Erdély magyarságának 1990 elején kinyílt a világ. Ekkorra már könnyen meg lehetett szerezni a szabad mozgást biztosító útlevelet, amellyel át lehetett végre utazni Magyarországra. Legtöbbeknek, kiváltképp Nagyvárad felől, az első állomás általában Biharkeresztes és Berettyóújfalu volt. Két helyszín, amely a világ közepét jelentette. Ezek testesítették meg a mennyei Magyarországot, amelyet addig csak elbeszélésekből ismertek és a televízióban láttak – már amikor volt otthon áram, és nem zavarták a vételt az erre „szekusítottak”. Ezeket a meghatározó élményeket idézi fel az MCC Magyar Összetartozás Intézete (MÖI) legújabb, A sötétségből a fénybe (1989–1990) című hiánypótló tanulmánya.
A Látkép című sorozatban megjelent írás az 1989-es fordulatnak azon napjait, heteit idézi meg, amelyről kevés forrásunk van első kézből, kiváltképp civil oldalról.
Megtudhatjuk, hogyan élte meg egy nagyváradi magyar diák és annak környezete a magyarországinál sokkal brutálisabb romániai forradalom napjait,
sőt annak előszelét is, amikor családilag elzarándokoltak Temesvárra, hogy részt vegyenek egy Tőkés László által tartott istentiszteleten, 1989 nyarán.
De arról is képet kaphatunk, hogy milyen reflexek léptek fel a trianoni határtól kőhajításnyira fekvő városban a román diktátor, Ceaușescu bukása után, s hogy milyen katartikus volt az, amikor a lakosság és a katonaság összefogott a változás érdekében.
Az írás arról is képet ad, hogy milyen volt először átlépni azt az oly sok keserűséget okozó határsávot, amelynek túloldalán egy teljesen más, a romániainál sokkal civilizáltabb és élhetőbb magyar világ fogadta az erdélyieket. Jelen esetben lapunk kultúra rovatának szerkesztőjét, Balázs D. Attilát. Ő kortanúként vezet át bennünket tanulmányával és néhány soha nem publikált fotóval „a sötétségből a fénybe”.
A teljes tanulmányt itt olvashatják el.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!