy egy évvel később, 2000 végén az utolsó számjegy lép egyet, hiszen ezt a közönséges eseményt bármelyik szilveszter éjszakán átélhetjük. Valószínűleg mindannyiunk tudatának mélyebb zugaiban van több-kevesebb hajlam a számmisztikára, némi fogékonyság a szimbólumok varázserejébe vetett hit iránt. Talán ennek – valójában ártalmatlan – megnyilvánulása az ezredforduló időpontja körüli félreértés.Mit tegyen hát az, aki tudja, hogy a harmadik évezred az illetékes tudományok logikája szerint 2000. december 31-én éjfélkor köszönt ránk? Mit mondjon a csillagász, történész, újságíró, tanár vagy egyéb közszereplő, ha arra kényszerül, hogy mások előtt felelősséggel nevén nevezze a szóban forgó két eseményt? 1999 szilveszterén a földgolyót körülhömpölygő vigasságban bátran ünnepeljük az ezresváltást, a kétezres (vagy 2000-es) évek kezdetét; 2000 szilveszterén pedig – bizonyára jóval szerényebb külsőségek mellett – a harmadik évezred kezdetét!(A cikk a Meteor csillagászatiévkönyvben megjelent tanulmány szövegének felhasználásávalkészült. Az évkönyvet a Magyar Csillagászati Egyesület adta ki.)