Nemzetközi döntésekre vár a hazai építőipar

A volt Jugoszlávia utódállamaiban és a térséghez tartozó Romániában, Bulgáriában több lehetőség kínálkozik az építőipari vagy beszállító vállalatok számára. Hogy hazai vagy külföldi cégek tudják kihasználni ezeket a lehetőségeket, az sok mindenen múlik. A kormányzat már megtette a szükséges első lépéseket, de ezeknek még konkrét foganatja nincs, és előrejelzések szerint a nemzetközi döntések megszületésének és végrehajtásának lassúsága miatt körülbelül egy évig nem is nagyon lesz. Ezzel persze a vezetés tisztában van, ezért folyamatosan közöl információkat az érintettekkel. Ugyanakkor egy magánvállalat ügyvezetője másként látja a helyzetet, szerinte ezen a területen a piacszerzés érdekében másként, határozottabban kell fellépni.Az elmúlt tíz év délszláv háborúi ráébresztették a nemzetközi közösséget: a délkelet-európai országok gazdasági problémáit egyenként nehéz kezelni, ezért egy térségről kell beszélni. Ha ugyanis velük „szemben” és érdekükben nem egységes a nemzetközi fellépés, akkor a mára kialakult gazdasági nehézségeiket nagyon nehéz lesz orvosolni – mondta Závoczky Péter, a Gazdasági Minisztérium főosztályvezető-helyettese. Ezen helyzet rendezésében sikerült a releváns nagyhatalmaknak dűlőre jutniuk, és előbb külügyminiszteri szinten egyeztettek Kölnben július 10-én, majd jú- lius végén állam- és kormányfői szinten jóváhagyták Szarajevóban a délkelet-európai stabilitási egyezményt. Ennek fontos vonatkozása, hogy egy térségként kezeli az ide tartozó országokat, és közéjük sorol olyanokat is, amelyek területén ugyan nem folyt háború, de gazdasági helyzetük javításra szorul.A térség országai így a következők: Románia, Bulgária, Macedónia, Horvátország, Bosznia, Jugoszlávia és Albánia. A stabilitási egyezmény másik jelentős kitétele, hogy fejlettségi szintjük alapján differenciált megközelítést javasol az egyes országok vonatkozásában.A biztonság megteremtéseE területeken a külföldi tőke beáramoltatása és ezzel a piacgazdaság csak akkor valósítható meg, ha egyidejűleg három, egymástól elválaszthatatlan, kölcsönös függésben lévő területen is megindul a fejlődés. E három irány: a társadalom demokratizálása, a gazdaság növekedési pályára állítása, és a biztonság megteremtése, azaz az érintettek katonailag ne fenyegessék egymást, és szorítsák vissza a maffia részvételét. Ezekkel az elképzelésekkel nem volt és nincs semmi gond. A nehézségek megvalósításukkor kezdődtek, ugyanis a régióból egyetlen országot sem lehet kiszakítani, mert akkor a gazdaság erősödése sem valósítható meg. (Azaz, ha például Jugoszlávia gazdasága bizonytalan, akkor vele együtt az egész régió gazdasága is inog.)Ilyen előzmények és lehetőségek mellett a gazdasági szakemberek október elején találkoztak. Az első, Bariban összehívott gazdasági kerekasztal-nak több tanulsága is volt. A legfontosabb: ha a térségben létre akarják hozni a piacgazdaságot, ahhoz meg kell teremteni az ehhez szükséges jogszabályi és intézményi hátteret, a jogszabályok mellett a humánszférát is át kell formálni, hogy megteremtődjön a törvényeket végrehajtó állami apparátus, és a kereskedelmi bankok külföldi vezetői mellé is ki kell termelni a kereskedelmi, bankmenedzseri réteget. Ez a feladat országonként más és más, mert van, ahol már vannak jogszabályok, de nem biztos, hogy alkalmazzák azokat, van, ahol pedig semmilyen ide vonatkozó törvény nincs. (Különösen Jugoszláviára érvényes, hogy a középvezetők képzésében is nehézségek keletkezhetnek, mivel a fiatal értelmiség nagy része kivándorolt, és félő, hogy jelentős részük nem is fog viszszatérni.)A második fontos feladat kereskedelmi és vámkedvezmények nyújtása az EU, az USA és a határos országok részéről. Magyarországra például nulla- és háromszázalékos vámmal kerülnek be az ipari termékek az EU- és a CEFTA-országok-ból. Ugyanakkor Horvátország – amely talán a térség legerősebb gazdasággal bíró országa, de nem WTO-tag, és nem tagja semmilyen nemzetközi gazdasági szervezetnek – olyan rendelkezéseket vezetett be, amelyek a magyar mezőgazdasági exportot lehetetlenné teszik.Ez ellen jogilag nem tehetünk semmit, és nekünk ezért érdekünk – elemezte tovább a helyzetet Závoczky Péter -, hogy a térség államai közül legfontosabb kereskedelmi partnereinkkel szabadkereskedelmi megállapodást kössünk. Ezt azért kell minél előbb elérni, mert ebbe a régióba annyit exportálunk, mint Olaszországba, amely a harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerünk.A harmadik jelentős döntés természetesen a pénzzel kapcsolatos. Tanulságos példa volt a 4,8 millió lakosú Boszniának négy év alatt kiutalt négymil- liárd dollár sorsa. Ezt az összeget állami szerveken keresztül utalták. A pénz egy részét a hivatalnokok fizetésére fordították, a másik része pedig, a korrupciónak köszönhetően, eltűnt. A segítség tehát nem hozott olyan javulást, amekkorát az összeg nagysága indokolt volna. Ezért az uniós beruházásokhoz szükséges tőke egy részét az Európai Befektetési Bank (EIB) nyújtja, kizárólag a térség országai közötti infra- struktúra – út, vasút, kommunikáció stb. – fejlesztésére, más részét az EBRD hitelezi közvetlenül – és számításaik szerint nyomon követhetően – a kis- és középvállalkozások részére.Magyarországnak jelentős érdeke fűződik a stabilitási egyezmény megvalósításához. Ezt a kormányzat idejében felismerte, és aktívan részt is vett a stabilitási egyezmény szövegezésében, hiszen a rendszerváltásnak köszönhetően több és közelebbi tapasztalatokat tudtunk nyújtani az átalakítást illetően az ottani országoknak. Az természetes, hogy ebben a régióban meg fog indulni az újjáépítés, de ez nem az és nem olyan folyamat lesz, amelyre sokan gondolnak. Hiszen nincs értelme lerombolt és korszerűtlen gyárakat ismét felépíteni, ott minden újat csak a XXI. század technológiai színvonalán szabad létrehozni.A mi egyik erősségünk valószínűleg a hídépítés lesz, mert a volt Jugoszlávia területén 25 kisebb-nagyobb híd építésében vettünk részt. Másik lehetőségünk – mert nem gyártunk komplett erőműveket – az erőművek részegységeinek beszállításánál adódhat. Emellett betörhetünk a távközlési piacra is, amelynek itthon komoly ipara van, és a vállalatok is szállítóképesek.Ki épít?Valószínű, hogy a nagy nemzetközi tendereket nem magyar cégek fogják megnyerni, mert az uniós tendereken csak a tagországok és a térség vállalatai indulhatnak. (Kivételt képezhetnek a világbanki kiírások, amelyekre pályázhatunk. Erre példa a Hídépítő Rt., amely hasonló tenderen nyerte el a ploce-i kikötő újjáépítését, igaz, az nem a háborúban rongálódott meg.)Közvetve akkor vehetünk részt a régió újjáépítésében vagy az oda irányuló exportban, ha a kiírt pályázatok valamelyikét olyan nyugati cég nyeri el, amelynek van hazai leányvállalata, vagy ha nincs, akkor tőlünk könnyebben tudja vállalt kötelezettségeit bonyolítani. Ez az export – bármelyik forma is valósuljon meg – számszerűen nehezen lesz követhető, és nálunk kivitelként talán nem is jelentkezik.Ha valamely multi nálunk állítja fel logisztikai központját, az a fiatal értelmiségi rétegünk számára is lehetőséget kínál. Erre reális lehetőség van, mert fejlett az infrastruktúránk, a régió bármely országa viszonylag könnyen és gyorsan megközelíthető, és vezetői, középvezetői szinten is van nyelveket beszélő, képzett, a nyugati keresetekhez képest olcsó munkaerőnk.Az említetteken kívül a kormányzat júniusban elfogadott egy százmillió eurós hitelvonalat, amelyről tájékoztatta az érintett államokat is. Ez az intézkedés kedvezményes kamattal kölcsönt nyújt azoknak az országoknak, ahol a magyar árut szívesen fogadják. Célja a magyar tőke beáramoltatása a térségbe, valamint piacszerzés és piacteremtés.Mindezek mellett bizonyos – fejezte be Závoczky -, ha a stabilitási egyezmény teljes mértékben megvalósul, akkor a délkelet-európai országok olyan gyorsan fejlődő gazdasági régióvá válhatnak, mint Korea vagy Thaiföld, és akkor mi is velük emelkedhetünk.Ennek az emelkedésnek az érdekében is munkálkodik a GM háttérintézménye, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság, amelyet itthon – angol neve után – csak ITDH-ként emlegetnek. A szervezet igazgatója, dr. Kaszics Miklós megerősítette: érdekeltek vagyunk a délszláv újjáépítésben és stabilitásban. De nem lehetnek illúzióink, a tőke nem tőlünk áramlik, minden ország igyekszik az általa nyújtott támogatásokhoz saját vállalatait hozzásegíteni. Az ITDH nem tud – és nem is feladata – konkrét segítséget nyújtani ez ügyben. A mi feladatunk az információgyűjtés és -áramoltatás. Irodáink vannak a térségben, az EU-tagországokban, így Brüsszelben is. Ha valami megmozdul, arról mi is értesülünk.A kereskedelmi szolgálat munkatársai által begyűjtött adatokat feldolgozzuk. Mi a magyar kis- és középvállalkozásoknak teremtünk adatbázist, és értesítjük őket a tenderkiírásokról, illetve a tendernyertesekről, hátha részt tudnak venni a lebonyolításban mint alvállalkozók vagy beszállítók. Több ezer céggel állunk kapcsolatban, és a hatékonyság érdekében a honlapunkon is igyekszünk naprakész információkat közölni. Frissességünk egyik bizonyítéka, hogy december 7-10. között információs standunk lesz Skopjéban, az ott megrendezendő építőipari kiállításon.Részvétel üzleti alaponAz előzőekkel szemben némileg eltérő álláspontot képvisel dr. Nagy László, a szeptember elsején alakult Bau-Constulting Group (BCG) Közép-kelet-európai Építőipari Termékeket és Szolgáltatásokat Menedzselő Társaság ügyvezető igazgatója. Szerinte nem ennyire rózsás a helyzet. Hogy ezt pontosan megértsük, kicsit messzebbről kezdte beszámolóját:- A statisztikák szerint idén öt százalékkal magasabb volt az építőipari termelés, ami igaz, csak azt felejtik el közölni, hogy raktárra termelt majd mindenki, aminek következtében az eladások csökkentek. Emiatt kritikus helyzetbe sodródtak a hazai telephelyekkel rendelkező kis- és középvállalkozások. Jobb helyzetbe kerültek a leányvállalatok, mert tőlük az anyacégek kiszállították a termelt mennyiséget. Ez a lépés hiányzott a bajba került kisebb vállalatoknak, amelyek tőke, nyelvtudás és külkereskedelmi ismeretek hiányában exportálni sem tudtak.Ahogy Nagy László mondja: „Nem halat kell adni az embernek, hanem meg kell tanítani halászni”. Ezek alapján a kis és közepes magyar cégeknek sem biztos, hogy csak tőkét kell adni, inkább meg kell teremteni az egzisztenciájukat, és marketing-jüket kell segíteni. Ezzel a céllal alakult a BCG is. Céljaik között szerepel az iparági Európai Uniós Center felépítése, ahol kiállítási területet, alkalmazástechnikai, valamint információs és külkereskedelmi szolgáltatásokat nyújtanának az építőipari anyagokat gyártó és szolgáltatásokat nyújtó cégek részére. Emellett biztosítanák számukra a komplett külkereskedelmi menedzsmenthez szükséges infrastruktúrát is.A központ segítségével szeretnék bejuttatni az érdeklődő vállalatok a délkelet- és kelet-közép-európai országok, valamint az uniós tagországok piacaira. E kör versenyképességét szeretnék javítani második divíziójukkal is, amelynek segítségével az iparágban tevékenykedő szakembereket felkészítenék és tovább képeznék az uniós banktechnikai, pénzügyi és marketingkövetelményeknek megfelelően. Pluszban szerveznek szakkonferenciákat innovációs, környezetvédelmi, szabványosítási és tenderismereti témakörökben, és internetes on-line-programjukat is beindítják, ügyelve a vállalatok identitásának megőrzésére.E divíziónak köszönhetően már komoly megkeresések érkeztek hozzájuk Szlovéniából és Horvátországból, és persze mindkét helyen szeretnék megfelelő formában képviselni a magyar építőipart. Talán nem véletlen, hogy az említett megkeresésekben a kormányzat nem játszott szerepet. A külgazdasági bizottság a hazai cégeknek csupán beszállítói, alvállalkozói szerepet szán. Ennél többre lennénk képesek – mondja Nagy László -, ha hatékonyabbak lennének a nemzetközi szintű tárgyalások. Úgy gondolom, legalább kormánybiztosi szinten jót tenne a szakmának egy információs iroda felállítása, amely a délszláv újjáépítéssel kapcsolatban koordinálná a hazai és a nemzetközi lehetőségeket. Keményebben, több odafigyeléssel kell kezelni ezt a lehetőséget: ha nem pályázhatunk az EU-tendereken, induljunk a világbankiakon, biztos lesz olyan, amit magyar vállalat nyer majd el.Mi a kamarák és a szakmai szövetségek közötti rést tömjük be, hozzánk hasonló tevékenységet sem ők, sem a kormány nem folytat. Igaz, üzleti alapon működünk, de tudunk nyelveket, van hely- és szakismeretünk. Tudjuk, hogy ha az EU kiszélesíti határait, akkor lehetőséget kap sok kis- és középvállalat a több lábon állásra. Erre fel kell készülniük. A nagyokkal más a helyzet, ők erősek és megvannak a kapcsolataik, nem kell félteni egyiket sem, és akkor megállják a helyüket. Ha ezt nem teszik meg, akkor még déli szomszédainknál sem rúghatnak labdába.